ÚSZÁS

Az orvosok már az 1820-30-as években rájöttek, hogy az egészség megőrzésére és sok betegségre hatásos a gyógyvíz, a fürdőzés és az úszás. Az olykor több hétig elhúzódó kezelések, gyógyvíz ivó-kúrák sokáig csak a felső társadalmi réteg számára voltak elérhetőek, majd idővel a polgárság számára is. A 19. században az Osztrák–Magyar Monarchia területén számos fürdőhely indult virágzásnak, pl. Abbázia, Ischl, Karlsbad, majd éppen Erzsébet királyné látogatásának hatására Herkulesfürdő és Bártfafürdő. Európa legismertebb fürdőhelyei ekkor: Nizza, Cap Martin, Mentone, San Remo, Bad Kissingen, Bad Gastein, Wiesbaden, Meran vagy az angliai Bath és Cromer.

Erzsébet királyné sportos életmódjához hozzátartozott, hogy nagyon jól úszott. A possenhofeni családi kastély, ahol sok időt töltött gyermekkorában, a Starnbergi-tó partján található, ahol kitűnő lehetősége nyílt megtanulni úszni.[1]

Az újságok az 1870-es évektől egyre részletesebben írtak a királyné életéről, és nemcsak magyarországi tartózkodásairól, hanem egyre részletesebben külföldi utazásairól is. Erzsébet sokfelé járt gyógykúrán, fürdőkúrán. Szívesen választott olyan szállodákat, ahol volt úszómedence, és olyan helyeket, ahol úszhatott a tengerben, amit nagyon kedvelt. Megmártózott a tengerben Velencében, Franciaországban, Angliában, és Korfun, ahol az Achilleion nevű kastélya előtti tengerparton külön fürdőhelyet alakítottak ki számára.

Női fürdőruhák, 1870-80-as évek forrás: Pinterest

„A tenger az én gyóntató atyám, amit naponta fel kell keresnem. Újra fiatallá tesz, mert minden idegent kigyomlál belőlem, és azokat a gondolatokat osztja meg velem, amelyek csak a halhatatlan ifjúságé. A tenger maga nem tud meghalni, és ezért mindent megfiatalít maga körül. Ebből ered az én egész bölcsességem.”[2] 

A tenger közelsége miatt választotta úticéljának a franciaországi Sassetot települést is, ahol nemcsak lovagolt, hanem a tengerben is fürödhetett. „Ma igen csendes a tenger, uszom, különben csak fürdöm, mert a part igen rossz és kavicsos. … Eleinte engem zavarba hozott mindenkivel fürödni, de most megszoktam.”[3] – írta fiának, Rudolf trónörökösnek Bécsbe Sassetot-ból 1875. augusztus 19-én. A források szerint Erzsébet a Petites Dalles nevű kavicsos part-szakaszon fürdött több alkalommal a tengerben. Sassetot-i tartózkodásáról a Vasárnapi Ujság egy párizsi lap cikkét jelentette meg: „Őfelsége minden reggel és pedig a dagály után 8 és 12 óra közt megy a fürdőbe. Számára a parton egy kis csarnok van építve, mely egy előszobácskából, két kis hiányosan bútorozott öltöző és vetkező teremből áll; ezek mellett közvetlen van egy még kisebb kabin a kíséret számára, mely rendesen két-három udvarhölgyből s néhány komornából áll. A királyné fürdői öltözete a lehető legegyszerűbb s csaknem mindig ugyanaz: fehér szegéllyel ellátott veres, néha fekete öltöny, mely bő, s egész a földig, karján egész a kéz-csuklóig ér; arcát nagy karimájú szalmakalap árnyékolja. A kabinból a tengerig egyszerű fehér barchelt köpenyben megy a királyné, melyet a fürdőbe lépéskor egy udvarhölgy vállairól levesz, kijövetekor pedig újra ráborít. Lassan és méltósággal megy a fürdőig s bír annyi önuralommal, hogy sem sikoly, sem bármi mozdulat által nem mutatja ki azt a sajátságos érzést, melyet mindenki érez, midőn a vízbe lép. Ha a tenger csendes, akkor egy darabig úszik, midőn is angol úszómestere mindig mellette van.”[4]

Sassetot, Petites Dalles 1899 körül, képeslap forrás: internet

Az emberek sok esetben tolakodóan kíváncsiak voltak a királyné tengeri fürdőzésére, és messziről távcsövekkel figyelték. Így történt ez az angliai Wight szigeten, Ventnor városának tengerpartján 1874 augusztusában, ahol Erzsébet kedves cselhez folyamodott: “Míg fürdöm, Festetics Mária és egy másik asszony is bent van a vízben, hogy a parti bámészkodók és a magaslatról nézelődők ne tudhassák, melyik vagyok én. Szokásom ellenére világos flanelben fürdőm.”[5]

Sassetot, Petites Dalles napjainkban forrás: internet

Kaján Marianna történész-muzeológus

[1] Gabrielle Praschl-Bichler: Sisi, a fitnesz és a fogyókúra királynője. Budapest, 2002. 151. p.

