„Tanácsadó és barát” – Andrássy Gyula gróf
F. dr. Dózsa Katalin: „Tanácsadó és barát” – Andrássy Gyula gróf
A második, ah! Kedveltem őt!
Híven szolgált nekem;
Ha ilyet őrizhetne e föld,
Érdemelné, legyen![1]
Der zweite, ach! Wie war der lieb!
Der hat mir treu gedient
Wenn so etwa auf Erden blieb,
Der hätt’ Bestand verdient!
(Elisabeth, Das Kabinet )[2]
Erzsébet szívesen élte bele magát Shakespeare Szentivánéji álom című darabjának tündérkirálynője, Titánia szerepébe, akit férje Oberon úgy büntet meg, hogy beleszeret az első halandóba, akit pajkos szolgája, Puck szamárrá varázsol. Erzsébet Kabinet című versében „Női Kékszakállként” sorolja fel szamárfejű udvarlóit, s csak feltételezhető, hogy a fenti soroknál Andrássyra gondol. Ennél egyértelműbb a versnek az a változata, amit Marie Larisch közölt:
„Nur „eine” streifet meine Hand,
Die einzig „gute Haut”
Aus meinem lieben Ungarland
Dir –hab ich ganz vertraut!
Du gabest Rang und Ehren hin,
Du liebtest einzig mich-
Ich war Dir mehr als Königin,
Du hast geopfert Dich!”[3]
Bőr, mely simított, egy volt csak a jó,
Kezem örült nagyon:
Hű magyar honomból való,
Te – ó bizalmasom!
Csak engem imádtál! Híredet
Adtad fel, rangodat –
Több voltam neked, mint úrnő neked –:
Feláldoztad magad![4]
Erzsébet 16 évesen fülig szerelmesen megy férjhez álmai lovagjához, Ferenc Józsefhez, egyetlen „kifogása” jövendőbelijével szemben a rangja. Bárcsak szabólegény lenne, sóhajt fel romantikusan. Noha ez a sóhaj valóban egy naiv, 19. századi gyermek elképzelését tükrözi, szerelmük kiteljesedésének, sőt együttélésüknek éppen az uralkodói kötelességek és a bécsi udvar a legnagyobb kerékkötője. De van még egy, nem elhanyagolható nehézség is. A 19. század közepén úgy nevelik a leányokat, hogy a férfiak valami kellemetlen, furcsa dolgot kívánnak a feleségüktől, amit a nőnek meg kell engednie, annál is inkább, mert így lehet gyermekáldáshoz jutni, ami viszont a nő legfőbb feladata, különösen a királynénak. Az, hogy a szex örömforrás is lehet, szinte fel sem merül, sőt valahol a tisztesség fogalmával is ellentétes, mint olyasmi, amit csak a félvilági hölgyek ismerhetnek. Nagyon sok tisztességes családanya volt meggyőződve arról, hogy a frigiditás az élet rendjéhez tartozik. Erzsébet szexuális életét is meghatározza a nászéjszaka nyomasztó emléke, és valószínűleg egész életében kellemetlen feladatnak tekinti házastársi kötelességét.
Erzsébet romantikus elképzelései a szerelemről nem teljesülnek. Ferenc József valóban nem szabólegény, egy nagy birodalmat kormányoz nehéz történelmi korszakban. Reggelente otthagyja ifjú feleségét, anyjára bízva, hogy az a haza anyjává nevelje. Erzsébet szenved, elmagányosodik, és olyan depresszióssá válik, hogy már testi tüneteket is produkál. Egy helyen érzi jól magát: Magyarországon. Ott ünneplik, hódolnak szépsége előtt, és abban reménykednek, az ifjú császárné segíteni fog a nemzet számára megfelelő megegyezés létrehozásában. A magyarok és Erzsébet egymásra találása annál is inkább adott, mert közös az ellenség: az anyós, Zsófia főhercegné, aki hallani sem akar a rebellis magyarok követeléseiről.
