január 10–11. A Gödöllői Szimfonikus Zenekar és a Hot Jazz Band évköszöntő koncertje a Lovardában.

február 14. Bálint napi Balassi est a Barokk színházban.

február 17. Dumaszínház: Kőhalmi Zoltán és Dombovári István estje a Lovardában.

március 14. A Frédéric Chopin Zenei Alapfokú Művészeti Iskola tanárainak hangversenye a Lovardában.

március 14. Tóth Benedek és a Budapesti Vonósok: J. S. Bach népszerű hangszeres művei a Lovardában.

április 5. Ibolya Nap – Erzsébet királyné kedvenc virága jegyében és a királynéval való találkozási lehetőséggel.

április 6. Húsvét a kastélyban – színes családi programok a kastélyban és parkjában.

április 10. Nottingham-i kórus koncertje

április 24. Horváth Izabella és Szabadi Vilmos koncertje a Díszteremben.

május 1–augusztus 30. Szinyei, Munkácsy, Székely és tájképfestő kortársaik (1870–1915) Gödöllőn – időszaki kiállítás a kastély Rudolf-szárnyában

május 14–17. Nemzetközi Természetfilm Fesztivál a Lovardában

május 24. Pünkösdi hangverseny – Níjmegeni Bach Kórus (Hollandia) és a Gödöllői Szimfonikus Zenekar hangversenye a Lovardában.

június 5–6. Koronázási hétvége „Éld át a múltat!” Életképek a múzeumban, tárlatvezetéssel.

június 6. Levelek a királyi udvarból – kamara kiállítás a Farkas Archívum dokumentumaiból a Mária Valéria-szalonban.

június 6. Donizetti: Szerelmi bájital – a Gödöllő Szimfonikus Zenekar hangversenye a Lovardában.

június 13–14. A Kastély is részt vett a III. Gödöllői ArboFeszten.

június 14. Magyar Állami Operaház és a Királyi Operettgála művészei: Királyi Operettgála a Díszudvaron.

június 20. Múzeumok Éjszakája:  Flóra kertje c. – Gyógynövényes dobozkák készítése Remsey Flóra kárpitmotívumainak felhasználásával

A gödöllői Waldorf iskola tanárainak színházi előadása a kastélyparkban, Shekaspeare: Szentivánéji álom.

júniusban: A Magyar Képzőművészei Egyetem végzős hallgatói a kastélypark egykori szobrainak (Diána, Ompfalé, Minerva) rekonstrukcióit készítették el a kastély számára.

július 20–31. A Pest Megyei Értéktár időszaki kiállítás a Sala terrenaban.

augusztus 9. „Parlami D Amore” avagy „… beszélj nekem a szerelemről… „ olasz dalest a Díszudvaron.

augusztus 15. Musical est a Lovardában.

augusztus 27. Múzeumpedagógiai évnyitó ünnepség és tájékoztató nap a Lovardában.

szeptember 10. Balogh Piusz zongora koncertje Erzsébet királyné halálának emlékére.

szeptember 11. GödöllŐsz Fesztivál nyitókoncertje a Lovardában - Opera-gálaest á la Rossini, közreműködők: Gödöllői Szimfonikus Zenekar, vezényelt Horváth Gábor, fellépő művészek: Herczenik Anna, Kaján Katalin, Xavier Rivadeneira, Cser Krisztián.

szeptember 19. A Gödöllői Városi Fúvózenekar nyárbúcsúztató koncertje a lovardában.

szeptember 19–20. Kulturális Örökség Napjai: Padlástúra – érdekes séta a kastély padlásán.

szeptember 20. VIII. Gödöllői Vadásznap - Vadételek főzőversenye a kastély parkjában.

szeptember 25–november 15. Múzeumok Őszi Fesztiválja – „Mesterségek nyomában”

október 1. „Nyújtsd a kezed és játszd a szvinget!” – Jótékonysági koncert a Zene Világnapja alkalmából a lovardában.

október 9–11. XVII. Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivál.

október 17. Kódfejtők Éjszakája – Izgalmas vetélkedő az állandó kiállításban.

