TEREPFUTÁS és SPORTMÁSZÁS, azaz GYALOGLÁS, SÉTA, HEGYMÁSZÁS Erzsébet királyné „módra”

Divatrajz női túraruhákról, 1890-es évek forrás: Pinterest

Erzsébet királyné számára a járkálás, gyaloglás hozzátartozott a mindennapi életéhez. Már gyermekkorában is képtelen volt sokáig egyhelyben ülni.[1]  Különös természetéből fakadóan, állandóan mozgásban kellett lennie. Legkedvesebb lánya, Mária Valéria is leírta ezt naplójában: „Asztalbontás után a Mama bejött a szobámba, ahol a jó bécsi szokás szerintn le s fel járkáltunk.”[2] A királyné 1883 körül felhagyott a lovaglással, ekkor a gyaloglásé lett a főszerep. Képes volt akár 8-10 órás gyalogtúrákat tenni esőben, szélben, nyári melegben vagy télen, akár hóban is, nem szegte kedvét a nehéz, meredek, sziklás terep sem. A királyné udvarhölgyei közül kevesen bírták az erős, olykor emberfeletti iramot. Gróf Sztáray Irma udvarhölgy, hogy megfeleljen a királyné elvárásainak, szabadidejét is arra használta, hogy gyakorolja a túrázást: „Kipróbáltam magamat hegynek, völgynek és végül feltétlen bizalmat éreztem gyalogló képességem iránt.”[3] A legkitartóbb kísérője gr. Festetics Mária volt, aki naplójában többször leírt egy-egy ilyen nagy megpróbáltatást. “A császárnéval ugyanis hatalmas sétát tettünk a Bécs környéki erdőkben, méghozzá rohamléptekben. Egy rendőr, aki így szaladni látott bennünket, azt hitte, üldöznek minket. Amikor felismerte a császárnét, már nem avatkozott a dolgunkba, de azért szuszogva a nyomunkban volt, míg csak a kastélyba nem értünk.”[4] Egy másik alkalommal a „schönbrunni kastélytól számítva mintegy hatvan kilométert tett meg a dimbes-dombos Bécsi erdőben, vagyis, ha teljesítményét tekintjük, akkor tíz kilométert tett meg egy óra alatt. Erzsébet olyan jó időt gyalogolt, mint még soha. (…) Tulajdonképpen nem is nevezhető ez az egész gyaloglásnak, hanem szüntelen rohanásnak…”[5]

Divatrajz női túraruháról, 1890-es évek forrás: Pinterest

Erzsébet a gyors-gyaloglással télen sem hagyott fel, hiába aggódott érte környezete: “A hosszú séták ebben a zord télben nagyon nehezemre esnek. Újra rekedt lettem, és ebben a csikorgó hidegben futni nem kicsiség. Lehet az idő bármilyen, a császárné nem adja fel a sétáit, melyeket oly gyors iramban teszünk, hogy a homlokomról folyik a verejték a 10 C-os hidegben. Csak neki ne ártson ez meg!”[6]

A királynénak volt egy speciális „járás-technikája”, erről görög felolvasója, Konstantinos Christomanos könyvében az alábbi érdekes párbeszéd olvasható:

„- Nem tudok eléggé csodálkozni azon, hogy az órákig tartó gyaloglás után a legcsekélyebb fáradtság sem tükröződik felséged járásán.

- Sohasem fáradok el – válaszolta [a királyné]. – Nővéreimmel együtt apánknak köszönhetjük ezt. „Meg kell tanulni járni”, mondta nekünk és ehhez egy híres tanítómestert is fogadott számunkra. … a tanárunk (…) a lelkünkre kötötte: „Minden lépésünknél, amelyet megteszünk, az előzőt pihenhetjük ki, amíg a lábnak a föld fölött van módja elsurranni.” A szemünk előtt csak egy példa lebegett: a pillangóké.”[7]