Nem Erzsébet az egyedüli, aki a levert 1848–49 magyar forradalom és szabadságharc után lelkesedik a magyarokért. A 19. század második felében jó a nemzetközi hírneve a szabadságszerető, temperamentumos, hősies magyarságnak. Franz Werfel örökíti meg a magyarok sztereotip képét Barbara című regényében: „ A mama és nővére mindenkor határozott, bár nem éppen előítélet-mentes nemzeti rangsornak hódoltak.[….] A hazai állam virága azonban a magyar nép volt, amely egyrészt festői parasztokból és csikósokból, másrészt nem kevésbé festői mágnásokból állott. Ezek a mágnások vakmerő lovasok, az élet és szerelem merész urai, játékosok, táncosok, harcosok és poharazók, előkelő helyett foglaltak el a testvérek szívében.”[5]
Andrássy Gyula személyében testesíti meg mindazt, amit Werfel megfogalmazott. „Mialatt ott tartózkodtunk (Szőlőskén), egy napra odalátogatott Gyula gróf, akit azonnal megkedveltem. Nagyon tetszik nekem, én csak őt kedvelem, a három testvér közül, a másik kettő sem a külsejében, sem a modorában nem olyan úrias és disztingvált, mint ő. Magas, csinos férfi, úgy beszél angolul, mint egy igaz angol, és gyönyörűen tud franciául”[6]. Elfogulatlan hölgy a szerzője a leírásnak, Mary Elisabeth Stevens, aki 1864-ben Andrássy édesanyjának, Szapáry Etelkának volt a társalkodónője. Miss Stevens augusztus 21-én kelt levelében anyjának és nővérének számol be élete eseményeiről, s fogalma sem volt arról, hogy mintegy 150 évvel később levele a nyilvánosság elé kerül.
Andrássy elismerten nagyon vonzó, szép férfi volt, amit az egykorú ábrázolások, egy kivételével nem igazán közvetítenek. Louis Edward Dubufe (1820–1883) francia festő 1854-ben Párizsban festett portréja érzékeltet valamit abból az ellenállhatatlan vonzerőből, ami szinte minden nőt, sőt férfit is elvarázsolt, s amit Andrássy ki is aknáz társasági, politikai sikerei eléréséhez. Temperamentuma, szenvedélyessége Bismarck és Erzsébet kivételével mindenkit megtéveszt. A porosz állam megteremtője felismeri, hogy nem pillanatnyi heves indulatok vezérlik, tetteit, elhatározásait alaposan megfontolja. Kiváló lovas, szónok, társalgó, amellett nagyszerű stratéga, nézeteiben Széchenyi István nyomában jár. Abban is a legnagyobb magyar gondolatainak követője, hogy tetteit mindig a haza szolgálata vezérli. Államférfi, nem csupán politikus.
Andrássy és Erzsébet 1866 januárjában találkozik először. Két évvel azután, hogy a gróf az angol Misst is meghódította. Erzsébet 28 éves, Andrássy 42, mindketten díszmagyart viselnek. Erzsébet hölgyei karéjában, a trón baldachinja alatt, magyarul szólal meg, egész megjelenése egy eszményi magyar királynéé, pedig még nem az. Ahhoz, hogy eljussanak a koronázásig, amely minden bizonnyal mindkettőjük életének csúcspontját jelenti, össze kell fogniuk. Erzsébet szerepe a kiegyezés létrejöttében közismert. A kapcsolatot Ferenczy Ida közvetíti, a levelek is hozzájönnek. Az Országos Levéltárban két levél is van, ami erre utal, sajnos pontos dátum nélkül, csak sejteni lehet, hogy a kiegyezést megelőző tárgyalások idején készült. Az egyik levél száraz meghívás: „Tisztelt Barátom! 4 és fél órakor örömmel várja Önt Königsegg grófnénál a Császárné, csak szépen kérem pontos legyen”[7]. (Lehet, hogy a kiváló diplomata pontatlan volt?) A másik levél viszont egész kis összeesküvést dokumentál:
„8 óra reggel (jobb sarokban fent) „Épp most érkezett egy levél és azt legmagasb parancs vagy is engedély folytán szabad Önnel közleni. Most Kérem figyelni, mi módon (beszúrva) rendeztük. Az udvarmester Önhöz fog menni, az ugy jöhet hogy látogatást tesz – és megfogja Önt hívni egy bizonyos órára, hogy a Grófnő kíván Önnel szolni és akkor a Grófnő oda megy a mesternéjéhez és ott fog értekezni Önnel. Ezt nyilvánosan is tehetné, de Önre és a Grófnőre is jobb így. Most tehát arra kérem, vigyázzon, és ne tudjon semmit a mester előtt, és adja a meglepetést, hogy mit kívánhat a Grófnő, természetesen örömest szolgálatára áll, de nem tudhatja, hogy mit parancsol a grófnő. Minden esetre 11-től fogva hon legyen, mert azon időben fog menni tehát kérem, ne mozduljon ki a háztól mert az baj lenne. – Hogy mi áll a levélben azt majd hallani fogja a grófnőtől, minden esetre haladtunk.”[8]
