Gróf Andrássy Gyula magyar politikus, államférfi, 1867 és 1871 között a Magyar Királyság miniszterelnöke és honvédelmi minisztere, 1871-től 1879-ig az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere volt.
Az 1890. február 18-án bekövetkezett halála után az Országgyűlés úgy határozott, hogy a grófnak emlékművet állítanak érdemeinek elismerése jeléül.

1892-ben az erre a célra létrehozott emlékbizottság pályázatot írt ki, melynek keretein belül egy évvel később egyhangúlag Zala György szobrászmesternek ítélték az első díjat. A bronzból készült szobrot csak jóval később, 1906. december 2-án állították fel az Országház déli homlokzata előtt. Érdekesség, hogy maga I. Ferenc József avatta fel. A márványtalapzatot Foerk Jenő készítette, két oldalára a gróf politikusi életútjának két jelentős eseményét ábrázoló bronz dombormű került: a bal oldalin az 1878-as berlini kongresszus eseményei, míg a jobb oldalin az 1867-es magyar koronázás látható. Ezen dombormű szereplői között láthatjuk Erzsébet királynét is. A szobrot 1945-ben bontották le a Kossuth híd építése miatt, akkor úgy tűnt, csak ideiglenesen, de ma már tudjuk, hogy az akkori hatalom nem tervezte a visszaállítását, sőt, egyes feltételezések szerint felhasználták a készülő Sztálin-szobor öntésekor.

A Kossuth Lajos tér rekonstrukciója után, 2015-ben kerülhetett vissza a másolat az eredeti szobor helyére, a talapzati domborművek 2016-ban kerültek rá. A szobor újraalkotásában Zala György munkája nyomán Engler András, Meszlényi János és Polgár Botond vettek részt.

Vas Viktória, kosztümös tárlatvezető

Forrás:

https://www.kozterkep.hu/8422/andrassy-gyula-szobra

https://www.parlament.hu/-/110-ev-utan-ujraavatjak-andrassy-gyula-szobrat

„Hol járunk” címmel izgalmas játékunk indult 

„Erzsébet királyné”, azaz az őt megszemélyesítő kosztümös tárlatvezetőnk, Vas Viki útra kelt, hogy bemutassa nektek a Budapest és környékén fellelhető olyan köztéri szobrokat, melyek a népszerű királynét ábrázolják. Természetesen az útja haza vezet, s mire visszaér a Gödöllői Királyi Kastélyba, reméljük kapuinkat újra szélesre tárhatjuk előttetek

Csütörtökönként reggel órakor közzétesszük a képet, mely alá kommentben

óráig várjuk megfejtéseteket az #Erzsébetszobrok hashtaggel együtt.

A Szent Korona ezer éves múltja nem mentes a kalandos történetektől. Napjainkig tizenegy alkalommal tért haza külföldről. 1205-ben hagyta el először az országot és 1978-ban tért vissza legutoljára. Ez alatt az idő alatt összesen 135 évet töltött idegen országban. Ezeken kívül számos belföldi menekítés is tarkítja a kalandok sorát.

A 19. század kezdetével, a napóleoni háborúk idején két alkalommal is ilyen menekítés vált szükségessé. Először 1805-1806-ban, majd 1809-ben.

Napóleon és serege 1805 őszén elfoglalták Bécset. Ezzel veszélybe került Magyarország területe és a függetlenségét szimbolizáló, Budán őrzött koronaékszerek is. A magyar politikai vezetés átlátta a helyzet komolyságát és Munkács várát jelölték ki az ékszerek védelmére, mivel az távol esett az európai hadszíntértől és stratégiailag megerősített erődítmény hírében állt.

A magyar királyi helytartótanács értesítette az érintett megyéket a koronázási jelvények áthaladásának tervéről, és a védelmi előírásokról. Az értesítés mellékletében szerepelt a korona útját érintő települések jegyzéke is:

1. nap Gödöllő

2. nap. Hatvan, Árok Szállás

3. nap. Mezőkövesd

4. nap. Ernőd., Ginnes

5. nap. Szerencs, Liszka

6. nap. Újhely, Terebes

7. nap. Nagy Mihály

8. nap. Szobránc, Ungvár

9. nap. Szerednye, Munkács

1805. december 1-én nemesek egy csoportja Splényi József báró koronaőr vezetésével titokban elhagyta a budai királyi várat a kincsekkel. Lovaikat nem kímélve haladtak a kitűzött cél felé. A korona 13 pecséttel lezárt és vaspántokkal megerősített ládában utazott. Az állomásoknak feladata volt az embereken kívül mintegy 100 lónak zabbal és szénával való ellátása is.

Az első állomás a terveknek megfelelően Gödöllő volt, ahol a csoport megpihent. Éjszakára a mai Gizella-szárny sarok szobájában helyezték el a koronát.

Másnap hajnalban a csoport tovább indult a végső cél felé. A korona 88 napon keresztül volt Munkács várában elrejtve Napóleon elől.

A veszély elmúltával 1806. március 22-én a visszaúton Buda felé szintén egy éjszakát a Grassalkovich kastélyban pihent meg a koronázási ékszereket szállító csoport. Ez a visszaút már dicsőséges, ünnepléssel tarkított út volt.

Husz Zsuzsanna