„Ha sirja Bécsben van, szobra legyen Budapesten, abban a városban, melyet annyira szeretett.” Így írt a Vasárnapi Újság nyolc nappal Erzsébet királyné meggyilkolása után, 1898. szeptember 18-án. A magyarok szeretett királynéjának emléket állító szobor elkészítését országszerte támogatták, így gyűjtés indult e célra, melynek eredményeképp kevesebb, mint két év alatt nagyjából 1,5 millió korona gyűlt össze. Ezt az összeget a Ferenc József által szentesített 1898. XXX. tc. alapján a megvalósításhoz megalakuló szoborbizottság kezelésére bízták, ami 1900. február 24-én pályázatot írt ki az emlékmű megalkotására. Ezt két évvel később a bizottság sikertelennek ítélte, ahogy a következő hármat is. Végül csak az ötödik pályázaton, 1920 októberében nyerte el Zala György szobrász és Hikisch Rezső építész a megvalósítás jogát. A szobor helyének kijelölése is hosszú folyamat volt. Először a Szent György térre szánták, de lehetséges helyként emlegették a Várkertet, a Margitszigetet, és a Városligetet is. Végül az Eskü tér (a mai Március 15. tér) lett a hivatalosan elfogadott helyszín, ahol 1932. szeptember 25-én, harmincnégy évnyi előkészületet követően avatták fel Erzsébet szobrát. A királyné ülő alakját egy fedett, oszlopos kupola alatt helyezték el. Mindössze bő húsz évig állhatott ezen a helyen. A II. világháborút követő politikai változások miatt 1953-ban lebontották, viszont „csak” raktárba került, elkerülve így számos más szobor sorsát, a beolvasztást. 1986-ban állították fel újra, mai helyén, a Döbrentei téren, az Erzsébet- híd budai hídfőjénél, ezúttal kupola nélkül.

Vas Viktória, kosztümös tárlatvezető

Források: 

Vér Eszter Virág: Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között. Budapesti Negyed, XIV. évfolyam, 2006/2. szám.

https://www.kozterkep.hu/25297/Erzsebet_kiralyne_emlekmuve_Budapest_1932.html

Hol járunk” címmel izgalmas játékunk indult 

„Erzsébet királyné”, azaz az őt megszemélyesítő kosztümös tárlatvezetőnk, Vas Viki útra kelt, hogy bemutassa nektek a Budapest és környékén fellelhető olyan köztéri szobrokat, melyek a népszerű királynét ábrázolják.  Természetesen az útja haza vezet, s mire visszaér a Gödöllői Királyi Kastélyba, reméljük kapuinkat újra szélesre tárhatjuk előttetek

Csütörtökönként reggel  órakor közzétesszük a képet, mely alá kommentben

  óráig várjuk megfejtéseteket az #Erzsébetszobrok hashtaggel együtt.

A legféltettebb műkincseink gyakran igen kacskaringós utakon kerülnek közgyűjteménybe. Így történt ez Erzsébet királyné felbecsülhetetlen értékű magyar leveleivel is, amelyeket sokszor távoli országokból küldött haza. Címzettjük, Ferenczy Ida gondosan megőrizte őket – de a világháború végén már padláson taposták a becses iratokat.

Ferenczy Ida Erzsébet királyné magyar nyelvű felolvasónője volt, 34 éven át szolgálta hűségesen a királynét, magánéletét is csaknem teljesen feladva. Az évek során bizalmas barátnőjévé vált, akivel Erzsébet életének minden apró mozzanatát megosztotta: hosszú utazásairól is rendszeresen küldött számára részletes beszámolókat vagy pár soros kéréseket, utasításokat. Ida az udvartartás többi tagjával is levelezésben állt, sőt, a komornától kifejezetten elvárta, hogy beszámoljon őfelsége hogylétéről.

„Az utazás során minden rendben volt. Az időbeosztás maradhatna mint tegnap, korán reggel egy kis pohár víz, aztán felöltözés, először is meleg tengeri fürdő, aztán (…) séta 8-tól fél 9-ig, utána reggeli. Hús és feketekávé, frizurakészítés és 12 óra körül ismét séta 5 óráig. Aztán préselt leves, tojás, gyümölcslé, és 6 órától ismét rövid séta.” – írta például Marianne Meissl komorna Biarritzból, 1896 decemberében.

Ferenczy Ida számított arra, hogy a megőrzött privát üzenetekre az utókor is kíváncsi lesz, ezért a királyné leveleivel igen körültekintően járt el: az általa kompromittálónak gondolt részeket kivágta vagy kikapargatta. A gondosan kezelt levélgyűjtemény unokaöccse, balatoni Farkas László felsőbabádi kastélyában érte meg a II. világháborút. A földönfutóvá lett családtagok a melléképületből nézték végig a kifosztott kastélyban állomásozó szovjet csapatok tevékenykedését. Mígnem egy napon összebarátkoztak egyikükkel, aki felengedte őket a saját padlásukra… Itt találták meg a homokba taposott iratokat, amiket órákig tartott lehordani onnan. „Ezt az édesapánk által összeszedett és így megmenekített levélanyagot – bátyámmal, Kiss Lászlóval együtt – anyánktól örököltük. Én vállalkoztam arra, hogy rendezésének nekifogjak. Végtelen tisztelettel, kegyelettel, nagy-nagy szeretettel és türelemmel láttam hozzá a hatalmas feladathoz.” – írta Tolnayné Kiss Mária, a gyűjtemény egyik örököse. A gyűrött, szennyezett, összekeveredett iratokat éveken keresztül rendezte, rendszerezte, a borítékokról levágott bélyegeket helyükre illesztgette. A levelek mellett más magániratokat (képeslapok, táviratok, versek, receptek, feljegyzések, stb.) is tartalmazó, időben a 19. század második felétől a 20. század első harmadáig terjedő anyagból két könyvet is publikált: Kedves Idám! (1992) és Útközben Erzsébet királynéval (1998) címmel. Az eredeti dokumentumokat mindenképpen közgyűjteményben szerette volna elhelyezni, s a két évtizedes, jó szakmai kapcsolat miatt kerültek 2013-ban a Gödöllői Királyi Kastély múzeumi gyűjteményébe, ahol azonnal megkezdődött az iratok tisztítása, restaurálása, feldolgozása. Ennek eredményeként látott napvilágot a Kedves Idám! című kötet átdolgozott kiadása 2016-ban, amelyben Erzsébet királyné mellett Ferenc József, Andrássy Gyula és Schratt Katalin leveleit olvashatják az érdeklődők, Tolnayné Kiss Mária alapos jegyzeteivel ellátva.

Faludi Ildikó, muzeológus

Kedves Idám!

Erzsébet királyné, Ferenc József, Andrássy Gyula és Schratt Katalin levelei Ferenczy Idához

Válogatta, sajtó alá rendezte, jegyzetekkel ellátta: Tolnayné Kiss Mária

Szerkesztette: Faludi Ildikó, Kaján Marianna

Gödöllői Kastély-Könyvek 3.

Terjedelem: 196 oldal

Kötés: Keménytáblás, cérnafűzött, jelzőszalaggal

Ára: 3990.- Ft

Kapható: ajandekuzlet@kiralyikastely.hu