Egymásba szeretett-e rögtön a két mitikus alak? A mesék királynője és a „nemzet daliája”[9]? Lehet, sőt valószínű. Annál is inkább, mert egymás iránti csodálatuk egyre nő. Erzsébet bámulva hallgatja Andrássy okfejtéseit a monarchia jövőjéről, politikai koncepciójáról, Andrássy pedig felismeri Erzsébet belső értékeit: sokoldalú tehetségét, okosságát, meleg szívét, és amikor megismeri Erzsébet költeményeit, akkor költői vénáját is. Egy dolog biztos, bár a bécsi udvar azt tartja, a gróf megbabonázta a császárnét, sőt később a császárt is sikerül bűvkörébe vonnia, Erzsébet liberális gondolkodásának megtestesítőjét látja a „szép akasztott”-ban. Minden eszközzel igyekszik számára a hatalmat megszerezni. De nem azért, mert feltehetően szerelmes belé, hanem azért, mert teljes szívvel támogatja elképzeléseit. Amikor kinevezik Andrássyt a Monarchia külügyminiszterévé, Erzsébet szívesen emlegeti a „közös”-ként. Ferenczy Ida is utal rá, egy szintén dátum nélküli levélben. „Ő.F. igen sajnálja, hogy ma semmi módon nem tudta dolgait – ugy elrendezni, hogy a »Közöst« láthatta volna”[10]
Még évekkel később, 1886-ban, amikor már Andrássy rég visszavonult, sajnálja, hogy nem barátja irányítja a külügyeket:
„Huncut módon rászedik
Berlinben, arcátlanul lám,
A kis köpcös Kálnokyt.
S amiket Andrássy kötött még,
Fontos szerződéseket,
Ha nem tévedek, ilyeskép
Bismarck titkon tönkretett.”[11]
1887-ben latba veti befolyását a császárnál, hogy Kálnoky helyett ismét Andrássyt nevezze ki külügyminiszterré, de ez most nem sikerül. Egy bosszús kis vers őrzi a kudarcot Férjemhez (An meinem Ehgemal) címmel, amelynek utolsó két versszakát közöljük:
„Du fingest jenen edlen Gaul
Dort, auf der freien Weide,
Und zwängest ihm den Zaum in’s Maul,
Nicht morgen, nein noch heute.
Schon einmal riss er aus dem Dreck
Dir den verfahr’nen Karren,
D’rum jag’ Dein dickes Es’lein weg,
Eh’ man dich hält zum Narren.”[12]
„A puszta vad, nemes lovát
Fognád be, hogy segéljen
S rándítsa fogatod tovább?
Nem holnap: még ma férjem!
Mikor kocsink sárban ragadt,
Ez vált be gyorssegélynek…
Hát verd el püffedt szamarad
Míg nem néznek hülyének.”[13]
Két levelet ismerünk, amit Andrássy közvetlenül a királynéhoz írt, mindkettő tanúsítja a „hű szolgálat”-ot. Az egyik levél a Farkas Archivumban van [14], – egy udvarias, királynőjének szóló köszönőlevél abból az alkalomból, hogy kinevezték a közös ügyek külügyminiszterévé.
„Felséges Úrnőm!
Felséged kegyességét és jóságát irányomban mellynek ma ismét egy ujjabb jelével szerencséltetett megköszönni nem lehet sem írásban sem szóval. Nem is kísértem meg hanem igyekezni fogok azt megérdemelni.
Száz évet tölteni mostani állásomban igen is sok volna – de ha lehető volna elfogadnám örömest azon föltétel mellett, hogy az alatt Felségedet és családját soha semmi – még a legkisebb gond se érje. Ezt ohaytja Felséged
Leghívebb szolgája és alattvalója
Andrássy Gyula”
A másik, bensőséges hangú Andrássy levél a MOL-ban[15] van, válasz Erzsébet részvétlevelére, amit a gróf anyja, Szapáry Etelka halálhírére írt.
„Legkegyelmesebb Úrnőm!
Felséged kegyes volt legmagasabb részvétét kifejezni azon sulyos veszteség felett melly engem és családomat érte. Tette azt felséged saját modorában – olly módon, mely eléri czélját, mert igazán jót tesz.
Mindennapi emberek az udvariasság aprópénzével szoktak kielégíteni egyaránt mindenkit és minden körülmények között. Felséged ezt nem teszi. Nem mindég kész kegyes lenni egy kicsinyt – de ha akar az lenni, akkor nem félig kegyes, és nem félig jó, hanem egészen az.
