VÍVÁS, LÖVÉSZET, KERÉKPÁROZÁS

VÍVÁS

Erzsébet királyné az 1880-as évek elejétől egy újabb elfoglaltságot talált: vívni tanult, és ezzel is divatot teremtett a hölgyek között. Ezt a sportágat sokáig kifejezetten férfiak művelték, majd az 1880-as években egyre népszerűbb lett Bécsben, ahol a Johann Hartl, a Bécsi Vívóegyesület vezetője hívta fel rá a hölgyek figyelmét, és rendezett bemutatókat a bécsi Musikverein nagytermében. A kezdeményezés erős ellenérzéseket váltott ki a felsőbb körökben, nem tartották illendőnek, főleg a rövid szoknya viselése miatt. Elképzelhető, hogy éppen ezek az ellentmondásos dolgok keltették fel az újdonságokért rajongó különc királyné figyelmét. Kérésére „állandó fizetéssel vívómestert szerződtetnek, s Erzsébet igen rövid idő alatt a legnagyobb előmenetelt tanúsítja ebben is, mint mindenben, amibe belefog, mert mindent komolyan és buzgón végez. A kis páncél, a vívókesztyű, a modern, rövid szürke szoknya kitűnően illik neki, a vívómestereknek pedig össze kell szedniök egész tudományukat, ha nem akarnak alulmaradni.”[1] 1883 tavaszán Baden-Baden-i tartózkodására alatt Erzsébet „élete a mozgásban való nagy tobzódás. Reggel torna, aztán vívás, majd hat óra futás a környéken, vagy távlovaglás a hegyekbe, esetleg a síkságon.”[2]

Női vívók, rajz a francia Le Journal Illustre újságban, 1885 forrás: Pinterest

1884-ben a Herkules című magyar sportlap is a vívást népszerűsítette. A hölgyeknek a tőrvívást javasolta, ami szép testtartást, ruganyosságot és lélekjelenlétet kölcsönöz.

A királyné a vívást magyarországi tartózkodásai alatt is folytatta, a budai palotában és a gödöllői kastélyban külön vívótermet alakítottak ki számára. Itteni vívómesterének a francia származású vívómestert, Friedrich Ferencet kérték fel, aki nyugdíjba vonulásáig a pesti tudományegyetem vívótanára volt. „A királyné szívesen tartózkodott Budán vagy Gödöllőn, s ilyenkor Friedrich mester naponta órát adott neki és leányának Mária Valéria főhercegnőnek is. Az öregedő Friedrich mestert a kortársak „győzhetetlennek” hívták, aki életében csak egyetlenegy vereséget szenvedett el, az anekdota szerint épp a felséges királyné „amazon” kardjától.”[3]

Női vívóruha, divatrajz, 1880-as évek forrás: Pinterest

LÖVÉSZET, CÉLBALÖVÉS

Erzsébet az 1880-as évek végén a vívás mellett elkezdett célba lőni tanulni. „Köztudomású, hogy a királyné szenvedélyes gyakorlója különféle sportoknak. (…) legújabban a céllövésben gyakorolta magát s a vadászpuskát már is ügyesen kezeli. Legutóbbi gödöllői tartózkodása alatt gyakran tett vadaszati kirándulásokat a király, vagy a toszkánái nagyherceg társaságában, vagy egyedül is. Különösen kedvezett a királynénak a vadászszerencse e hó 6-ikán, amikor egy faágról egy hatalmas vadmacskát sikerült lelőnie. A ritka vadászzsákmány Bécsbe küldetett, hol Hadek udvari preparátor fogja preparálni és pedig oly helyzetben, amint a királyné lelőtte, mikor az üldöző kutya ellen védekezett. A kitömött állatot a királyné egyik szalonjában fogják elhelyezni.”[4]

Női vadászruha, divatrajz, 1890-es évek forrás: Pinterest

A gödöllői kastélyparkban állt egy lövőház, melyet a legújabb kutatások szerint III. Grassalkovich Antal építtetett a 19. század első felében. Az L alakú épület mellett lévő tisztáson szabadtéri lőteret is kialakítottak. A királyné ott gyakorolhatta a célbalövést.