október 26–28. II. Országos Egyházzene-pedagógiai konferencia a Máriabesnyői Bazilikával közösen.

november 8. A Snétberger Quartet koncertje a Lovardában.

november 12–15. III. Gödöllői Vasútmodell Kiállítás a Lovardában.

november 20., 22., 27., 28. Joseph Haydn: Élet a Holdon – a Magyar Állami Operaház előadása a Barokk színházban.

november 21. Erzsébet királyné emlékére vers- és prózamondó verseny döntője a lovardában, a Gödöllői Királyi Kastély Barátainak Egyesülete, a Gödöllői Városi Könyvtár és a Gödöllői Királyi Kastély közös szervezésében.

december 5–6. Adventi kastélynapok.

december 5. Bogányi Gergely, Onczay Csaba és Szabadi Vilmos ünnepi koncertje a Lovardában, bemutatkozik a Bogányi zongora.

december 6. A Gödöllői Szimfonikus Zenekar ünnepi koncertje a Lovardában.

december 12–13. Adventi kastélynapok

december 12. A British Couneil és a IATEFL-Hungary kórusának ünnepi koncertje a Díszteremben.

december 12. Az Arpeggio Gitárzenekar ünnepi koncertje a Lovardában.

december 13. A Városi Vegyeskar ünnepi koncertje a Lovardában.

december 28. Erzsébet királyné karácsonyai – családi múzeumpedagógiai programok

december 29. Herczenik Anna és Domenico Menini opera estje a Barokk színházban.

A húsvéti témájú blogbejegyzésünket két vendégszerzőnknek köszönjük; Vér Eszter Virág történésznek és Borovi Dániel művészettörténésznek.

Ferenc József és Erzsébet húsvét idején – tekintettel az ünnephez kapcsolódó nyilvános szerepléseikre – rendszerint Bécsben tartózkodott, ez alól eleinte mindössze néhány rendkívüli alkalom jelentett kivételt. 1854 húsvétján (április 16–17.), jegyességük utolsó hetében még egymástól távol ünnepeltek. Erzsébet kíséretével ugyanis csak néhány nappal az ünnep után, április 20-án indult el a bécsi esküvőre. Egy évvel később (április 8–9.) Erzsébet épp gyermekágyból épült fel, így már alig egy hónapos lányukkal, Zsófiával közösen ünnepeltek. 1856-ban szintén Bécsben töltötték a húsvétot (március 23-24.) – a császárné ekkor már várandós volt második gyermekükkel.  1857 húsvétján (április 12–13.) az itáliai szemleútról visszatérve két kisgyermekükkel ismét a birodalom központjában tartózkodtak, a közös – utóbb tragikus véget ért – magyarországi látogatásra készülve. Az 1858-as esztendő húsvétja (április 4–5.) szintén családi körben telt, Erzsébet ismét gyermeket várt, s félidősen vélhetően mentesült a nagyheti – számára rendkívül terhes – megjelenési kötelezettségek egy része alól is.

Az első jelentősebb változást e tekintetben is az uralkodóné elhúzódó betegsége jelentette 1860–1861-ben. Ennek következtében Erzsébet 1861-ben kíséretével Madeirán tartózkodott az ünnepek idején, míg Ferenc József Gizellával és Rudolffal Bécsben, szülei társaságában ünnepelt. A következő év ismét egymástól távol telt, 1862 húsvétján (április 20–21.) Erzsébet gyermekeivel még Velencében időzött, míg az uralkodó Bécsben volt. A következő két esztendőben a birodalom központjában tartózkodtak húsvétkor, családi körben. Erzsébet egy évvel később fivére, Károly Tivadar 1865 februári, Zsófia szász hercegnővel kötendő házasságkötésére Drezdába utazott. Márciusban és áprilisban Münchenben volt családjánál, majd visszatért Bécsbe. Az uralkodót ellenben a nagy horderejű politikai változások kötötték le Deák húsvéti cikkének április 16-i publikálását követően. Ezzel szemben 1866-os év eleji magyarországi látogatásuk a megegyezést kereső tárgyalások részeként a tervezettnél hosszabbra nyúlt. Így a húsvétot megelőző böjt első periódusát – amely a fogadások rendjére is kihatással volt, az étkezést érintő változások mellett – még Budán töltötték. Végül 1866. március 5-én utaztak el Bécsbe, ahol a húsvétot (április 1–2.) is tartották családi körben, Gizellával és Rudolffal. Az 1867-es év első fele a kiegyezés és a koronázás előkészületeivel telt, Erzsébet január második felében látogatást tett családjánál előbb Münchenben, majd húgánál, Matildnál Zürichben, ahonnan február 8-án tért vissza Bécsbe. Az uralkodó a belpolitikai események következtében tavasszal közel három hétig (március 12.–április 6.) tárgyalt Budán. A húsvéti ünnepek idején (április 21–22.) viszont már ismét Bécsben volt családjánál.

