1858 augusztus 21-én született az osztrák császári pár, Erzsébet és Ferenc József fia. A magyarok nevének betűiből: RUDOLF anagrammát fabrikáltak: FORDUL, s a nép számára ő volt „Rezső királyfi”. A trónörökös születése a remények újjáéledését jelentette, nagy változásokat az egész birodalomban. Apja katonának szánta, pedig hamar kiderült: Rudolfot a tudományok érdekelték. Gondos neveltetésének köszönhetően széles látókörű, művelt, megnyerő modorú, liberális szellemű emberré vált. Szülei és nevelője fontosnak tartották, hogy a Habsburg trón várományosa pontosan ismerje a sokszínű és soknemzetiségű birodalom népeit és nyelveit: beszélte a magyar, cseh és a lengyel nyelvet. Az egyes népek történelmét és nyelvét az adott országbeli legfelkészültebb tanártól sajátíthatta el.

Élete során sok magyar emberrel is kapcsolatba került. Udvartartásának állandó magyar tagja egy huszárszázados, Pálffy Andor gróf volt, akivel magyar nyelven társalgott. A magyar nyelvet először Homoky Imre piarista, később világi pap, majd dr. Rimely Károly kanonok tanította. A legnagyobb hatással a koronahercegre történelemtanára, Rónay Jácint volt, aki tábori lelkészként aktív szerepet játszott a magyar szabadságharcban, így emigrálni kényszerült. Londonban élt, 1866-ban térhetett haza. Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök javaslatára kapta meg Rónay e fontos tisztséget, mint olyan személy, aki a nemzeti és a dinasztikus szempontoknak megfelel. Rónay – akitől a király azt kérte, hogy tárgyilagosan ismertesse meg a trónörökössel a magyar történelem tényeit, tanulságait – felhívta a trónörökös figyelmét az alkotmányosság szükségességére és a nemzetiségi problémákra is.A magyar történelmet bő egy évig, 1871 novemberétől 1872 decemberéig tanulta. (Majd 1875–1883 között Mária Valéria főhercegnő tanítójának is Rónay lett.) 1877 elején Barthos János miniszteri tanácsos magyar jogi előadásokat tartott neki, a hangsúlyt a pragmatica sanctio, az 1848. és 1867. évi törvények magyarázatára tették.

Rudolf főherceg, színezett litográfia, 1878 körül Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Rudolf hosszabb időt 1866 nyarán töltött a magyar földön, amikor édesanyjával, Erzsébet császárnéval a kitört osztrák–porosz háború miatt utaztak a magyar fővárosba. A magyarok gáláns fogadtatása a bajban lévő, gyermekeivel menekülő császárnénak szólt, aki kíséretével a budai várban rendezkedett be, sorra látogatta a sebesültekkel telt kórházakat, együtt érző figyelmével, adományaival segített. Erzsébet gyermekei számára a Kochmeister-villát béreltette ki a Hűvösvölgyben, a Ferenchalmon. A 10 éves Gizella és a 8 éves Rudolf remekül érezte magát itt. A kis trónörökös nevelőjével, Joseph Latour von Thumburg gróffal járt a Nemzeti Múzeumban is. Rudolf megismerkedett Andrássy Gyula gróffal, aki egyik politikai példaképe lett. A kiegyezést követte a koronázás 1867. június 8-án, melynek jelentősége mellett a kisfiú számára a pompázatos ünnepségek jelentették az igazi élményt.

 Rudolf trónörökös, L. Angerer fotó, Bécs, 1862-63 körül Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

A királyi család a koronázás után egyre több időt töltött Magyarországon, a budai várban – itt született 1868. április 22-én Mária Valéria főhercegnő – és a koronázási ajándékként használatba kapott gödöllői kastélyban. Erzsébet magyar emberekkel vette körül magát: Ferenczy Ida felolvasónő, báró Nopcsa Ferenc főudvarmester, Festetics Mária grófnő udvarhölgy, akikkel Rudolf is jó kapcsolatba került. A főherceg szívesen tartózkodott a gödöllői kastélyban, szerette az itt uralkodó kötetlen, családias légkört. Külön lakosztályban lakott kíséretével a kastély déli részén: ezt az épületszárnyat napjainkban is Rudolf-szárnynak hívják. A Gödöllő környéki erdőkben a királyi család nagy falkavadászatokat tartott, és ezek aktív résztvevője volt a trónörökös is, aki a gödöllői erdőkben madártani megfigyeléseket is folytatott. Kedvelt helye Szentkirály volt, ide járt saslesre. Szívesen vadászott Szentjakab, Galgamácsa, Isaszeg és Valkó erdeiben is.