Azt mondják, hogy a kivételesen nemes jellemeket csak nehéz pillanatokban lehet felismerni. Én azt Felségedről nem mondhatnám, én nem kételkedtem Felséged kivételes jellemében és jó szívében soha. Felségedet mindig olly jónak és nemes szívűnek ismertem, mint a millyennek mutatkozott irányomba ezen nehéz percekben.
De ha kegyessége nem lepett is meg-még is meg kell vallanom, hogy azon igaz részvét mellyet olly egyszerűen és nemesen fejeztek ki Felséged kegyes sorai, olly örömet okoztak nekem, mellyet alig hiszem hogy illy nehéz percekben érezni képes legyek.
Fogadja Felséged legforróbb hálámat, és tartsa meg legmagasabb kegyelmében ezentúl is azt ki volt és marad
Felséged
Leghívebb és legengedelmesebb alattvalója
BudaPest, Nov 10én 876
Andrássy Gyula”
Az, hogy Erzsébet a magyarok királynője lett, és a nemzet védőangyalává vált, nem kis részben köszönhető Andrássy iránta érzett rajongásának. Mint ahogy Andrássy helyzetét is nagymértékben erősítette Magyarországon az a hír, hogy a császárné kegyeltje. Ugyanez a pletyka a bécsi udvarban rosszindulatúan egyre dagadt, sőt nem átallották azt terjeszteni, hogy Andrássy az apja a „magyar gyermek”-nek, a koronázás után, 1868-ban Budán született Mária Valériának. Jellemző a pletykák összevisszaságára, hogy szinte ugyanakkor olyan hamis hír jelenik meg a bécsi újságokban, [16] hogy Erzsébet leváltja udvarmesternőjét, Königsegg grófnőt, hogy Andrássy nejét, Katinkát nevezze ki helyette.
Erzsébet gyermekei közül Rudolf örökli anyja rajongását Andrássy iránt, ezzel szemben Mária Valéria gyűlöli, talán éppen azért, mert a gróf számára is megtestesít mindent, amit nem szeret a magyarokban, de talán azért, mert ő már felnőttként a beteg és öregedő férfivel találkozik. Gyűlöletét minden bizonnyal fokozza az anyjával kapcsolatos pletyka. „Ellenszenves családiassága annyira undorit, hogy szinte akaratlanul is hideg, sőt gúnyos hangnemet használok ezzel az emberrel szemben. Biztos ő is utál engem annyira, amennyire én őt, legalább is remélem!”[17] írta Andrássyról naplójába 1884. november 12-én.
Ha Andrássy családias hangot üt meg Erzsébettel szemben, akkor azt azért teszi, mert időközben tényleg szinte családtaggá válik.
Egy életen át rajong Erzsébetért. 1882-ben írja Ferenczy Idának, „Ha meggondolom, hogy annyi baj és szórakozás között a mennyivel egy párisi 8 napos »Sejour« jár, Ő Felségének ideje volt még reám is gondolni, azt találom, hogy erre csakis az képes, aki annyival szebb és külömb (sic!) mint minden más.”[18] Ferenczy Ida a levél magyarázatát is mellékeli. „Andrássy Grófnak, mint nekem is, Felséges Királyném minden utazása alkalmával hozott valami emléket, arra vonatkozik ezen levél.”
