Wilhelm Richter (1824-1892): Erzsébet királyné lovon, 1870-es évek olaj, vászon Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

A Gödöllői Királyi Kastély, a Grassalkovich-család egykori rezidenciája a gyönyörű parkokkal, hatalmas erdőséggel, Erzsébet királyné legkedvesebb magyarországi tartózkodási helye lett, így napjainkban a kastély az Erzsébet-kultusz kiemelt helyszíne. Erzsébet (1837–1898) híresen jó lovas volt, az 1870-80-as években a legnehezebb angliai és írországi falkavadászatokon is megállta a helyét. Azonban a tereplovaglás mellett kitűnő volt a műlovaglásban is, így nem meglepő, ha számára a gödöllői kastélyban a legkedvesebb helye a lovarda volt.

A lovardát Grassalkovich I. Antal a 18. század közepén építtette a kastély déli részén. 1879-80-ban Erzsébet elképzelései szerint átépítették, körmanézst alakítottak ki körben négy nagyméretű tükörrel, hogy a királyné pontosan lássa a lovak mozdulatait. A lovarda dísze egy nagyméretű festmény volt, amely gyönyörű lovakat ábrázolt a magyar pusztán. Lotz Károly (1833–1904): Ménes (1880) című alkotása 1881 őszén került Erzsébet királyné gödöllői lovardájába. A festményt – amely a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria letétje – nemrégiben sikerült megtalálni, beazonosítani, restauráltatni, így 2024 februárjától újra eredeti helyén látható.

A Gödöllői Királyi Kastély lovardája 1896-ban (fotó: Erdélyi Mór) és napjainkban (fotó: Dabasi András), a falon látható Lotz Károly: Ménes című festménye Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

A királyné az 1870-es években vásárolt cirkuszi lovakat és sok lovasmutatványt megtanult a Renz-cirkusz műlovarnőitől, Emilie Loisset-től és Elise Petzold-tól. Elise gyakran volt Gödöllőn, a királyné bizalmasává vált, és Erzsébet köszönetképpen egyik kedvenc lovát, Lord Byront neki ajándékozta. Friedrich Kaulbach festményen örökítette meg a műlovarnőt és híres lovát.[1] A királyné rendszeresen tartott lovasbemutatókat családtagjainak és meghívott vendégeinek, így a lovarda társasági élet fontos helyszíne volt. A karzatra zongorát tettek, és a bemutatók kísérőzenéjét sok alkalommal gróf Festetics Mária udvarhölgy játszotta.

A királynénak több idomítható lova is volt, például „Flick”és „Flock”, a szép fehér paripák, akiket 1878 szeptemberében Gödöllőre is elhozott, és volt egy igen látványos  mutatványuk: Erzsébet a „kis lovaglóiskola közepén áll, kezében cukor és kenyér, a lovakat egyszerre engedik be különböző oldalról, úrnőjük felé vágtatnak, akitől mindig kapnak valami jót. Pontosan Erzsébet előtt megállnak. Egyik kedves mulatsága, hogy idegeneknek bemutassa, amikor a lovak hirtelen beszáguldanak. A nézők ilyenkor megrettennek.”[2]

Wilhelm Richter: Flick és Flock, 1877, olajfestményről készült reprodukció, megjelent Egon Caesar Conte Corti: Elisabeth „Die Seltsame Frau” című, 1934-ben megjelent életrajzi könyvében Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

A másik híres cirkuszi lovát „Avolo”-t különleges módon festette meg Wilhelm Richter udvari festő 1876-ban a gödöllői lovardában: Avolo térdre ereszkedik, hátán a dámanyeregben ülő, lovaglóruhát viselő Erzsébettel. A híres festményt 1908-ban Ferenczy Ida felolvasónő ajándékozta a budai palotában lévő Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak, napjainkban a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található, és a gödöllői kastély Erzsébet királyné Emlékkiállításának kiemelt műtárgya. A festmény a XXXIII. olimpiai játékok alkalmából 2024. júl. 2–nov. 3. között Párizsban látható, a versailles-i kastélyban a lovaglásról szóló „Horse in Majesty – At the Heart of a Civilisation” című időszaki kiállításon.

Wilhelm Richter (1824–1892): Erzsébet királyné a gödöllői lovardában Avolo lován, 1876, olajfestményről készült reprodukció, megjelent Egon Caesar Conte Corti: Elisabeth „Die Seltsame Frau” című, 1934-ben megjelent életrajzi könyvében Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

                                                                       Kaján Marianna történész-muzeológus

[1] A kép Erzsébet gödöllői lakosztályát díszítette, napjainkban a kastélyban, az Erzsébet királyné Emlékkiállításon látható.

[2] gr. Egon Cäsar Corti: Erzsébet, 288. p.