Ferenc József császár és a trónörökös, Victor Angerer fotó, Bécs, 1864-65 körül Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Rudolf a Habsburg hagyományoknak megfelelően, katolikus királyi főhercegnőt vett feleségül, Stefániát, Coburg-Gotai II. Lipót belga király és Mária Henrietta királyné leányát. (Stefánia édesanyja József nádor leánya volt.) Az esküvő 1881. május 10-én volt Bécsben. A trónörököspár első hivatalos útja Budapestre vezetett, ahol nagy lelkesedéssel fogadta őket a magyar főváros lakossága. 1883-ban született meg leányuk, akit nagymamája után Erzsébetnek kereszteltek, és akit apja magyarul Erzsinek becézett.

Rudolf és menyasszonya, Stefánia belga hercegnő, 1880 Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Rudolf trónörökös feleségével, Stefániával és leányukkal, Erzsivel, 1887 körül Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

A trónörökös fővédnöksége alatt rendezték meg az 1885. május 2-án megnyitott Budapesti Országos Általános kiállítást a Városligetben. Rudolf az erdészeti pavilonban saját trófea- és madártani gyűjteményéből készített bemutatót, példáját több arisztokrata is követte. I. Ferenc József engedélyével indította útjára Rudolf az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című könyvsorozatot. A magyarországi részek szerkesztésére Jókai Mórt kérte fel, az osztrák rész szerkesztője Joseph von Weilen volt. A munkálatok 1884-ben kezdődtek, és 1885. december 1-jén nyújtotta át a királynak Rudolf az első füzetet, benne az általa írt bevezetővel. (A könyvsorozat Stefánia védnöksége alatt fejeződött be 1902-ben.)

Rudolf sok helyen járt az országban, az Al-Duna vidékén madártani megfigyeléseket folytatott a híres tudóssal, Alfred Brehm-mel. Rudolf magyarországi utazásairól könyveket is írt: Tizenöt nap a Dunán (1878), Vadászkirándulások Magyarországon és medvevadászat Erdélyben (1887). Írásait a Magyar Vadász című lap 1883-ban folytatásokban közölte Kirándulásaim Magyarországon címmel. 1879 novemberében Munkács környékén, gróf Schönborn-Buchheim Ervin birtokán, a viznicei-völgyben lőtte első medvéjét. E vadászatról szóló leírása az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben könyvsorozat Felső Magyarországról szóló kötetében Medvevadászat Munkács környékén címmel olvasható. 1884 októberében legkedvesebb barátjánál, Károlyi István grófnál Nagykárolyban vaddisznó-, őz- és nyúlvadászatokon, 1887 augusztus végén gróf Festetics Tasziló berzenczei birtokán őzbak vadászaton vett részt. A trónörökös legszívesebben azonban Erdélyben vadászott, ott két vadászterülete volt: Görgényszentimrén és a máramarosi Erdészvölgyben, és 1881 augusztusában zergevadászaton járt a Retyezátban is. A görgényi erdőkben sokféle vad élt: medve, szarvas, vaddisznó, farkas, apróvadak. Görgényszentimrét barátja, gróf Teleki Sámuel szerettette meg Rudolffal, aki 1884-1888 között minden évben elutazott oda, többször elkísérte felesége is. A sikeres vadászatok után nagy lakomákat tartottak, itt muzsikált nekik Berkes Béla és cigányzenekara. A trónörökös nagyon szerette a cigányzenét, „melyeknek édes bús hangjainál jó magyar szokás szerint annyiszor sírva vigadott, (…) Azt a régi busuló nótát huzatta a legszívesebben: „Édesanyám is volt nékem, keservesen nevelt engem.” (Kánya Emília: Rudolf trónörökös emléke)

