,,Gyermekeink Sisi-rajongó korszakukat élték épp, három kislány: Sára, Nóra, Anna, amikor végre nekivágtunk a gödöllői kiruccanásnak. Gubás Gabi alakításra életre szóló élmény volt, fantasztikus a darab! Csodás volt a közeg is, a gödöllői kastély hazánk egyik legfantasztikusabb épülete! Ennek a kirándulásnak a hatására is döntöttem úgy, hogy 43 évesen újra belevágok a továbbtanulásba, és beiratkoztam a Szent István Egyetem MBA képzésére még ugyan ebben az évben (2020). Meghatározó élmény volt tehát a látogatás, ami az egész életünket nagyban befolyásolta, méghozzá jó irányba. Ennek az emlékét őrzi ez a néhány kép is."

Üdvözlettel,

Bakonyi Péter

Ha Erzsébet királynéról olvasunk a legelsők közt említik, hogy sosem mosolygott. "Erzsébet nem mosolygott, mert rosszak voltak a fogai". De mit is jelenthet ez az általános megállapítás? Mit jelent a rossz? Nézzük meg, milyen teóriákkal szoktunk találkozni!

Zsófia főhercegné – I. Ferenc József édesanyja – már az esküvő előtt megjegyzést tett arra, hogy Erzsébetnek jobban oda kell figyelnie a fogai ápolására. Mi már el sem tudjuk képzelni az életünket fogkefe, fogkrém vagy szájvíz nélkül. A száj egészségének ápolása evidens. De mivel oldhatta ezt meg Erzsébet? 19. század legelején egyebek mellett a nagy fogápolási forradalom is fellángolt. Természetesen fogkefe már létezett, hiszen az angol William Addis 1780-ban már kifejlesztette, aki börtönévei alatt sajátos eszközt fabrikált: csontba kis lyukakat fúrt, azokba takarításra használt kefe sörtéjét csomózta. Szabadulása után találmányát szabadalmaztatta, ami igen gazdaggá tette. Ekkor még persze a kefe lószőrből, tehetősebbeknek borz sörtéből volt.

És mit tettek a fogkefére? A 19. század elején még csak fogpor létezett, különféle összetételekben, mint pl. só, a krétapor, az őrölt faszén és a téglapor. 1876-ban jelent meg Bikafalvi Máthé Domokos császári és királyi fogorvos műve, A fogak és a száj ápolásáról címmel. Ebben azt írja:

„A fogak tisztításához úgynevezett alkalikus fogpor használható legczélszerűbben, a savak ártalmatlanná tétele végett. Fogpászták, fogszappanok és foglekvárok soha nem ajánlhatók. Már alkatrészeiknél fogva a levegő behatása mellett rombolólag hatnak a fogakra. Azon kívül ezen szerek gyakran durva porokból készülnek, a melyeknek ingerlése a foghúsra ártalmassá lehet. A fogpornak alakalikusnak {lúgos hatásúnak} kell lenni és oly fínom pornak, hogy az újak között ne legyen homokos tapintású.”

Az 1860-as években kialakul a mai fogkrém összetétele, amikor fogtisztító szerekhez szappant is ad egy dr. Washington Sheffield nevű fogorvos (később az ő cégéből fejlődött ki a Colgate), az első krémszerű fogkrémet pedig a Colgate gyár 1873-ban kezdte tömegesen gyártani. A maihoz hasonló fogkrémeket csak 1896-ban kezdik gyártani, igaz rögtön összenyomható tubusban.

Tehát Erzsébetnek minden adott volt a megfelelő fogápoláshoz.

Sokszor olvashatjuk, hogy” Őfelsége fogai sárgák voltak,efeletti szégyenében sosem nevetett, sőt, sosem mosolygott nyilvánosan, és ahol csak tudta, kerülte a beszélgetést is.”Erre is volt megoldás, hiszen már a római kultúrában is nagy jelentőséget tulajdonítottak a száj és fogak egészségének. A Görögök készítménye például égetett szarvas agancs port, ammóniumsót, illatos olajokat tartalmazott. A lehelet frissítésére mentát az Egyiptomiak használtak először. Fehérítésre ammóniát használtak, a tehetősebbek pl. szűz férfiak vizeletével öblögettek. Ez a 19. században már nem volt divat, helyette ammónium tartalmú fehérítő pasztát használtak, amit narancs, citrom vagy menta olajjal ízesítettek. Erzsébetnek is adott volt a fehérítő praktika.

