dr. Ujváry Tamás, ügyvezető igazgató

A Kastély számomra egy nehezen körülírható érzés: a hajnali ködös csend a parkban, a látogatók zaja, a koncertek meghitt pillanata, egy rendezvény pörgése, a színház varázsa, a kollégák összetartása, tárgyak és falak titka.

A Kastélyban először iskolásként énekeltem és mondtam verset az idősek otthonában. Majd a nyitást követően diákként kezdtem itt dolgozni: voltam teremőr, tárlatvezető, vendégforgalmi osztályvezető, igazgatóhelyettes. Közben néhány évre elmentem más munkahelyre, de az épület visszacsábított. A legjobb munkaköröm eddig a kastélyban 1997 nyarán a díszudvaron sörcsapolás és jégkrém árusítás.

Én vagyok a pár perces ember. Minden kollégának, minden partnernek csak pár perces kérdése van, amit szeretne az igazgatóval megbeszélni. Az a jó, hogy csak százan dolgozunk a Kastélyban és partnerből sincs olyan sok. Ezen kívül még a nevemet szeretem írogatni levelekre, szerződésekre, utasításokra, szabályzatokra napi 30-60 percben. Néha napján - hetente 10-15 alkalommal - rövid igazgatói köszöntést adok elő a hozzánk betérő fontos vendégeknek különböző nyelveken. Hetente 5-8 eseményt ülök végig az első sorban, hogy mindenki láthasson, ezek többségén lehetőség szerint izgalmas beszédeket is tartok. Ezek mellett próbálom a világ legszebb munkahelyének jelenét mederben tartani, a jövőjéhez pedig új medret kialakítani.

A legjobb a büszkeség élménye, amit a Kastélyban minden nap megélhetek és mindig más formában. Az a büszkeség, amikor a látogatók úgy távoznak, hogy megérte eljönni hozzánk, vagy vissza akarnak jönni. A büszkeség, amit egy sikeres rendezvény után érzünk. A büszkeség, amikor kimondhatom, hogy hol dolgozok - hiszen a világ minden táján értéket jelent a Gödöllői Királyi Kastély. Vagy a büszkeség, amikor látom, hogy a kollégák munka után elmennek együtt szórakozni, vagy segítenek egymásnak.

Én hálás vagyok, hogy ebben a korban élhetek, amikor a Kastély újjászületik. De ha csak rövid időre lehetne visszamenni, akkor I. Grassalkovich Antalra lennék kíváncsi. Szerintem ő sokkal több, mint amit tudunk, vagy gondolunk róla.

A legjobb szabadidő eltöltés, ha játszhatok a fiammal, beszélgethetek a lányommal, vagy foghatom a feleségem kezét.

Mravik Judit, Információs irodai vezető

A csodás korabeli ruhák és bútorok varázsa

7 éve dolgozom a kastélyban, információs irodai munkatársként kezdtem, majd az évek alatt ezen iroda vezetője lettem. A kastéllyal a kapcsolatom azonban régebbről fakad, nagyjából 20 évvel ezelőtt gyakornoki időmet töltöttem a kastélyban, majd több éven keresztül a Barokk kastélynapok alkalmára visszatértem és Mária Teréziát személyesítettem meg, így több kollégát ismerek, akik azóta is a Kastély csapatát erősítik.

A csapatom egy része az információs irodai dolgozók, akik a múzeumi csoportos látogatásokat szervezik, jegyeladásokat, pénztárat és az ezzel kapcsolatos teendőket látják el. A tárlatvezetők a csoportokat kísérik a Kastély egész területén, ha kell a parkban, ha kell teszik ezt korabeli kosztümben, szívvel-lélekkel próbálnak maradandó élményt hagyni a vendégekben. A csapatot erősítik még a múzeumpedagógus kollégák, akik megannyi gyermekhez szóló tárlatvezetés megálmodói, gyermekprogram levezénylői. Csodálom minden beosztottam munkáját, együtt vagyunk egy csapat. Én a feladatok összekovácsolódásáért dolgozom és hogy gördülékenyen alkalmazkodjunk minden kedves látogató igényeihez, ezáltal a kastélyban eltöltött idő igazi élménnyé válhat.

A minap érkezett egy család egy két éves körüli,szőke, copfos kislánnyal. A kislány csengő, izgatott hangját hallottuk az aulából, mikor anyukáját faggatja mikor jön Sisi. Anyuka próbálta magyarázni, hogy aznap pont nincs a Kastélyban. Meghallottuk, és mit hozott a sors aznap kolléganőm, pont Erzsébet bőrébe bújva exkluzív vezetést tartott a múzeumban.Összenéztünk és szóltunk a "királynénak", hogy  a vezetés után mindenképp jöjjön le az aulába. A kislány amikor meglátta, óvatosan kezdett közelített felé, majd kitárta a két karját és megölelte Sisit. Ő pedig felvette és hosszú percekig a kislány szorította a nyakát és simogatta a haját a puha kis kezével. Mi pedig álltunk és meghatottan néztük. Tudtuk és éreztük, hogy egy életre szóló élménynek lettünk szemtanúi.

Természetesen a királyi időszakba tekintenék vissza, hiszen ki ne szeretne leülni a királyi párral  vacsorázni vagy sétálni Sisivel egyet a csodaszép kastély parkban?

Az elmúlt években szenvedélyem lett az újrahasznosítás, kidobásra ítélt bútorokat újítok fel, illetve konzerves dobozokból, befőttes és egyéb üveg tárgyakból készítek használati cikkeket a szabadidőmben.