Lövőház a Gödöllői Királyi Kastély parkjában, képeslap, 1900-as évek Gödöllői Királyi Kastélymúzeum gyűjteménye

KERÉKPÁROZÁS

Az 1890-es években kezdett divatba jönni a kerékpározás, aminek egyik leglelkesebb rajongója Erzsébet királyné idősebb lánya, Gizella főhercegnő lett. Példáját követte a király barátnője, Schratt Katalin színésznő is, aki azonban olykor-olykor megsérült… 1897 tavaszán Ferenc József már komolyan aggódni kezdett a szerinte egyre veszélyes hóbort miatt: „Mindjárt tartottam tőle, hogy az agyrázkódásának a következményei nem múlnak el egy-kettőre (…) Az egész biciklizést csendben elátkozva és teljes szívemből, valamint puszta önzésből is mielőbbi jobbulást kívánva, maradok a legszebb üdvözletekkel Ferenc József”[5]

Ruhák kerékpározáshoz, divatrajz, 1890-es évek vége forrás: Pinterest

Erzsébetet is elkezdte érdekelni ez a sport, főleg azért, hogy lehet-e fogyni ezzel… A király 1897. június 11-én Schratt Katalinhoz írt leveléből arra lehet következtetni, hogy már a királyné is kerékpározik, és még kúrája közben, Bad Kissingenben is „szorgalmasan akar biciklizni, mindent megtesz a fogyás érdekében, mert a múlt ősz óta 6 kilót hízott.”[6]

                                                                                                              Kaján Marianna történész-muzeológus

[1] Gróf Egon Cäsar Corti: Erzsébet. Hasonmás, reprint kiadás, Budapest, 1989. 287. p.

[2] Gróf Egon Cäsar Corti: Erzsébet. Hasonmás, reprint kiadás, Budapest, 1989. 287. p.

[3] Kozák Péter: Illem, sport, divat. „Amazonok” a századfordulón (19-20. század). Rochy és Társa Bt, Viktória Kiadó, 2004. 81. p.

[4] Budapesti Hírlap, 1887. december 25. Köszönet az Arcanum Adatbázisnak.

[5] 1897. április. 6. Hamann, Brigitte: Kedves Barátném! Ferenc József levelei Schratt Katalinhoz, Budapest,

1994. 212. p.

[6] 1897. június 11. Hamann, Brigitte: Kedves Barátném! Ferenc József levelei Schratt Katalinhoz, Budapest,

1994. 140. p.

A Gödöllői Királyi Kastély déli épületszárnyait 2009–2010 között európai uniós forrásból restaurálták. Ekkor újult meg a Rudolf-szárny – lovarda – istállók által határolt udvari rész, az ún. Schimmelhof is. A felújítás megkezdése előtt felhívást tettünk közzé, hogy keressük a lószobrot, de érdemleges információt nem kaptunk.

2010 novemberében a Schimmelhof felújításakor az udvart talajradarral átvizsgáltattuk. 1–1,5 m közötti mélységben átvizsgálták az egész udvart, de nem akadtak a lószobor nyomára.

A kedvenc ló emlékét őrző szépen kifaragott ágaskodó lószobor méltó dísze volt a legdélebbi szárny és az Istálló-Lovarda által közbezárt udvarnak. Állítólag amikor 1866-ban Erzsébet először Gödöllőn járt, érdeklődve nézte meg a híres ló szobrát. Aztán pár év múlva, amikor egyre több időt töltött a kastélyban a lovakat és a lovaglást kedvelő királyné, számára nemcsak fedett verandát, hanem fedett folyosót is tervezett Ferdinand Kirschner neves bécsi építész. A folyosó, az ún. Wanderbahn a Lovarda és az Istállók felé elágazott, és szépen megkerülte Schimmel szobrát. Az 1896-ban megjelent Ripka Ferenc: Gödöllő, a királyi család otthona című könyvben lévő fényképen jó látszik a magas talapzaton álló szobor és mögötte a borostyánnal dúsan befuttatott fedett folyosó.

Erzsébet királyné halála után a verandával együtt valószínűleg a folyosót is elbontották, ekkor a lószobrot körbeépítették valamelyik építmény szép, apácarácsos léceivel, tetőzetet is kapott, így már nem volt annyira kitéve az időjárás viszontagságainak. A rácsozatos fülke és a szobor a helyén állt még a Horthy-korszakban is. Több fényképet ismerünk róla az 1930-40-es évekből, aztán 1945 után eltűnt.