A következő évi ünneplés azonban ismét egymástól távol telt.  A várandós királyné Ferenc József kíséretében 1868. február 5-én különvonattal érkezett a magyar fővárosba, hogy születendő gyermekét Budán hozza világra. Elhatározása vélhetően intim szférájának védelmére irányult. Személyes igényeinek figyelembevételével néhány apróbb átalakítási munkálatot is végeztek a budai királyi palotában, ahova az uralkodó Erzsébet kényelmét szolgáló új bútorokat is rendelt. Fiának továbbított leveleiben a király a kor szemérmességet kívánó gyakorlatának megfelelően a terhességről nem írt, a gyermekeknek mindössze Erzsébet „gyengélkedéséről” volt tudomásuk.

Ferenc József február 9-én tért vissza Bécsbe, miután az elutazását megelőző napon udvari ebéden fogadta a kormány tagjait és a főbb udvari méltóságokat. Az uralkodó elutazásával Erzsébet ismét nagyobb figyelemmel fordult Bécsben várakozó gyermekei felé, akik február 15-én Pest-Budára érkeztek, hogy anyjukat meglátogassák. Ferenc József 24-én reggel csatlakozott családjához. Az uralkodó magyarországi tartózkodása idején a kormányzati teendői mellett kedvelt időtöltéseinek is teret engedett: rendszeresen vadászott (főként a Gödöllő környéki erdőkben), ellátogatott színházi előadásokra, valamint reprezentációs kötelezettségei részeként több katonai bemutatón is megjelent.

Gizella és Rudolf közel három hétig tartó budai időzést követően március 7-én utazott vissza Bécsbe, majd néhány óra eltéréssel Ferenc József is követte őket. Az uralkodó Erzsébet elhúzódó magyarországi időzésének következtében 1868 nyaráig ingázni kényszerült Bécs és Buda között: rendszerint egy-két napos magánlátogatásokat tett feleségénél, majd újszülött gyermekénél. Erzsébettől – a kor normái szerint – a szülés várható közeledtével távol tartották idősebb gyermekeit: velük levélváltás útján érintkezett. Kényelmét szolgálta húga, Mária nápolyi exkirályné jelenléte is, aki március 21-én, Ferenc József társaságában érkezett Pest-Budára.

A szülés időpontja a várthoz képest kitolódott: Mária Valéria főhercegnő csak április 22-én látta meg a napvilágot. Ferenc József így – előzetes terveivel ellentétben – csak április végén térhetett vissza Bécsbe. A húsvéti ünnepeket (április 12–13.) a királyi pár, illetve gyermekeik egymástól távol töltötték.

Az uralkodó elhúzódó magyarországi tartózkodása idején továbbra is kénytelen volt reprezentációs kötelezettségeinek eleget tenni, és fogadásokat, audienciákat, illetve ebédeket tartani. A húsvét közeledtével azonban a hivatalos feladatok megritkultak: „A királyi udvar a nagyhét napjait nagyobbrészt a csendes áhitatnak és családi életnek szentelé. Ő Felsége a Király legtöbbnyire a Királyné környezetében tartózkodik. 10-én délelött tizedfél órakor a királyi várkápolnában ünnepélyes isteni tisztelet volt, melyben a kir. udvar is részt vett”[1] – tudósította olvasóit a Budapesti Közlöny 1868 húsvétján.

