Kastélymorzsák Gödöllőről

2024.már.08.
Írta: Gödöllői Királyi Kastély komment

Grassalkovich I. Antal ábrázolásai

Az idén 330 éve született Grassalkovich I. Antalra emlékezve idézzük fel örökségként ránk maradt ábrázolásait. 

A korszak kiemelkedő tehetségű főuráról közismert, hogy jogászként kezdte pályáját, s az is, hogy hamarosan szédületes ívű pályát futott be. A budai kerület kamarai ügyvédje, koronaügyész, kamarai tanácsos, a váci püspökség jogigazgatója, az Újszerzeményi Bizottság vezetője, királyi személynök, báró, királyi tanácsos, gróf, a Magyar Kamara elnöke, második koronaőr, Arad és Nógrád vármegye főispánja, a budai Királyi Palota újjáépítésének vezetője, királyi főlovászmester és a Szent István Rend nagykeresztjének birtokosa volt élete 77 gazdag éve alatt. Mindezen rangok és kinevezések megszerzéséhez rendkívül komoly munka és nagy tehetsége vezetett. Ahogyan ebben a társadalmilag elfoglalt pozícióban és a korszakban szokás volt, a gödöllői főúr is több portréhoz állt modellt, gróffá emelése idejében (1743) készült el első, számunkra ismert félalakos képmása. A 18. századi főúri portrék különböző típusainak mindegyikére jellemző, hogy a felismerhetőség mellett a rang bemutatása is kiemelt szerepet kapott valamilyen formában, ám Grassalkovich ebben is más úton járt. Portréi legtöbbje félalakos, sem a korra jellemző rizsporos parókát, sem nyugati viseletet, sem egyéb attribútumot nem jelenítenek meg az alkotók, melyek utalnának rangjára vagy birtokaira. Jelenlegi tudásunk szerint a gróf esetében 21 ilyen művet vehetünk számba, melyek közül művészettörténeti szempontból két portré emelkedik ki különösképpen.

Méretében jelentősebb az egész alakos, a főurat a Szent István Rend díszöltözetében bemutató alkotás, mely jelenleg a gödöllői kastély állandó kiállításában, az oratóriumban tekinthető meg, s eredetileg a máriabesnyői kapucinus rendház imatermében függött. I. Antal 1767-ben kapta meg a Mária Terézia által alapított lovagrend nagykeresztjét. A nagyméretű egész alakos képmás 1767 után készülhetett, s a gróf a rend díszes ornátusát, ékruháját viseli: arannyal gazdagon hímzett vörös bársony alsóköntöst, felette vörös selyemmel bélelt, szintén gazdagon hímzett zöld bársonypalástot hermelinszegéllyel. Mellkasán a rend aranylánca függ, melyen a Szent Koronát jelképező aranykoronák, a Szent Istvánt jelző SS és a Mária Teréziára utaló MT monogramok váltakoznak. Közepén a koszorúval körbefont felemelt szárnyú Habsburg sas, körülötte a ,,stringit amoreszeretettel kapcsol egybe” felirat. A lánc közepéhez a Szent Korona közbeiktatásával csatlakozik a rendi jelvény: a zománcozott görögkereszt, a közepén hármas halmon a kettőskereszttel, körben a felirat: PUBLICUM MERITORIUM PRAEMIUM (Az érdem nyilvános jutalma). A gróf a korábbi félalakos portréihoz hasonló pózban balját csípőre téve, jobbját egy asztalon nyugtatva áll, mögötte egy felfüggesztett drapéria és egy szobabelső oszlopának részlete sejlik fel. Jobbja mellett az asztalon az ékruhához tartozó fejfedő kapott helyet: hermelinszőrmével szegélyezett díszsüveg drágaköves forgóba tűzött kócsagtollakkal.

grassalkovich_mozaik_ka_polna.jpeg

A másik kiemelkedő kvalitású portré technikájában is különleges, hisz velencei üvegmozaikból készült, s az előbbiekben tárgyalt festményhez közel, a kápolna hátsó falán, a főúri karzat feljárata felett található. A 62 cm magas ovális portré festményszerű aprólékossággal kidolgozott ritka itáliai munka. A bécsi udvari körök az 1760-as években fedezték fel maguknak újra e finom műfajt, a gróf barátjának, Migazzi Kristófnak is ismert a váci székesegyházban elhelyezett hasonló képmása. Grassalkovich gróf mentéjét a Szent István Rend textilcsillaga díszíti, tehát a mozaik 1767 után készült.

Papházi-Lovas Orsolya

 

2024. március 15-én ismét lehetőség nyílik személyesen is megnézni a mozaikportrét csoportvezetés keretében.

Információ: informacio@kiralyikastely.hu
                     +36 30 427 3535

 

Grassalkovich és a ménesi kadarka

Az idén 330 éve született Grassalkovich I. Antalra emlékezve idézzük fel, hogy a főúr rövid ideig  Arad megye főispáni tisztségét is betöltötte, és birtoka volt Arad megyében.

p1170056.JPG

Mária Terézia királynő 1744-ben nevezte ki Grassalkovich Antalt főispánnak. A beiktató ünnepséget nagy fénnyel tartották meg Aradon. Amikor a megyei tisztikar Bibics Jakab alispán vezetésével tiszteletét tette, a feljegyzések szerint tiszteletük jeléül mindenki kezet csókolt az új főispánnak. 

