A gödöllői kastély épített díszei, szobrai és az itt őrzött műtárgyak közül szemezgettünk mitológiai témájú minisorozatunkban. A befejező részben olyan figurális épületdíszeket nézünk meg közelebbről, amelyekhez nem köthető az előbbiekhez hasonló történet, ám az emberi érzések és hiedelmek legősibb rétegeit idézik meg.

Bajűző maszk és hadi ékítmények az udvari homlokzaton (fotó: Kovács Éva Marianna)

A gonosz elűzésére gyakran kőből, vagy fából faragott állat- ember-, vagy mesebeli szörny grimaszoló fejét ábrázoló díszeket erősítettek az ajtókra, az ablakok fölé és a homlokzatokra. Ezek eredetileg a bent lakó családot voltak hivatottak megvédeni a rosszindulattól és a betegségtől, később már inkább csak díszítményül szolgáltak. Ilyen fejeket, szám szerint hármat találunk a főhomlokzati erkély tartógerendáit „ábrázoló” kiugrások végén, süttői mészkőből szépen kifaragva, és valószínűleg ilyen szerepe van a mellvédrács tartóoszlopain posztoló csúcsos süveget viselő figuráknak is. De hasonló eredetű a belső udvari homlokzat középső ablakát koronázó aranyozott stukkódísz is, amely sugarakkal ékített férfifejet formáz.

Bajűző figura a főhomlokzat erkélytartóján (fotó: Kovács Éva Marianna)

Bajűző maszk és hadi ékítmények az udvari homlokzat ablakai felett  (fotó: Kovács Éva Mariann)

Más díszítőelemek, mint a kastély több pontján is megtalálható trófeumok, vagyis hadi ékítmények a bent lakók hadi érdemeire utalhatnak. Bár I. Grassalkovich Antal nem katonai pályafutása miatt lett az uralkodó kegyeltje, de a hadi díszek használata mégsem érdem nélküli: az osztrák örökösödési háború során 1741-ben több hónapot töltött a csatatéren, és azt tette, amiben jó volt: gondoskodott a hadsereg ellátásáról, elhelyezéséről és utánpótlásáról.

Címerek, trófeumok és maszkok. A főhomlokzat teljes pompájában (fotó: Kovács Éva Marianna)

Trófeumok és posztoló katonák a főbejárat fölött (fotó: Kovács Éva Marianna)

A család státuszát szimbolizáló jelképek, címerek és címerelemek is felfedezhetők az épületen. Ezek a büszkeség és a hatalom jeleiként értelmezhetőek. Ilyenek a bejáratot őrző őrök kőbódéi, A kőkorlát oroszlánjai, az erkély korlátjának kovácsolt vas címere, még a homlokzati abrakrácsokat ékesítő három rózsa motívum is, amely a Grassalkovichok címerének legrégebbi alkotóeleme volt.

Grassalkovich címer (fotó: Faludi Ildikó)

Kapusfülke a főbejárat előtt (fotó: Kovács Éva Marianna)

Kapusfülke a főbejárat előtt (fotó: Kovács Éva Marianna)

Ablakrács a Grassalkovich-rózsával (fotó: Kovács Éva Marianna)

Mindezek persze csak ízelítőjéül szolgálnak a kastélyban és parkjában fellelhető számtalan apró és nagyobb szépségnek, érdekességnek. Érdemes személyesen is felfedezni ezeket, és vissza-visszatérni újabb kedvencekért, hiszen az ódon épület még számtalan meglepetést tartogat.

Kovács Éva Marianna

A kastély és a park barokk pompájához hozzátartoztak régmúlt korok hőseinek és hősnőinek ábrázolásai, hiszen történetük a klasszikus műveltség része, ismeretüket a kifinomultság velejárójának tekintették. Számos ilyen kép és szobor fenn is maradt, mivel a későbbi korokban is értékelték, megőrizték őket. Ezekből válogatunk minisorozatunkban, amely jövő héten véget. 

A kastély állandó kiállításán látható négy színezett rézkarc, amelyek eredetileg a pesti Grassalkovich-palota berendezéséből valók. Ezek egyike Hersilia címmel Róma eredettörténetének egyik illusztrációja.

A legenda szerint a Romulus és Remus alapította új városállam lakossága eredetileg túlnyomóan férfiakból állt, és a környékbeli népek leányai közül reméltek feleséget szerezni maguknak, hogy benépesítsék kolóniájukat. Ettől azok családja elzárkózott, nem akarván vegyülni a jöttmentnek tekintett néppel. Ám amikor a rómaiak fesztivált rendeztek Neptun Eqester ünnepén, a környékbeli szabin városok népe is odasereglett szórakozni. Romulus jelére a férfiak elragadták a jelenlévő nőket és megküzdöttek a szabin férfiakkal. A felháborodott hajadonok Romulus kérlelésére végül megenyhültek, és feleségül mentek elrablóikhoz. Romulus is nőül vett egyet közülük, Hersiliát, a szabin király Titus Tatius lányát.

A feldühödött szabinok bosszút forraltak, és hadaikkal Róma ellen vonultak. A döntő ütközet közben azonban a félig már rómaivá lett szabin asszonyok, karjukon gyermekeikkel, Hersilia vezetésével a két sereg közé álltak, és könyörögtek nekik, hagyjanak fel egymás öldöklésével, hiszen már rokonok lettek a házasságok által. Kérlelésük meghallgatásra lelt, és az ellenségek megbékéltek egymással, sőt, a két király, Romulus és Titus Tatius ezután együtt kormányoztak. A két nép hamarosan egybeolvadt, és ezáltal még erősebbé vált.

Titus Tatius öt év múlva meghalt, ám Romulus még 33 évig uralkodott. Halála után a népgyűlés Quirinus néven a halhatatlanok közé iktatta, és felesége, Hesilia Hora Quirini néven szintén istennővé lett. Kettejük emlékét az évente megrendezett ünnepi játékokon, a Quirinalia fesztiválokon elevenítették fel.

Hersilia nevét az Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában honos ún. kétfarkú pókok latin neve máig őrzi, és egy légy nemzetség nevében is felfedezhető.

Kovács Éva Marianna