A kastély és a park barokk pompájához hozzátartoztak régmúlt korok hőseinek és hősnőinek ábrázolásai, hiszen történetük a klasszikus műveltség része volt, ismeretüket a kifinomultság velejárójának tekintették. Számos ilyen kép és szobor fenn is maradt, mivel a későbbi korok is értékelték, megőrizték őket. Ezekből válogatunk minisorozatunkban.

A gödöllői kastélypark elfeledett szobra

A Grassalkovich-család gödöllői kastély franciakertjének jellegzetes elemei voltak a 18. századi mészkőből faragott mitológiai szobrok, szökőkutak, kerti építmények, így a királydombi pavilon, a lövőház és a vadgesztenyeallé. A 19. század elején Grassalkovich III. Antal felesége, Eszterházy Leopoldina a parkot átalakíttatta tájképi kertté. A szobrokat a frekventált pontokon és a kerti épületek díszeként állították fel újra. A műemlék épületegyüttes 1945 utáni hányatott sorsa a park szobrait sem kímélte, csak néhány szobortorzó maradt meg.

A vadgesztenyefasor végén, kisméretű domb tetején, talapzaton állt egy oroszlánbőrbe öltözött, kezében bunkósbotot tartó nőalak világosszürke homokmészkőből készült szobra, amely napjainkra csupán torzóként maradt meg. A legújabb kutatások alapján a szobor Omphale lüdiai királynőt ábrázolja. A mitológia szerint a gyilkosságért rabszolgaságra ítélt hős Herkules három évet töltött Omphale szolgálatában. Omphalét a képzőművészetben a Herkulestől elvett furkósbottal és fején a híres oroszlánbőrrel ábrázolták.

                                                                                                                      Kaján Marianna

A kastély és a park barokk pompájához hozzátartoztak régmúlt korok hőseinek és hősnőinek ábrázolásai, hiszen történetük a klasszikus műveltség része volt, ismeretüket a kifinomultság velejárójának tekintették. Számos ilyen kép és szobor fenn is maradt, mivel a későbbi korok is értékelték, megőrizték őket. Ezekből válogatunk minisorozatunkban.

Minerva szobra

Menerva néven az etruszkok egyik istennője, a békés foglalatosságok, mesterségek, művészetek és az igaz ügyért harcolók védnöke volt. Kr. e. 241-ben evokáció szertartás keretében vált hivatalos római istenné, amelynek során megkérték, hogy vegye Rómát oltalmába, cserébe még gazdagabb kultuszt és nagyobb tiszteletet ígértek számára. A honosított Minerva így rögtön Róma három legfontosabb főistenének egyike lett, Jupiter és Junó mellett. Legfőbb temploma a Capitolim dombon állt, ünnepét minden év március 19 és 23 között ünnepelték, különösen az iparosok és kézművesek. Hagyományosan ekkor tisztították meg a télen berozsdásodott fegyvereket, ekkor szedték be a tandíjat Minerva szolgái, a tanítók, és ekkorra esett a trombitaszentelés ünnepe is. Kultusza átalakult, a bölcsesség, a kereskedelem, a háború és a gyógyítás istenasszonyaként is tisztelték. Személyét később a görög Pallas Athénével azonosították, hiszen az eredetmonda szerint ő is apja fejéből pattant ki, mennydörgéstől kísérve, de nem teljes az egyezés kettejük között. Őt is gyakran ábrázolták sisakban és pajzzsal, és szinte mindig dárdát tart az egyik kezében.

A szobor eredeti helyét nem ismerjük. A kastélyparkból mentették be a lovarda egyik falfülkéjébe az 1990-es évek elején, ahonnan a lovarda felújítása előtt került raktárba. Sóskúti mészkőből készült, eredetileg festett volt, mint a korábban ismertetett Diana szobortöredék. A mellvértet viselő nőalak sisakos fejét utólag azonosítottuk a begyűjtött töredékek között. Hiányai és sérülései arra utalnak, hogy szándékos rongálás áldozata lett.

A szobor anyagvizsgálatát és restaurálását Szörényi Bella végzős kőszobrász restaurátor hallgató végezte a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel között együttműködés keretében és a BME anyagvizsgáló laboratóriumának közreműködésével 2014-ben. Diplomamunkája részeként elkészítette a szobor kis méretű, elképzelt rekonstrukcióját is, amelynek képét szintén megtalálják fotógalériánkban.

Kovács Éva Marianna