Grassalkovich csakhamar elkezdte a Maros menti katonai határőrvidék jogi státuszát rendezni, azaz beilleszteni az újjászervezett Arad vármegyébe. Ekkor kerültek vissza a megyéhez Borosjenő, Világosvár és Galsa községek. Főispáni jogkörét kicsit túllépve engedélyt adott a görög kereskedőknek – akik a török Porta alattvalói voltak ekkor – hogy eljárjanak az Arad megyei vásárokra, sőt még oltalomlevelet is kaptak (melyet később a Kancellária megsemmisített). Az Arad megyében fosztogató rablókat Grassalkovich sem tudta megfékezni. A főleg szerb és román szegénylegényekből és pásztorokból álló bandák kihasználták, hogy a Maros folyótól északra a magyarok, délre az osztrákok voltak az urak.

Több Aradról és a megyéről szóló monográfia kiemeli, hogy Grassalkovich Antal idejében indult újra fejlődésnek a város és a vidék is. Aradon a minoriták főtéri templomát főispánsága utolsó évében, 1751-ben kezdték el építeni az időközben lebontott régi templom helyén. A Páduai Szent Antal tiszteletére épülő új templom alapkövét 1751. április 4-én Engl Antal Ferenc csanádi püspök áldotta meg és Grassalkovich Antal gróf, udvari kamarai elnök nevében Sqarics László helyezte el. (Ez a templom ma már nincs meg, a helyén épült a mai)

Grassalkovich Antal főispánként 1749-től Világosváron és Ménesen birtokokat kapott. A Partiumhoz tartozó vidéket Arad-Hegyaljának is nevezték, mely a 18. században kezdett híressé válni szőlőjéről és boráról. A Grassalkovich-birtok székhelye Ménes lett, ahol a kompolti udvarházhoz hasonló, középrészen emeletes, U alakú épületegyüttest építtetett. Vályi András Magyar Országnak leírásában így írt a településről: „ (…) szép szőlő hegyeit Nagyméltóságú Grazsalkovich Gróf plántáltatta, valamint az itt való kastélyt építteté, s a katolikusoknak Szentegyházat is.”

A Ménesi borvidék az egyik legjobb szőlőtermő táj a Kárpát-medencében. Itt még érezhető az adriai éghajlat hatása. A dombok, hegyek elérik a 380-450 méteres magasságot, és a vulkanikus kőzetes talajnak köszönhetően egészen különleges vörös bornak való szőlőfajták teremnek itt. A terület legismertebb fajtája a kadarka, amely mára már őshonosnak számít, és eredetileg az oszmán terjeszkedés elől menekülő szerbek hozták be erre a vidékre a 18. század elején. Ménesen készítettek – először a világon – vörös aszúbort 1744-ben, kadarka szőlőből.

A borvidék hírnevét Grassalkovich Antal gróf alapozta meg, aki nagy mennyiségű és jó minőségű ménesi bort szállított külföldre, rangot szerezve az itteni dombok szőlőjének, főleg a kadarkának, amely a bécsi udvar legkedveltebb vörös bora lett: „leginkább 1745-dik Esztendőben Gróf Grassalkovits Antal Fő-Ispányunk alatt léve fő betsülete az Aradi boroknak azután Tseh-Országba, és a’ Bukári, Fiúmiai Rév-partokra kezdettek hordatni” (Peretsenyi Nagy László: A régi Orod vagy-is a mostani Aradnak dólgai. 1814.)

Grassalkovich I. Antal 1751 végéig töltötte be a főispáni tisztséget Arad vármegyében, ezután lett Nógrádi főispán. A Ménesi udvarház további sorsáról keveset tudunk, annyi bizonyos, hogy 1878-től szőlészeti szakiskolát alakítottak ki benne, mert ez volt a község legnagyobb épülete. Romjai ma is láthatók.

Ménes híres vörös borát a 19. század elejétől már nem nemcsak Európába hanem a tengerentúlra is szállították. „Közmondássá lett, hogy „tokajit a betegnek, ménesit az egészségesnek”! A vörös aszúnak kellemes, szegfű-illata és igen jó zamata van (…) Kelendő a világos aranysárga színű ménesi is, melyet savanykás íze, kitűnő zamata, tükör-tisztasága és jó illata miatt kedvelnek. (…) A szőlőmívelés helyes módjára most a Mária-Terézia-hegyen fölállított vinczellér-iskola tanítja a népet.” – írta Márki Sándor az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című könyvsorozat Erdélyt bemutató kötetében.

A ménesi vörös bort még Vörösmarty Mihály is megörökítette versében:

Mi szép vagy Kolna Ménes oldalán!
Borod setét mint a cigány leány,
És benned a szív édes lángja ég.
Kuruc, tatár! csak ilyen kéne még.
   Csapláros, méregkeverő!
   Ménes borából adj elő.
   Cudar biz' ez; de ám igyunk,
   Hiszen magyar költők vagyunk. (Rossz bor, 1844. június 29. előtt )

 

Kaján Marianna

 

süti beállítások módosítása