2011 őszén, az ún. nyári lovarda területén, a Kocsiszín épületével szemben, az út melletti harckocsi-szerelőakna elbontásakor, melyet még a szovjetek építettek, több szobordarabbal együtt előkerült a lószobor törzse. A betonból készült szerelőakna alapjának megerősítésére használták fel a különböző szobortöredékeket. A lószobor-töredék anyaga sóskúti durva mészkő,ezt az anyagot használták a kastély épületén több helyen, ebből készültek például a megmaradt kerti szobrok, illetve a kastély főhomlokzatát és díszudvari homlokzatát díszítő faragványok is.

2014 nyarán Gönczi Tibor, a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft. akkori ügyvezető igazgatója megbízta a gödöllői Varga Zoltán Zsolt restaurátor művészt és Bíró János szobrászművészt, hogy a megtalált szobortöredék és a megmaradt fotók segítségével mintázzák meg újra a lószobrot.

A mintázáshoz felhasználták az eredeti szobortöredéket, amely arányaival és tömegével nagy segítséget jelentett. Az eredeti töredéket pozícióba állították, vasszerkezettel támasztották alá, majd következett a hiányok, többek között a sásköteg, a végtagok, nyak-és fejrész megformázása agyagból. Az idő rövidsége miatt az öntéshez szükséges szilikon-formákat közvetlenül az agyagszoborról vették le. A kiöntött részeket összeillesztették, eltüntették a fugákat. A fotókon a restaurátorok észrevették, hogy a bal első lábon javítás nyoma látható, valamint az is kiderült, hogy a ló mellső lábai eredetileg is csapolva voltak, így az új szobornál is csapolást alkalmaztak.

A szobor és talapzata tercitből készült, a műkő anyaga színtelen mészkő zúzalék, hozzá kevert dán fehér cementtel.A talapzat teljes rekonstrukciójához csupán fényképek álltak a rendelkezésre. A restaurátorok egy 1:4 arányú makettet készítettek, ennek alapján a posztamens lábazatát és a fedlapot a restaurátorok, míg a körtetagos középrészt id. és ifj. Manhertz Mátyás mintázta meg, majd ezt is kiöntötték műkőből.

Miután a helyszínen elkészült a szobor vasbeton alapozása, ráhelyezték a talapzatot. A fedlapra állították rá az ágaskodó lószobor törzsét, a fejet és a mellső végtagokat külön rögzítették.

Az avatási ünnepségre 2014. október 11-én került sor. Beszédet mondott Gönczi Tibor, a kastély akkori ügyvezető igazgatója és Dr. Gémesi György Gödöllő város polgármestere is. A szobor azóta is a Schimmelhof ékköve, amely a tárlatvezetéssel látogatható Lovardán keresztül közelíthető meg.

Schimmelről egy anekdota is fennmaradt, melyet Odrobenyák János könyvében olvashatunk:
„A gróf valahányszor télre Bécsbe utazott, kedves szürke lovát az otthon maradt udvari személyzet illetőleg a tisztség különös figyelmébe ajánlotta, sőt távoztakor azt mondta, hogy aki e szürke paripa elvesztét neki hírül adja, az őt nagyon megszomorítja s a gróf kegyét eljátssza. A szürke paripáról időnként jelentést kellett Bécsbe küldeni. A paripa azonban örökéletű mégsem lehetett s végre mégis megdöglött. Gödöllőn ez oly rémülést idézett elő a gróf emberei között, hogy nem volt köztük egy sem, ki elég bátorsággal bírt volna e hírt a kegyes grófnak tudomására hozni, mindenki félt a kegyvesztéstől. Egy azonban végre mégis találkozott, aki elég merész volt Bécsbe a grófhoz felutazni, s midőn egyetsmást a gróf kikérdezett tőle, elkezdé:
- Hja a Schimmel, a Schimmel …
- Mi, talán beteg? - kérdé a gróf.
- Hja a Schimmel, a Schimmel!!
- Megdöglött?? - kérdé újra a gróf.
Alighogy kimondta e szót a gróf, a küldött hirtelen közbevág:
- Nem én mondtam, hogy a Schimmel megdöglött, maga a gróf úr mondotta; tehát én a gróf urat sem meg nem szomorítottam, sem kegyvesztésbe nem esthetem.”

Elárulunk egy titkot!

A Schimmel szobor talpazatába 2014-ben elrejtettünk egy időkapszulát. Az időkapszulában elhelyeztünk egy díszes oklevelet, melyen olvasható a lószobor rövid története, a szobor újra felállításában közreműködők névsora, valamint egy pendrive, rajta a kastély épületét, parkját, kiállításait, és a 2014-es év kastélybeli eseményeit bemutató digitális fotókkal.

Írta: Kaján Marianna, muzeológus