Az idén 330 éve született Grassalkovich I. Antalra emlékezve idézzük fel örökségként ránk maradt ábrázolásait. 

A korszak kiemelkedő tehetségű főuráról közismert, hogy jogászként kezdte pályáját, s az is, hogy hamarosan szédületes ívű pályát futott be. A budai kerület kamarai ügyvédje, koronaügyész, kamarai tanácsos, a váci püspökség jogigazgatója, az Újszerzeményi Bizottság vezetője, királyi személynök, báró, királyi tanácsos, gróf, a Magyar Kamara elnöke, második koronaőr, Arad és Nógrád vármegye főispánja, a budai Királyi Palota újjáépítésének vezetője, királyi főlovászmester és a Szent István Rend nagykeresztjének birtokosa volt élete 77 gazdag éve alatt. Mindezen rangok és kinevezések megszerzéséhez rendkívül komoly munka és nagy tehetsége vezetett. Ahogyan ebben a társadalmilag elfoglalt pozícióban és a korszakban szokás volt, a gödöllői főúr is több portréhoz állt modellt, gróffá emelése idejében (1743) készült el első, számunkra ismert félalakos képmása. A 18. századi főúri portrék különböző típusainak mindegyikére jellemző, hogy a felismerhetőség mellett a rang bemutatása is kiemelt szerepet kapott valamilyen formában, ám Grassalkovich ebben is más úton járt. Portréi legtöbbje félalakos, sem a korra jellemző rizsporos parókát, sem nyugati viseletet, sem egyéb attribútumot nem jelenítenek meg az alkotók, melyek utalnának rangjára vagy birtokaira. Jelenlegi tudásunk szerint a gróf esetében 21 ilyen művet vehetünk számba, melyek közül művészettörténeti szempontból két portré emelkedik ki különösképpen.

Méretében jelentősebb az egész alakos, a főurat a Szent István Rend díszöltözetében bemutató alkotás, mely jelenleg a gödöllői kastély állandó kiállításában, az oratóriumban tekinthető meg, s eredetileg a máriabesnyői kapucinus rendház imatermében függött. I. Antal 1767-ben kapta meg a Mária Terézia által alapított lovagrend nagykeresztjét. A nagyméretű egész alakos képmás 1767 után készülhetett, s a gróf a rend díszes ornátusát, ékruháját viseli: arannyal gazdagon hímzett vörös bársony alsóköntöst, felette vörös selyemmel bélelt, szintén gazdagon hímzett zöld bársonypalástot hermelinszegéllyel. Mellkasán a rend aranylánca függ, melyen a Szent Koronát jelképező aranykoronák, a Szent Istvánt jelző SS és a Mária Teréziára utaló MT monogramok váltakoznak. Közepén a koszorúval körbefont felemelt szárnyú Habsburg sas, körülötte a ,,stringit amore – szeretettel kapcsol egybe” felirat. A lánc közepéhez a Szent Korona közbeiktatásával csatlakozik a rendi jelvény: a zománcozott görögkereszt, a közepén hármas halmon a kettőskereszttel, körben a felirat: PUBLICUM MERITORIUM PRAEMIUM (Az érdem nyilvános jutalma). A gróf a korábbi félalakos portréihoz hasonló pózban balját csípőre téve, jobbját egy asztalon nyugtatva áll, mögötte egy felfüggesztett drapéria és egy szobabelső oszlopának részlete sejlik fel. Jobbja mellett az asztalon az ékruhához tartozó fejfedő kapott helyet: hermelinszőrmével szegélyezett díszsüveg drágaköves forgóba tűzött kócsagtollakkal.

A másik kiemelkedő kvalitású portré technikájában is különleges, hisz velencei üvegmozaikból készült, s az előbbiekben tárgyalt festményhez közel, a kápolna hátsó falán, a főúri karzat feljárata felett található. A 62 cm magas ovális portré festményszerű aprólékossággal kidolgozott ritka itáliai munka. A bécsi udvari körök az 1760-as években fedezték fel maguknak újra e finom műfajt, a gróf barátjának, Migazzi Kristófnak is ismert a váci székesegyházban elhelyezett hasonló képmása. Grassalkovich gróf mentéjét a Szent István Rend textilcsillaga díszíti, tehát a mozaik 1767 után készült.

Papházi-Lovas Orsolya

2024. március 15-én ismét lehetőség nyílik személyesen is megnézni a mozaikportrét csoportvezetés keretében.

Információ: informacio@kiralyikastely.hu
                     +36 30 427 3535