Erzsébetnek Bécsben – uralkodónéi kötelezettségei részeként – rendszerint részt kellett (volna) vennie a húsvéti szertartásokon, de annak nyilvánossága és reprezentatív jellege ellentétes volt habitusával és intimitást igénylő vallásgyakorlásával, így ezen feladatának gyakran egyszerűen nem tett eleget. Rudolf trónörökös 1881-es házasságkötését követően számos hivatalos alkalmon – így húsvétkor is – Stefánia főhercegné helyettesítette anyósát. Erre elsőként 1882-ben került sor, és a trónörökösné a későbbiekben is rendszerint Bécsben töltötte a nagyhetet, hogy az ünnepi szertartásokon Erzsébet feladatait ellássa. Az ilyen alkalmak egyike a hagyományos lábmosás volt: nagycsütörtökön tizenkét-tizenkét rászoruló férfit, illetve nőt invitáltak meg a Hofburgba, ahol az uralkodó, illetve felesége – felidézve Jézus cselekedetét az utolsó vacsorán – térdre ereszkedve megmosta a lábukat, majd megajándékozta őket. De nem ez volt az első alkalom, hogy Erzsébet távol maradt a szertartásról. A császár főhadsegédje, Crenneville gróf például ezt írta a naplójába 1869 nagycsütörtökén: „Istentisztelet és lábmosás, amelyen egyedül őfelsége volt jelen, mert a »királyné« Budán tartózkodik.”[2] (A lábmosáson és a feltámadási körmeneten – anyjának írt levelének tanúsága szerint – a tízéves Rudolf trónörökös is részt vett.) Ebben az évben viszont – hosszú kihagyás után először – Erzsébet részt vett a úrnapi körmeneten. Erre állítólag azért került sor, mert így próbálta lecsillapítani a kedélyeket, amiért – gyengélkedésre hivatkozva – nem jelent meg a bécsi Opera május 25-i megnyitásán, amit pedig épp a császárné magyarországi tartózkodása miatt halasztottak későbbre. „Az emberek dühöngtek; ha Erzsébet ma reggel nem ment volna el a körmenetre, talán kitört volna a forradalom” – írta levelében a belga nagykövet felesége.[3]

A Húsvét viszont már a 19. században sem csak egyházi, hanem családi ünnep is volt. Mivel azonban például 1868-ban  az uralkodócsalád tagjai egymástól távol ünnepeltek, ajándékaikat, csakúgy mint a trónörökös névnapi (április 17.) meglepetéseit már előre elküldték részükre, és azok a személyzet közvetítésével jutottak el hozzájuk. Erről tanúskodik a Rudolf és Erzsébet közti – magyar nyelvű – levélváltás is:

Bécs, 1868. április 5.

„Kedves mamám!

Épen vett leveledet mely nekem annyi örömöt okozott, ’s a benne foglalt csinos Szt. Györgyet kezedet csókolva köszönöm; ez utóbbit mindjárt nyakomra kötöttem. Mary néne megismerkedett-e már a Budai körületével a hegyek felé is? Rimely kanonoknál [Rimely Károly pozsonyi kanonok, ebben az időben Rudolf és Gizella magyartanára] a nyelvtant már egyszer keresztül vettem. Vele igen könyü ’s mulatságos tanulni. Este most mindég álmosabb vagyok mert naponta toronyálok és lovagolok azonkivül még minden másnap tánczolnom is kell. A nagy és kis lovan most Galopban lovagolok, amazon a kötélen, emezen pedig egészen szabadon, a nagy lovat magam ugratom be Galopba, de a kicsinynél az még nem sikerül. Gizelának igen tetszett a lovagló leckém. Tegnap Wowo nálam ebédelt. Itt igen szép időnk van. Fogunk mi az idén húsvét-tojásokat kapni, édes mamám? Egyedül ebédelsz-e a papaval és Marynénével vagy idegenekkel? Most szivemböl ölellek kedves mamám a papa és Mary nénének kezét csókolva maradok szerető fiad

Rudolf”[4]

Buda; 1868. április 13.

