A Gödöllői Királyi Kastély déli épületszárnyait 2009–2010 között európai uniós forrásból restaurálták. Ekkor újult meg a Rudolf-szárny – lovarda – istállók által határolt udvari rész, az ún. Schimmelhof is. A felújítás megkezdése előtt felhívást tettünk közzé, hogy keressük a lószobrot, de érdemleges információt nem kaptunk.

2010 novemberében a Schimmelhof felújításakor az udvart talajradarral átvizsgáltattuk. 1–1,5 m közötti mélységben átvizsgálták az egész udvart, de nem akadtak a lószobor nyomára.

A kedvenc ló emlékét őrző szépen kifaragott ágaskodó lószobor méltó dísze volt a legdélebbi szárny és az Istálló-Lovarda által közbezárt udvarnak. Állítólag amikor 1866-ban Erzsébet először Gödöllőn járt, érdeklődve nézte meg a híres ló szobrát. Aztán pár év múlva, amikor egyre több időt töltött a kastélyban a lovakat és a lovaglást kedvelő királyné, számára nemcsak fedett verandát, hanem fedett folyosót is tervezett Ferdinand Kirschner neves bécsi építész. A folyosó, az ún. Wanderbahn a Lovarda és az Istállók felé elágazott, és szépen megkerülte Schimmel szobrát. Az 1896-ban megjelent Ripka Ferenc: Gödöllő, a királyi család otthona című könyvben lévő fényképen jó látszik a magas talapzaton álló szobor és mögötte a borostyánnal dúsan befuttatott fedett folyosó.

Erzsébet királyné halála után a verandával együtt valószínűleg a folyosót is elbontották, ekkor a lószobrot körbeépítették valamelyik építmény szép, apácarácsos léceivel, tetőzetet is kapott, így már nem volt annyira kitéve az időjárás viszontagságainak. A rácsozatos fülke és a szobor a helyén állt még a Horthy-korszakban is. Több fényképet ismerünk róla az 1930-40-es évekből, aztán 1945 után eltűnt.

2011 őszén, az ún. nyári lovarda területén, a Kocsiszín épületével szemben, az út melletti harckocsi-szerelőakna elbontásakor, melyet még a szovjetek építettek, több szobordarabbal együtt előkerült a lószobor törzse. A betonból készült szerelőakna alapjának megerősítésére használták fel a különböző szobortöredékeket. A lószobor-töredék anyaga sóskúti durva mészkő,ezt az anyagot használták a kastély épületén több helyen, ebből készültek például a megmaradt kerti szobrok, illetve a kastély főhomlokzatát és díszudvari homlokzatát díszítő faragványok is.

2014 nyarán Gönczi Tibor, a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft. akkori ügyvezető igazgatója megbízta a gödöllői Varga Zoltán Zsolt restaurátor művészt és Bíró János szobrászművészt, hogy a megtalált szobortöredék és a megmaradt fotók segítségével mintázzák meg újra a lószobrot.

A mintázáshoz felhasználták az eredeti szobortöredéket, amely arányaival és tömegével nagy segítséget jelentett. Az eredeti töredéket pozícióba állították, vasszerkezettel támasztották alá, majd következett a hiányok, többek között a sásköteg, a végtagok, nyak-és fejrész megformázása agyagból. Az idő rövidsége miatt az öntéshez szükséges szilikon-formákat közvetlenül az agyagszoborról vették le. A kiöntött részeket összeillesztették, eltüntették a fugákat. A fotókon a restaurátorok észrevették, hogy a bal első lábon javítás nyoma látható, valamint az is kiderült, hogy a ló mellső lábai eredetileg is csapolva voltak, így az új szobornál is csapolást alkalmaztak.

A szobor és talapzata tercitből készült, a műkő anyaga színtelen mészkő zúzalék, hozzá kevert dán fehér cementtel.A talapzat teljes rekonstrukciójához csupán fényképek álltak a rendelkezésre. A restaurátorok egy 1:4 arányú makettet készítettek, ennek alapján a posztamens lábazatát és a fedlapot a restaurátorok, míg a körtetagos középrészt id. és ifj. Manhertz Mátyás mintázta meg, majd ezt is kiöntötték műkőből.

Miután a helyszínen elkészült a szobor vasbeton alapozása, ráhelyezték a talapzatot. A fedlapra állították rá az ágaskodó lószobor törzsét, a fejet és a mellső végtagokat külön rögzítették.

Az avatási ünnepségre 2014. október 11-én került sor. Beszédet mondott Gönczi Tibor, a kastély akkori ügyvezető igazgatója és Dr. Gémesi György Gödöllő város polgármestere is. A szobor azóta is a Schimmelhof ékköve, amely a tárlatvezetéssel látogatható Lovardán keresztül közelíthető meg.

Schimmelről egy anekdota is fennmaradt, melyet Odrobenyák János könyvében olvashatunk:
„A gróf valahányszor télre Bécsbe utazott, kedves szürke lovát az otthon maradt udvari személyzet illetőleg a tisztség különös figyelmébe ajánlotta, sőt távoztakor azt mondta, hogy aki e szürke paripa elvesztét neki hírül adja, az őt nagyon megszomorítja s a gróf kegyét eljátssza. A szürke paripáról időnként jelentést kellett Bécsbe küldeni. A paripa azonban örökéletű mégsem lehetett s végre mégis megdöglött. Gödöllőn ez oly rémülést idézett elő a gróf emberei között, hogy nem volt köztük egy sem, ki elég bátorsággal bírt volna e hírt a kegyes grófnak tudomására hozni, mindenki félt a kegyvesztéstől. Egy azonban végre mégis találkozott, aki elég merész volt Bécsbe a grófhoz felutazni, s midőn egyetsmást a gróf kikérdezett tőle, elkezdé:
- Hja a Schimmel, a Schimmel …
- Mi, talán beteg? - kérdé a gróf.
- Hja a Schimmel, a Schimmel!!
- Megdöglött?? - kérdé újra a gróf.
Alighogy kimondta e szót a gróf, a küldött hirtelen közbevág:
- Nem én mondtam, hogy a Schimmel megdöglött, maga a gróf úr mondotta; tehát én a gróf urat sem meg nem szomorítottam, sem kegyvesztésbe nem esthetem.”

Elárulunk egy titkot!

A Schimmel szobor talpazatába 2014-ben elrejtettünk egy időkapszulát. Az időkapszulában elhelyeztünk egy díszes oklevelet, melyen olvasható a lószobor rövid története, a szobor újra felállításában közreműködők névsora, valamint egy pendrive, rajta a kastély épületét, parkját, kiállításait, és a 2014-es év kastélybeli eseményeit bemutató digitális fotókkal.

Írta: Kaján Marianna, muzeológus