Brigitte Hamann kutatásai szerint Erzsébet idős korában protézist hordott. „Erzsébet egy pillanatig maga elé meredt, aztán bal kezével megfogta a műfogsorát és kivette. Az asztaltól eltartva leöblítette egy pohár vízben, aztán visszatette a szájába. Mindez olyan kecses előkelőséggel történt, de főleg olyan villámgyorsan, hogy először nem akartam hinni a szememnek” – idézi Rosa Albrach-Rettyt a szerző. Ironikus módon a Sissy filmek főhősét alakító Romy Schneider nagymamája, Rosa Albach Retty kezdte el terjeszteni azt a pletykát, miszerint az idősödő Erzsébetnek műfogsora volt. A kutatások (és a boncolási jegyzőkönyv) szerint a császárnénak jók voltak a fogai, szépséghibájuk az ismert sárga elszíneződés volt, van ahol egy tömött fogat is említenek. Erzsébetnek is lehetett tömés a fogában, hiszen a feltárt leletek szerint fogtömést már 6500 évvel ezelőtt is készítettek, akkor még főleg méhviaszból, gyantából. A 19. századra sokat fejlődött a technológia, elsősorban fémeket (arany, ezüst, ón,) használtak. 1819-ben Angliában találják fel az amalgám tömést, amit kezdetektől fogva egészségügyi aggodalmak kísértek, mégis elterjedt, mert olcsó módszernek számított.

Kanyarodjunk vissza a gondolat elejére, a protézishez! Létezett egyáltalán kivehető műfogsor? A válasz igen, már sokkal Erzsébet előtt. Az idő előrehaladtával, ahogy a cukor és a dohány egyre többek számára vált elérhetővé, a fogszuvasodás is mind gyakoribbá vált, s így piacot teremtett a műfogsorok számára. Japánban a 16. századtól egészen a 19. század végéig elterjedt volt a fa műfogsor viselése. Az első, amelyet ismerünk, egy buddhista apáca fa műfogsora, 1538-ból származik. A korai változatok még elefánt- vagy más állati csontokból készültek, s általában kivégzett bűnözők vagy exhumált testek fogait foglalták bele. Pl. George Washington is kapott műfogsort, (amikor mint az Egyesült Államok első elnökét 1789-ben beiktatták), amit az orvosa elefántcsontból alakított ki, amelyhez arany huzalból készített rugókat és bronz csavarokat használt az általa szerzett emberi fogak összetartásához. .Az övé volt minden idők legrövidebb beiktatási beszéde, -135 szó- mert új fogsora annyira fájdalmas volt, hogy alig tudott beszélni. Az orvosoknak leginkább fiatal egészséges fogakhoz kellett hozzájutniuk. Erre az 1815-ös waterlooi csata teremtett lehetőséget, ahol 51000 férfi halt meg, akik közül sokan tökéletesen szép fogsort hagytak maguk után.‘Waterloo Fogak’ néven váltak ismertté az olyan fogak, amelyeket a 19. század során halott katonák szájából loptak ki; a kifejezést még a krími és az amerikai függetlenségi háborúban is használták. A hullarablók követték a seregeket a csatába, s több csomagnyi foggal tértek haza, amelyeket ezután fogorvosoknak és sebészeknek adtak tovább magas jutalék fejében.

Tehát Erzsébetnek akár lehetett volna műfogsora. De nem volt. Erzsébet fogai valószínűsíthetően sárgák voltak, de nem rosszak, és nem hullottak ki! A bécsi Sisi Múzeum (Hofburg) kiállítása amellett, hogy bemutatja Erzsébet életének főbb eseményeit, több közismert teóriát is megcáfol a császárné személyét illetően, beleértve a fogairól kialakult elképzeléseket. Megtekinthet azt a fogászati készletet is, amelyet csak az ő fogainak ápolására használtak. Megtudhatjuk, hogy a szépségére és a higiéniára oly sokat adó császárné fogorvosát gyakran látogatta.

A fenti írás nem igazságot akar tenni, csupán megvizsgálni azt, hogy Erzsébet korában mivel és hogyan tudták kezelni a száj betegségeit. S e sorok írója pedig nem fogorvos, csupán egyszerű érdeklődő, „műkedvelő”.

Pántis Cynthia, tárlatvezető

Forrás: https://rizsporoshetkoznapok.blog.hu/ 

https://www.fitness-index.hu/ 

https://24.hu/ t/ 

https://m.mult-kor.hu/ 

https://www.dental.hu/ 

https://www.fogaszvilag.hu