Rudolf trónörökös, Koller Károly fotó, 1888Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Rudolf hiába volt trónörökös, nem kapott jelentős politikai feladatokat. Politikai értesüléseit legtöbbször újságíró barátaitól szerezte, többek között a magyar Futtaky Gyulától, a Budapester Korrespondenz szerkesztőjétől és Falk Miksától, a Pester Lloyd főszerkesztőjétől. Azonban 1880-as évek végére egyre kilátástalanabbá vált minden számára, nem látott kiteljesedési teret maga körül. Tragikus halála 1889. január 30-án megdöbbentette az egész birodalmat. A magyarok nem felejtették el Rezső királyfit, aki utoljára 1888. december 18-án járt magyar földön. Halála után sokféle monda keringett róla országszerte. Az Uránia Magyar Tudományos Egyesület szobrot állíttatott a trónörökösnek. Ligeti Miklós szobrászművész alkotása Rudolfot vadászruhában, puskával a vállán ábrázolta. A bronz szobrot 1908. október 12-én a király jelenlétében avatták fel a Városligetben, közel ahhoz a helyhez, ahol az 1885. évi Budapesti Országos Kiállítás megnyitóján Rudolf beszédet mondott. A szobor sok viszontagságos év után újra ott áll a Városligetben.

Rudolf tragikus élete még ma is foglalkoztatja az embereket: könyvek születnek, sőt, megjelent a trónörökös élete filmen és a színpadon is: már balettet és musicalt is írtak róla.

Frank Wildhorn–Steve Cuden–Jack Murphy: Rudolf, az utolsó csók című musicaljét a Budapesti Operettszínház mutatta be hatalmas sikerrel 2006-ban, a főszerepben Dolhai Attilával és Mészáros Árpád Zsolttal.

A musical legismertebb dala, a „Holnap hídja” jól kifejezi a reformokra, az újításokra vágyó trónörökös törekvéseit.

Hallgassuk meg a dalt Dolhai Attila nagyszerű előadásában.

Kaján Marianna

Mitológiai ábrázolások a gödöllői kastélyban

A kastély és a park barokk pompájához hozzátartoztak régmúlt korok hőseinek és hősnőinek ábrázolásai, hiszen történetük a klasszikus műveltség része volt, ismeretüket a kifinomultság velejárójának tekintették. Számos ilyen kép és szobor fenn is maradt, mivel a későbbi korokban is értékelték, megőrizték őket. Ezekből válogatunk minisorozatunkban.

Herkules-kút a díszudvaron

A kastély belső udvarának nyári tikkasztó melegét egy falikút enyhíti, amely még a barokk idők emléke. Vizét a Pazsak forrás felduzzasztásával a Kálvária belsejében kialakított medencéből nyerte, amely a Felsőpark szökőkútjait, akkori nevükön ugrókútjait is táplálta. 1996-ban Soós László restaurátor állította helyre a kutat és a szobrot, amely manapság is működik.

Az oroszlánt fojtogató hős alakja régi történetet idéz az antik görög-római mitológiából: Herkules (vagy görög nevén Héraklész) tizenkét feladatának első próbáját, a nemeai oroszlán legyőzését. A küldetést az oroszlán lenyúzott bőrével kellett igazolnia, ami két okból is lehetetlennek tűnt. A bestia ugyanis, amely ekkor már régóta rettegésben tartotta Nemea környékét, isteni ivadék volt, így varázserő védte. Bőrén nem hatolt át semmi, fegyver nem árthatott neki.  Mikor Herkules először megküzdött vele, összes harci eszköze, íja és nyilai, olajfa buzogánya és bronz kardja is csődöt mondott. Sikerült beszorítania egy barlangba, és utána mászva, életét kockáztatva puszta kézzel kellett leterítenie. Miután nagy nehezen megfojtotta, a megnyúzásával is hosszasan küzdött, és úgy tűnt mégsem sikerül kiállnia a próbát, mivel a bőr az állat pusztulása után is sérthetetlen maradt. Végül Pallasz Athéné (vagy római megfelelőjeként Minerva) sietett öregasszony képében hősünk segítségére, és megsúgta neki, hogy a bőrt az állat saját karmait használva tudja felhasítani és lenyúzni. Ezzel az isteni segítséggel Herkulesnek végül sikerült teljesítenie az első próbát.

Az oroszlánbőrt ettől kezdve pajzsként hordta magán és ábrázolásain szinte védjegyévé vált, egészen addig, amíg Omphalé lűd királyné rabszolgaságába nem került, aki kicsalta, más mesélők szerint szerelmi ajándékként megkapta tőle és saját maga viselte. De ezt a történetet már egy másik kőtöredék meséli tovább a kastélyparkban: a nemrégiben bemutatott Omphalé szobra.

Kovács Éva Marianna

 Herkules-kút a gödöllői kastély díszudvarán (Fotó: Faludi Ildikó)