Egy gyűjtő jóvoltából öt szép, kézi színezésű, rézmetszetes Magyarország térképet kaptunk ajándékba nemrégiben, amelyek beazonosításában az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárának munkatársai segítettek[1]. A reneszánsz kora utáni, már nem kézzel rajzolt, hanem grafikailag sokszorosított térképekre és a belőlük készült, esetenként országleírást is tartalmazó atlaszokra nagy kereslet mutatkozott, ezért többször, sokféle formában kiadták őket. Gyakran a készítő halála után is megjelentek, hiszen a metszett rézlemez a műhellyel együtt öröklődött, vagy más készítőknek eladták őket. Az eltérő kiadású nyomatok apró részletekben eltérnek egymástól, és a beavatottak számára megkülönböztethetőek. Azonban még ezeket a változatokat is egyedíti a kézi színezés, emiatt nincs két egyforma példány.

A legrégebbi térképünket Gerard Mercator flamand térképész 1585-ben rajzolta, majd nyomólemezét Hendrik Hondiusnak adta el, aki jelen formájában 1630-ban Amszterdamban adta közre. A Mercator által a tengeri navigáció megkönnyítésére kidolgozott újfajta vetület a Föld felszínét hengerpalástra vetítve ábrázolja. Ezen a szélességi és hosszúsági körök egyenesen futnak, és derékszögben keresztezik egymást, így a hajósok egyenes vonalként határozhatják meg rajta a helyes irányt, ám a méreteket az Egyenlítőtől távolodva egyre jobban növeli. Az 1: 1 300 000 méretarányú, Magyarországot ábrázoló térkép a településeket nagyságuk szerint is jelezve, helyenként elírt, vagy fonetikusan írt nevekkel jelöli, a domborzatot halmokkal érzékelteti. A Duna vonalát helytelenül ábrázolja, és a többi tereptárgyat ehhez képest helyezi el, ebből adódik a torzulása. A térkép hátoldalán az országleírás első oldala olvasható, ám a többi oldal sajnos nincs meg, mert később ezeket az atlaszokat lapjaikra szedve árusították, így maradt meg a mi példányunk is.

       Mercator

Szintén Magyarország általános térképét ábrázolja Willem Blaeu HVNGARIA REGNVM címmel 1634-ből, amelynek jelen példányát fia, Joan adta ki 1662-ben hatalmas, Atlas Maior című munkája 2. kötetében. Ekkoriban Joan Blaeu és Johannes Jansonius, egy másik neves amszterdami térképész (a fent említett Hendrik Hondius sógora) ádáz versenyben voltak, ki tud több térképet tartalmazó atlaszt kiadni. Blaeu bizonyos tekintetben megnyerte a versengést, ugyanis 11 kötetes világatlasza 600 térképet tartalmazott, és műve státusszimbólummá vált, mivel ez lett a 17. század legdrágább könyve.

Blaeu

A következő térkép nem németalföldi, hanem francia térképész munkája 1703-ból, Párizsból. Guillaume de L’Isle történész és földrajztudós apjától tanulta az alapokat, majd Jean-Dominique Cassini csillagász tanítványa lett, és a Francia Tudományos Akadémiára is felvételt nyert. Térképeire innentől került az Académie Géographe de l’Académie, vagyis akadémiai földrajztudós titulus. 1718-ban elnyerte a király első földrajztudósa címet, és ő lett XIV. Lajos fiának a földrajz tanára[2]. De L’Isle a térképészek többségéhez hasonlóan nem utazott a felfedezőkkel, hanem többféle forrás és beszámoló alapján, adatok összevetésével dolgozott, felhasználva a rohamosan fejlődő csillagászat és méréstudomány eredményeit is. Nemcsak már ismert európai területeket rajzolt újra, hanem Perzsia és az újonnan felfedezett Észak-Amerika és Kanada térképeit is, ügyelve a lehető legnagyobb pontosságra és tudományos megalapozottságra. A gyűjteményünkbe került Magyarország térkép hosszadalmas címe is erre példa. Magyarra fordítva: „MAGYARORSZÁG és a korábban függő országok térképe: Számos emlékirat és kézzel írott vagy nyomtatott térkép alapján / Marsilii gróf és mások megfigyelései alapján javítva. Írta: Guillaume De l'Isle, a Királyi Tudományos Akadémia földrajztudósa; Metszette: Lièbaux fia”. Azonban a mi példányunkon az említett Henri Lièbaux mellett egy második rézmetsző jelzése is felfedezhető: Charles-Louis Simonneau-é, aki a térkép díszkeretét készítette.