Szinte biztosan állítható, hogy a köztük lévő szerelem nem teljesedik be. A bécsi kamarilla igyekszik minden módón valami áruló jelet találni, de nem sikerül nekik.[19] Egyetlen egyszer voltak pár percig bizalmas kettesben, jóval Mária Valéria születése után, 1872-ben, és ezt is Andrássy Gyula Ferenczy Idának írt leveléből tudjuk: „Tegnap sötét volt tökéletesen amikor (Gödöllőről) hazajöttünk. – esett az eső. Ő Felségeiknek még a vasutig kellett lovagolniok – történetesen ott volt az én bérkocsim – felajánlottam ő Felségeiknek. Ő Felsége a Császár elfogadta, de – csak a Királyné számára – és igy én voltam szerencsés őtet a vasúthoz kisérhetni – mikor megérkeztünk a vasúthoz – teli volt az indóház emberekkel, kik Ő Felségeiket várták képzelheti mily furcsán néztek ezek midőn a Királyné egy Fiakerből szállt ki- és én kisértem a terembe – csak akkor látszottak megnyugodni midőn a Császár és Vilmos főherceg megérkeztek. Látya ön millyen öreg ur lett az Ön barátya – hogy reá bízzák a szép asszonyokat – szállítani éjszaka és sötétben… Egyébiránt bevallom, hogy hosszu utat csinálni sötétben egy döczögös uton – még a legokosabb családapának is – genannt dolog lehetne – az én utam azomban egy pár perczig tartott – s olly csak hamar talán Keglevics Béla vagy az ön Pista barátya sem feledné el hogy kit bíztak reája”[20]
De nem csak azért marad a kapcsolat eszmei, mert soha nincs rá alkalmuk, de a gondolkodásuk miatt is. Erzsébet az igazi hőst, az okos és szép államférfit tiszteli Andrássyban, és esze ágában sincs olyasmit csinálni vele, ami házastársi kötelességként terhes számára. Andrássy viszont a nemzet érdekében a császárnét akarja megnyerni, s rajta keresztül a császárt, nem veszélyezteti céljait egy esetleges botránnyal. Azonkívül jó házasságban él, felesége, Andrássy Katinka a legszebb és legokosabb magyar asszonynak számít, másrészt köztudomású, hogy mennyi hódítása van, sőt, a fáma szerint vidéki birtokain a cselédlányokat hajkurássza. S csak nem fogja álmai asszonyát olyasmivel lealacsonyítani, amit a parasztlányokkal tesz? Ezt támasztja alá egy kedves verses riposztozás is. Amikor Andrássy 1869-ben Jeruzsálemben járt Ferenc József kíséretében, az a pletyka terjed el róla, hogy a rosszkor hazajövő férj elől hiányos öltözékben az ablakon ugrott ki. Erzsébet az alábbi verset küldi neki:
„A propos- egy szócska gróf Andrássyról
Éjjel sétál Jérikóban, szálegyedül, fesztelen,
Reggel tér meg sátorába- s lába szára meztelen!
Kalpag és atilla nélkül mily pikáns és csodaszép!
Fenszterlizve rajtakapták? Grandiózus csatakép!”[21]
Andrássy Triesztből válaszol (Ferenczy Idán keresztül) és persze tagad:
„Andrássyról csak pletykált a Bolha
Hogy Jerikóban, hogy s mint van dolga!
Ablakot nem látott ő, csak zsalut,
Melytől az ördög biz’el nem aludt…
Hogy milyen közelről egy török dajna,
Fogalma sincs arról őneki, sajna!
Pedig itt vétkezni könnyű lett volna,
S nem bánta volna, ha úgy fordul dolga:
Sebaj, ha kirúg is eszeveszetten,
Mert feloldozták örök időkre
Jeruzsálemben!”[22]
A játékos, könnyed pengeváltás két jó pajtás sziporkája, nem szerelmeseké. Egy másik alkalommal Andrássy elnéző Erzsébet kacérságával kapcsolatban: „Az ön nővérét is láttam, azt mondta nékem, hogy nem kaczérkodott egész nap – én azomban azt hiszem hogy – egy kicsinyt még is – azonban jól tesz, ha mulatya. (sic!)” írta Ferenczy Idának 1872-ben a budai vadászatok alkalmával.
Andrássy mindig Erzsébet mellett áll, a legrosszabb időben is. Rudolf halála után személyesen próbálja kinyomozni az öngyilkosság körülményeit, illetve Marie Larisch-sal, közli, hogy nem kívánatos többé jelenléte az udvarban. Erzsébet teljesen megbízik benne, joggal. Amikor Andrássy meghal, Erzsébet egyetlen, igaz barátját gyászolja. S bár Mária Valéria nem szerette, mégis az ő naplója a legmegbízhatóbb forrás kettejük kapcsolatáról:
„1890. február 18. –Andrássy gróf ma éjszaka meghalt, hosszú, nehéz szenvedés után. Ha nem is váratlan, de egy új, keserű csapás mama számára, aki igaz és állhatatos barátsággal úgy ragaszkodott hozzá, mint talán senki máshoz. »Utolsó, egyetlen barátom« – mondta ma.
Február 21. Ma temetik Andrássyt. Mama özvegyéhez utazott – én később mentem utána – Amikor a Mama elment, biztosította Andrássy özvegyét, hűségéről, odaadásáról, szeretetéről, és arra kérte, hogy ő és fiai minden helyzetben támaszkodjanak rá. Mama azt mondta nekem, hogy csak most jött rá, mi volt számára Andrássy: először érzi magát egészen elhagyatva tanácsadó és barát nélkül.”[23]
Felhasznált irodalom.
