Az idén 330 éve született Grassalkovich I. Antalra emlékezve idézzük fel, hogy a főúr rövid ideig  Arad megye főispáni tisztségét is betöltötte, és birtoka volt Arad megyében.

Mária Terézia királynő 1744-ben nevezte ki Grassalkovich Antalt főispánnak. A beiktató ünnepséget nagy fénnyel tartották meg Aradon. Amikor a megyei tisztikar Bibics Jakab alispán vezetésével tiszteletét tette, a feljegyzések szerint tiszteletük jeléül mindenki kezet csókolt az új főispánnak. 

Grassalkovich csakhamar elkezdte a Maros menti katonai határőrvidék jogi státuszát rendezni, azaz beilleszteni az újjászervezett Arad vármegyébe. Ekkor kerültek vissza a megyéhez Borosjenő, Világosvár és Galsa községek. Főispáni jogkörét kicsit túllépve engedélyt adott a görög kereskedőknek – akik a török Porta alattvalói voltak ekkor – hogy eljárjanak az Arad megyei vásárokra, sőt még oltalomlevelet is kaptak (melyet később a Kancellária megsemmisített). Az Arad megyében fosztogató rablókat Grassalkovich sem tudta megfékezni. A főleg szerb és román szegénylegényekből és pásztorokból álló bandák kihasználták, hogy a Maros folyótól északra a magyarok, délre az osztrákok voltak az urak.

Több Aradról és a megyéről szóló monográfia kiemeli, hogy Grassalkovich Antal idejében indult újra fejlődésnek a város és a vidék is. Aradon a minoriták főtéri templomát főispánsága utolsó évében, 1751-ben kezdték el építeni az időközben lebontott régi templom helyén. A Páduai Szent Antal tiszteletére épülő új templom alapkövét 1751. április 4-én Engl Antal Ferenc csanádi püspök áldotta meg és Grassalkovich Antal gróf, udvari kamarai elnök nevében Sqarics László helyezte el. (Ez a templom ma már nincs meg, a helyén épült a mai)

Grassalkovich Antal főispánként 1749-től Világosváron és Ménesen birtokokat kapott. A Partiumhoz tartozó vidéket Arad-Hegyaljának is nevezték, mely a 18. században kezdett híressé válni szőlőjéről és boráról. A Grassalkovich-birtok székhelye Ménes lett, ahol a kompolti udvarházhoz hasonló, középrészen emeletes, U alakú épületegyüttest építtetett. Vályi András Magyar Országnak leírásában így írt a településről: „ (…) szép szőlő hegyeit Nagyméltóságú Grazsalkovich Gróf plántáltatta, valamint az itt való kastélyt építteté, s a katolikusoknak Szentegyházat is.”

A Ménesi borvidék az egyik legjobb szőlőtermő táj a Kárpát-medencében. Itt még érezhető az adriai éghajlat hatása. A dombok, hegyek elérik a 380-450 méteres magasságot, és a vulkanikus kőzetes talajnak köszönhetően egészen különleges vörös bornak való szőlőfajták teremnek itt. A terület legismertebb fajtája a kadarka, amely mára már őshonosnak számít, és eredetileg az oszmán terjeszkedés elől menekülő szerbek hozták be erre a vidékre a 18. század elején. Ménesen készítettek – először a világon – vörös aszúbort 1744-ben, kadarka szőlőből.

A borvidék hírnevét Grassalkovich Antal gróf alapozta meg, aki nagy mennyiségű és jó minőségű ménesi bort szállított külföldre, rangot szerezve az itteni dombok szőlőjének, főleg a kadarkának, amely a bécsi udvar legkedveltebb vörös bora lett: „leginkább 1745-dik Esztendőben Gróf Grassalkovits Antal Fő-Ispányunk alatt léve fő betsülete az Aradi boroknak azután Tseh-Országba, és a’ Bukári, Fiúmiai Rév-partokra kezdettek hordatni” (Peretsenyi Nagy László: A régi Orod vagy-is a mostani Aradnak dólgai. 1814.)

Grassalkovich I. Antal 1751 végéig töltötte be a főispáni tisztséget Arad vármegyében, ezután lett Nógrádi főispán. A Ménesi udvarház további sorsáról keveset tudunk, annyi bizonyos, hogy 1878-től szőlészeti szakiskolát alakítottak ki benne, mert ez volt a község legnagyobb épülete. Romjai ma is láthatók.

Ménes híres vörös borát a 19. század elejétől már nem nemcsak Európába hanem a tengerentúlra is szállították. „Közmondássá lett, hogy „tokajit a betegnek, ménesit az egészségesnek”! A vörös aszúnak kellemes, szegfű-illata és igen jó zamata van (…) Kelendő a világos aranysárga színű ménesi is, melyet savanykás íze, kitűnő zamata, tükör-tisztasága és jó illata miatt kedvelnek. (…) A szőlőmívelés helyes módjára most a Mária-Terézia-hegyen fölállított vinczellér-iskola tanítja a népet.” – írta Márki Sándor az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című könyvsorozat Erdélyt bemutató kötetében.

A ménesi vörös bort még Vörösmarty Mihály is megörökítette versében:

Mi szép vagy Kolna Ménes oldalán!
Borod setét mint a cigány leány,
És benned a szív édes lángja ég.
Kuruc, tatár! csak ilyen kéne még.
   Csapláros, méregkeverő!
   Ménes borából adj elő.
   Cudar biz' ez; de ám igyunk,
   Hiszen magyar költők vagyunk. (Rossz bor, 1844. június 29. előtt )

Kaján Marianna