De L’Isle 

Nem sokkal későbbi a gyűjteményünkbe került negyedik térkép, amely a bajor születésű, kiugrott domonkos szerzetes, Johann Baptist Homann munkája, aki Nürnbergeben lutheránus hitre tért és új életpályát kezdett. Autodidakta módon rézmetszést és térképészetet tanult, majd önállósította magát és idővel a legjelentősebb térképkiadó lett német nyelvterületen. 1715-től tagja volt a Berlini Tudós Társaságnak, és elnyerte a császári geográfus címet. A Magyar Királyságot ábrázoló, 1718-ban készült térképének díszes felirata szintén utal a felhasznált előzményekre, és már tartalmazza a frissen megkötött pozsareváci béke általi határmódosításokat is. A térképen Homann az egyes települések fonetikus nevén túl az országok, tartományok, helyenként a hegyek neveit, sőt a megyéket is feltüntette. Érdekessége, hogy jelzi a postautakat, és erre a díszes cím- és aránymértéket díszítő lovas postaszolgálati jelenet is felhívja a figyelmet a jobb felső sarokban.

Homann 

A legfiatalabb „új” térképünk első kiadása 1751-ben készült és Magyarországot, Erdélyt, Szlavóniát, Horvátországot, Romániát, Boszniát, Szerbiát és Bulgáriát ábrázolja, Gilles Robert de Vagody munkája. Monsieur Robert és fia, Didier szintén a 18. század vezető térképészei és kiterjedt térképész dinasztia tagjai voltak. Szoros együttműködésben dolgoztak, egyes esetekben nem is bizonyos, apa, vagy fia rajzolta-e az adott térképet. Földgömböket is készítettek egy általuk kidolgozott bonyolult módszerrel. Az ő 1751-es térképüket Amroise Tardieu adta ki újra 1802-ben Párizsban, ebből az atlaszból való a gyűjteményünkbe került példány.

Robert de Vagody 

Kovács Éva Marianna

fotó: Soós Botond

[1] Ezúton köszönjük Fazekas Zoltán és Samu Botond segítségét!

[2] Testvérei, Joseph-Nicolas és Louis szintén képzett térképészek és csillagászok lettek, és Oroszországban Nagy Péter szolgálatába álltak.

időszaki kiállítás Jókai Mór születések 200. évfordulóján

2025. június 20–30.

Idén ünnepeljük Jókai Mór (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, 1904. május 5.) születésének 200. évfordulóját, így az idei Múzeumok Éjszakája tematikája is e jeles alkalomhoz kapcsolódik. A Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteményében találhatók Jókai Mórhoz kapcsolódó különleges műtárgyak, melyeket most bemutatunk a nagyközönségnek. A Kastély Múzeum Jókai-anyagát tovább gazdagítottuk a MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből.

Köszönjük a segítséget!

 Jókai Mór író (1825-1904), 1894, fotó: Fortepan – SK

Az egyik legismertebb magyar regényíró, újságíró, főrendiházi tag, az 1848-as márciusi ifjak egyike, Petőfi Sándor legjobb barátja. Erzsébet királyné szívesen olvasta műveit, legkedvesebb regénye a Kárpáthy Zoltán volt. Jókai a Szerelem bolondjai (1869) és Az élet komédiásai (1876) című műveit a királynénak ajánlotta. Az író személyesen, a királynénak készült különleges, kék díszkötésben adta át regényeit Erzsébetnek a budai palotában.

1884-ben Rudolf trónörökös felkérte, legyen az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című népismereti sorozat magyarországi szerkesztője.

Jókait a királyi család sokszor vendégül látta udvari eseményeken, ezekről részletes tudósításokat írt a Hon című újságjába.

A kiállításon látható lesz még egy ábrázolás Jókai Mórról, Joss (?) 1869-ben készült olajfestménye a MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből.

Jókai Mór: Az élet komédiásai (1876) című regény díszkötésben, Erzsébet királyné egykori könyvtárából.

Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, gysz. 4855.

A Gödöllői Királyi Kastélymúzeum gyűjteményében található az egylen példány Erzsébet királyné könyvtárából: Jókai Mór: Az élet komédiásai című, 1876-ban megjelent regényének II. kötete (III-IV. könyv).

A könyv egyedi, kék selyemripsz kötéssel Méhner Vilmos budapesti könyvkötészetében készült, aranyozott „Erzsébet királynénak” felirattal, fölötte királynéi koronával díszítve, aranyozott élmetszéssel.

Jókai 1876. január 30-án a budai várban adta át a királynénak az Athenaeum Könyvkiadó gondozásában megjelent „Az élet komédiásai” című legújabb regényét.E regényt előszavában a királynénak ajánlotta: „Ő császári és királyi Felségének Erzsébet ausztriai császárnénak, Magyarország koronás királynéjának legmagasabb kegyteljes engedelmével legmélyebb hódolattal ajánlja a szerző.” – melyet a királyné örömmel elfogadott. A díszpéldány három kötetből állt, dísztokban, ebből a középső, II. kötet került be a Múzeum gyűjteményébe. A királyné halála után budai várbeli lakosztályának könyvtárából Mária Valéria főhercegnő ajándékaként 219 db könyv az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumba került, többek között Petőfi Sándor, Arany János, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór művei.

A vitrinben Erzsébet királyné könyve mellett látható Jókai Mór: Az élet komédiásai című regényének első, 1876-os kiadása, mindhárom kötet díszkötésben, a MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből.

Jókai Mór Ferenczy Idához írt levele, Balatonfüred,

1886. szeptember 5.

Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, Farkas Archívum,

 ltsz. 2015.220.1.

Jókai Mór kedves válasz-levele Ferenczy Idának, a királyné magyar felolvasónőjének. Jókai „Enyém, tied övé” című regénye iránt érdeklődik Ferenczy Ida. Az író azonnal megrendelte a regényt az egyik kiadónál, és pár napon belül elküldi Bad Ischl-be.

Legmélyebb hódolatát küldi és kéri átadni „nemzetünk imádott védasszonyának, szeretett Királynénknak”.

Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben könyvsorozat, Magyarország III. kötet, 1893, díszkötés.

A Gödöllő és vidékéról szóló részt Marczali Henrik írta.

Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, gysz. 331.

Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című nagyszabású könyvsorozat a sokszínű Monarchia népeinek történelmét, földrajzát, néprajzát, iparát, mezőgazdaságát, képzőművészetét, zenéjét mutatja be. A nagyszabású kiadvány Rudolf trónörökös kezdeményezésére, fővédnöksége alatt, I. Ferenc József személyes támogatásával 1886 és 1901 között 21 díszes, nagyalakú kötetben jelent meg. A Magyarországot bemutató kötetek szerkesztésére a trónörökös személyesen kérte fel Jókai Mórt 1884-ben. Az író és a főherceg között a közös munka során szoros barátság alakult ki, Rudolf magyarul levelezett Jókaival. Tragikus halála után a trónörökös felesége, Stefánia hercegnő fővédnöksége alatt folytatódott a könyvsorozat kiadása, melynek magyar szerkesztője továbbra is Jókai Mór volt.

Ripka Ferenc: Gödöllő, a királyi család otthona, 1896

szerzői kiadás, Horányszky Viktor Könyvnyomda, Budapest, díszkötés

Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, gysz. 1015.

Ripka Ferenc könyve részletesen bemutatja Gödöllő települést és a híres királyi nyaralóhelyet, az egykori Grassalkovich-család kastélyát. A kiadvány az utókor számára szövege és a benne található fényképek és litográfiák miatt nagy kincs, láthatjuk a kastély a lovardát, az istállót, a kastélyparkot. A fényképeket Erdélyi Mór 1895 őszén készítette. A könyv előszavát Jókai Mór írta.

A Magyar Nemzet története, Budapest, Atheneum Kiadó, 1895–1898, 10. kötet, díszkötés

Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, gysz. 5247/10.

1898-ban fejeződött be az 1894-ben indult, „A Magyar Nemzet története” című nagyszabású történelmi könyvsorozat, Szilágyi Sándor szerkesztésében. A 10 kötet részletesen bemutatja a magyar történelem eseményeit, egészen a Millenniumig, 1896-ig. Írói a korszak neves történettudósai, a gazdag képanyag a magyar képzőművészet elismert mestereinek tehetségét dicséri. 

Az utolsó, 10. kötet a Modern Magyarország (1848–1896) történetét dolgozza fel, Márki Sándor és Bekics Gusztáv munkája, 1898 november elején jelent meg, legvégén a nagy mű összegzését „UTÓSZÓ A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉHEZ” címmel Jókai Mór írta. Kezdőképet és a záróképet Cserna Károly rajzolta.

Jókai Mór: Az utószóhoz. Kézirat, 1898

Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, gysz. 2353.

A Gödöllői Királyi Kastélymúzeum gyűjteményében található az UTÓSZÓ zárórészletének eredeti kézirata, az író jellegzetes lila tintás kézírásával. A szövegrész megemlékezés Erzsébet királyné tragikus halálára, ami a szomorú gyászeset után kerülhetett bele a végső kéziratba, ezért olvasható a kéziraton „Az utószóhoz” cím, mint külön jelzés a lap legtetején. A kézirat teljes szövege:

A magyarok szeretett Erzsébet királynéjának Jókai Mór, a királyné kedvelt regényírója állított maradandó emléket gondolataival e nagyszabású történelmi könyvsorozat legvégén.

Erzsébet királyasszony emlékének. Hódolat Magyarország nagy Királynéjának. A királyi ház fenséges tagjainak és a magyar nemzet jeleseinek kegyeletes közreműködésével. A szerkesztő bizottság elnöke: báró Dániel Ernőné. Főszerkesztő: Gábel Gyula. Budapest, 1905, Globus Műintézet kiadása

Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, gysz. 5945.

Gábel Gyula főszerkesztésében megjelent könyvet többféle színben is kiadták, a Gödöllői Királyi Kastély gyűjteményében is megtalálható több színvariáns. A könyv érdekessége, hogy több évvel Erzsébet királyné halála után megjelent, gazdagon illusztrált könyvben a királyi család, magyar arisztokrácia, az egyház, a politikai és értelmiségi réteg jeles tagjai írták le szép, megemlékező gondolataikat a magyarok szeretett Erzsébet királynéjáról. A könyvben Jókai Mór „A királyné, mint anya” címmel írt szép megemlékezést, és közölték az író tulajdonában lévő litográfia másolatát.

Kaján Marianna

történész-muzeológus