HAMANN, Brigitte: Elisabeth. Kaiserin wider Willen. 2001, München, Zürich, Piper.
HAMANN, Brigitte: Erzsébet királyné. Fordította Kajtár Mária. Budapest, 1988.
HEGEDŰS Loránt: Két Andrássy és két Tisza. Bp., é. n.
KAISERIN ELISABETH: Das poetische Tagebuch, Herausgeben von Brigitte Hamann. Wien, 1984.
MÉSZÖLY Dezső: Sirály a Burgban. Budapest, 1995, Balassi Kiadó
SCHAD, Marta und Horst (szerk.) Das Tagebuch der Lieblingstochter von Kaiserin Elisabeth (1878–1899). München,1998, Langen Müller
STEVENS, Mary Elisabeth: Levelek az Andrássy házból. 1864–1869. Sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Cieger András.. Budapest, é.n. (2007?) General Press.
TOLNAYné Kiss Mária: Kedves Idám ! Erzsébet királyné, Ferenc József, Andrássy Gyula és Schratt Katalin levelei Ferenczy Idához. Budapest, 1992.
TOLNAYné Kiss Mária: Útközben Erzsébet királynéval. Budapest, 1998.
WERFEL, Franz : Barbara- Nova Irodalmi Intézet, Budapest,1933. Eredeti: Barbara, oder Die Frommigkeit. Wien, 1929, Zsolnay.
Megjelent: Gróf Andrássy Gyula – a lángoló zseni. Gödöllő, Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, 2009
[1] Tandori Dezső fordítása, Közli Hamann. 1988. 391. p. Mészöly Dezső is lefordította, de ez szöveghűbb. Mészöly Dezső fordításában így hangzik:
„A második hű lovagom
Maradt, bármerre ment;
Nincs is e földön jutalom,
Mit meg nem érdemelt.” MÉSZÖLY, 1995. 81. p.
[2] KAISERIN ELISABETH, 1984. 81. p.
[3] Sajnos Marie Larisch forrásként nem megbízható, meglehetősen rosszindulatú, igyekszik Erzsébetről kellemetleneket írni. Tény, hogy Erzsébet diktált neki verseket, és visszaemlékezéseiben közli azokat. Ezek nem mindig egyeznek a Brigitte Hamann által Svájcban megtalált verseskötetben lévőkkel, de ennek ellenére lehetnek eredetiek. Ez a vers viszont félreérthető. Közli: HAMANN, 2001. 387. p.
[4] Tandori Dezső fordítása. HAMANN, 1988. 391. p.
[5] Dr. Braun Soma fordítása. WERFEL, 1933. 99. p.
[6] Fordította Bánki Vera STEVENS, 71. p.
[7] MOL P. szekció 609.27. Köszönöm Kaján Mariannának, hogy ezt a levelet, illetve a továbbiakat is megtalálta, átadta és lefényképezte számomra a MOL-ban.
[8] A szövegeket mindig az eredeti helyesírással közöljük. MOL P szekció609. 24.
[9] A kifejezést Hegedűs Lóránt történész, politikus könyvében is idézőjelben olvashatjuk. HEGEDŰS. É.n. 82. p.
[10] Az derül ki a továbbiakban a levélből, hogy a kis Mária Valéria beteg volt, és Erzsébet mellette töltötte a napját, ezért nem találkoztak. MOL P. szekció, 609.22.
[11] A fordítás szöveghű, azért nem közöljük az eredetit. Fordította Tandori Dezső. HAMANN, 1988. 530. p.
[12] ELISABETH. 1984, 338. p.
[13] Fordította Mészöly Dezső. MÉSZÖLY. 1995, 88. p.
[14] TOLNAYNÉ, 1992, 69. p.
[15] MOL P. szekció. 609.492
[16] Neues Wiener Tagblatt. 1868.6.18. Közli HAMANN, 2001, 266. p.
[17] SCHAD,1998, 216. p.
[18] TOLNAYNÉ, 1992, 109. p.
[19] HAMANN, 2001, 264. p.
[20] TOLNAYNÉ, 1988, 78–79. p. Keglevics Béla és Károlyi István gróf a királyné állandó hódolói közétartoztak.
[21] TOLNAYNÉ, 1988, 61. p. Mészöly Dezső fordítása
[22] TOLNAYNÉ, 1992, 53. p. Mészöly Dezső fordítása
[23] SCAHAD, 1988, 216. p.