[2] Konstantinos Christomanos: Naplójegyzetek. Szépmíves Kiadó, 2009. 144. p.

[3] Drága Rudolf! Ferenc József és Sisi levelei fiukhoz. Szépmíves Kiadó, 2019. 170. p. A Normandiában található Sassetot-le-Mauconduit település gyönyörű kavicsos part-részei a Grandes Dalles és a Petites Dalles.

[4] Vasárnapi Ujság, 1875. augusztus 29. 556. p. Sassetot-ban súlyos lovasbaleset érte Erzsébet királynét, de szerencsére hamar felépült.

[5] Hamann, Brigitte: Erzsébet királyné. Budapest, 1988. 324. p.

TORNA

Erzsébet királyné gyermekkorától tornázott, főleg a reggeli órákban. A források szerint az 1880-as években dr. Ludwig Seeger (1831–1893) híres bécsi orvos javaslatára[1] a királyné „mindenütt, ahol hosszabb ideig tartózkodott, magának teljes tornaiskolát rendeztetett be. Volt ilyen a bécsi Burgban, Schönbrunnban, Gödöllőn és Ischlben, sőt, ha a külföldön, pl. Irland-, Angol- és Franciaországban, kellett egészségi szempontból huzamosabban időznie, oda is egész tornakészüléket vitt magával, s volt gondja, hogy gyermekei is ezt az egészséges sportot megkedveljék.”[2]

Mária Valéria a gödöllői kastélyban látta édesanyját tornázni, 1879. október 3-án ezt írta naplójába: „Amikor megérkeztem a kastélyba, felszaladtam a lépcsőn. Passy (a mama szobalánya) ott állt a folyosón, és azt mondta, menjek a Mamához, rohantam végig a folyosón… a Mama még nem készült el, mert éppen tornagyakorlatokat végzett, de én odaszaladtam hozzá és sok-sok puszit kaptam a Mamától!!!”[3]

Konstantinos Christomanos, a királyné görög felolvasója egy alkalommal különös ruhában látta Erzsébetet tornagyakorlatok közben: „A szalon és a budoár közötti nyitott ajtóban kötelek, tornász- és gyűrűszerek voltak felszerelve. Úgy találtam őt, amint fekete strucctollakkal körbeszegélyezett, hosszú fejedelmi uszállyal épp emelkedett a gyűrűn. Még sohasem láttam őt ilyen pompás öltözetben. A köteleken függve fantasztikus hatást tett, mint egy kígyó és madár közötti lény. Hogy leereszkedhessen, az alacsonyan felfeszített kötél felett át kellett ugrania. – Ez a kötél arra való – mondta – hogy az ugrásról el ne feledkezzem. Az apám nagy vadász volt az urak közt, és azt akarta, hogy tanuljunk meg úgy ugrani, mint a zergék. Majd arra kért, hogy az olvasást az Odüsszeiából folytassuk. Ma később kívánt kikocsizni, mert néhány főhercegnő fogadására várt, amiért ezt a különlegesen ünnepélyes ruhát kellett fölvennie, ahogy nekem elmondta. – Ha a főhercegnők megtudják, hogy ebben a ruhában tornáztam, el lesznek képedve. De én ezt csak úgy „en passant” (mellékesen) cselekedtem, egyébként mindig korán vagy este intézem el ezt a dolgot.”[4]

                                                                                   Kaján Marianna történész-muzeológus

Erzsébet királyné öltözőszobája és tornaszobája a bécsi Hofburgban fotó: www.sisimuseum-hofburg.at/en/about-the-location/imperial-apartments/rooms/dressing-exercise-room

[1] Dr. Ludwig Seeger (1831–1893) a bécsi Wiedner Kórház kitűnő doktora, életreformere, „elektroterapeutája”, a bécsi Ortopéd Gimnasztikai Intézet vezetője volt, aki ízületi problémákra gyógymódként alkalmazta a gimnasztikai gyakorlatokat és a sok mozgást a friss levegőn. Tanácsait Erzsébet királyné is követte. Gabrielle Praschl-Bichler: Sisi, a fitnesz és a fogyókúra királynője. Budapest, 2002. 106. p.

[2] Simon Péter: Király és Haza. Budapest, 1899. 69. p.

[3] 1879. október 3. Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója, 1878–1899. Válogatta és sajtó alá rendezte Martha és Horst Schad, Gabo Kiadó, Budapest, 2001. 18. p. A gödöllői tornaszoba pontos helyét források híján nem tudjuk biztosan, de valószínű az emeleti lakosztályában, a tágas öltözőszobájában alakíthatták ki.

[4] Bécs, 1892. január 1. Konstantinos Christomanos naplójegyzetek, Szépmíves Kiadó, 2009. 59. p.