Az úticélok kiválasztásában is Erzsébet a legfőbb szempontja az volt, hogy legyenek kirándulóhelyek, megmászható magas hegyek, dombok. „Én azokon a legmagasabb és legelhagyatottabb hegycsúcsokon tudok fellélegezni, szabadon venni a levegőt, ahol más elveszve érezné magát. (…) Egyáltalán nem azt tartom szemem előtt, amit a turisták, hogy hány méter magasra kapaszkodom fel, hanem csak megmászni akarom az utat. A hegymászás maga vonzóbb, mint az elért csúcs. Számomra a hegycsúcs nem cél, inkább akadály, mint a lovaglásban.”[8] – jegyezte le a királyné szavait a görög Christomanos. Előfordult, hogy kíséretével éjszakai túrára ment a hegyekbe udvarhölgyével és kíséretével: „Amikor felébresztettek, azt mondták, hogy a Mama éjjel 1 órakor felment a Schmitten[9] csúcsára Majláth Saroltával, a vezetőkkel és a lámpásokkal…”[10] – írta naplójába Mária Valéria főhercegnő. Sokszor és szívesen megmászta például a Dachsteint és a Bad Ischl melletti Jainzent is. Mindkettő látványa nagy hatással volt a királynéra: „A Jainzen a Mama varázshegye, ahol verset ír, álmodozik…”[11]

A 814 m magas Jainzen, Bad Ischl mellett forrás: Internet

Erzsébet Európa nagyvárosait is gyalogosan járta be. Így tett például Párizsban is. „Hogy minél jobban kiélvezzen mindent, reggeltől estig gyalogol a városban, míg végre hölgyei kidőlnek. Bécsben megbotránkozva mesélik, hogy a császárné omnibuszon utazott. «Bárcsak megtenné» írja Festetics grófnő, «sajnos azonban mindíg gyalog járunk.»”[12]

                                                                                   Kaján Marianna történész-muzeológus

[1] Gabrielle Praschl-Bichler: Sisi, a fitnesz és a fogyókúra királynője. Budapest, 2002. 42. p.

[2] Lichtenegg, 1891. január 26. Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója, 1878–1899. Válogatta és sajtó alá rendezte Martha és Horst Schad, Gabo Kiadó, Budapest, 2001. 250. p.

[3] Gr. Sztáray Irma: A királyné kíséretében. Budapest, 1909. 24. p. Sztáray grófnő a királynét utolsó éveiben kísérte extrém gyalogtúráin.

[4] 1882. szeptember 12. Egy udvarhölgy naplójából. Festetics Mária grófnő, udvarhölgy naplójának

Budán és Gödöllőn papírra vetett részei. Fordította Dr. Tolnayné Kiss Mária. Gödöllői Királyi Kastély

Múzeum, Gödöllő, 2009

[5] Gróf Egon Cäsar Corti: Erzsébet. Hasonmás, reprint kiadás, Budapest, 1989. 330. p.

[6] Buda, 1883. január 6. Kiss Mária Egy udvarhölgy naplójából. Festetics Mária grófnő, udvarhölgy

naplójának Budán és Gödöllőn papírra vetett részei. Fordította Dr. Tolnayné Kiss Mária. Gödöllői

Királyi Kastély Múzeum, Gödöllő, 2009

[7] Konstantinos Christomanos: Naplójegyzetek. Szépmíves Kiadó, 2019. 70. p.

[8] Konstantinos Christomanos: Naplójegyzetek. Szépmíves Kiadó, 2019. 133-134. p.

[9] A Zell am See melletti Schmitten 1925 m magas hegy, az Alpok keleti részén található.

[10] 1885. augusztus 9. Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója, 1878–1899. Válogatta és sajtó alá rendezte Martha és Horst Schad, Gabo Kiadó, Budapest, 2001. 65. p.

[11] 1885. szeptember 6. Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója, 1878–1899. Válogatta és sajtó alá rendezte Martha és Horst Schad, Gabo Kiadó, Budapest, 2001. 67. p.

[12] Gróf Egon Cäsar Corti: Erzsébet. Hasonmás, reprint kiadás, Budapest, 1989. 280. p.