„Kedves Rudolf,

Szivből átölelve és csókolva minden jót kivánok névnapodra. Igen sajnálom, hogy épen ez nap nem lehetek nálad, személyesen nem adhatom át ajándékainkat. Utolsó leveleidet nagy örömmel vettem megint, mint a Papa, ki szorgalmasabb énnálam már tudatott veled. Mi itten mindig egyformán élünk, most, hogy az idő oly szép, sokat vagyunk a kertben, sőt Mari néni korán reggel már sétál, mivel hideg dörzsöléseket használ, úgy, mint én azelőtt. A nagy héten igen sokat voltunk templomban; a feltámadás itt igen egyszerű s rövid volt, nem úgy, mint Bécsben.

Pesten, épen a kocsiút mellett, a városliget felé egy döglött szamár fekszik; a mi igen utálatos; most kiváncsiak vagyunk rá, meddig marad ott. Mari nénit ez is, mint igen sok itt, Rómára emlékezteti.

Most Isten veled, édes Rudolf, legjobban üdvkivánataimat ismételvén csókol és ölel Gizelaval együtt

szerető

anyád

Mari néni is minden jót kíván.”[5]

Bécs; 1868. április 13.

„Kedves mamám!

Igen köszönöm a szép húsvét tojásokat melyeket a Pesti zárdából küldöttél. Gizela és én benne osztoztunk. A szent sirba tevés igen ünnepélyes, hanem a föltámadás még sokkal ünnepélyesebb ’s a zene igen szép vala.

Tegnap reggel havazott ’s ma még fekszik a hó a hegyeken. Most már a nagy és kis lovat magam indítom ügetbe ’s galopba.

Igen furcsa lehetett midőn Marynéne lóháton a bokrok közé került. Ma Jozsef kápolnában [azaz a Josephskapellében, a Hofburg házikápolnájában] halottam a sz. misét, Gizela a nagymamával a nagymisében volt, ma reggel a nagymamánál tojásokat kerestünk. Latour [Joseph Latour von Thurmburg gróf, Rudolf nevelője] azt mondta nekem, hogy mi holnap az általad küldött szép tojásokat kapni fogunk, és ezeket Gizelánál keresendjük. Kedves papám és Marynénével együtt kezedet csókolom édes mamám ’s ölelve maradok szerető fiad

Rudolf”[6]

Vér Eszter Virág történész – Borovi Dániel művészettörténész a Monarchikum Facebook oldal  (https://www.facebook.com/Monarchikum-106752130680344)  létrehozói és szerzői.

[1] Budapesti Közlöny 2. évf. (1868) 86. sz. 1063.

[2] Idézi: Hamann 2019: 294.

[3] Idézi: Hamann 2019: 295.

[4] Rudolf levele anyjának, Erzsébetnek (Bécs; 1868. április 5.) AT-OeStA/HHSTA HausA Selekt Kronprinz Rudolf 12. f. 39. (átirat)

[5] Erzsébet levele fiának, Rudolfnak (Buda; 1868. április 13.). AT-OeStA/HHSTA HausA Selekt Kronprinz Rudolf 18-3. f. 65.

[6] Rudolf levele anyjának, Erzsébetnek (Bécs, 1868. április 13.). AT-OeStA/HHSTA HausA Selekt Kronprinz Rudolf 12. ff. 40–41. (átirat)

Válogatott irodalom:

Hamann, Brigitte: Erzsébet királyné. (ford.: Kajtár Mária) Budapest, Európa, 2019.

Borovi Dániel – Vér Eszter Virág (s. a. r.): Drága Rudolf: Ferenc József és Sisi levelei fiukhoz. (ford.: Nyizsnyánszki Ferenc) Budapest, Szépmíves, 2020.

Vér Eszter Virág: „… egy új köteléket fog fűzni magas családja s a nemzet között…” Az uralkodócsalád tagjai Magyarországon (1867–1868). Aetas 34. évf. (2019) 2. 5–36.