KALANDOS TÖRTÉNETŰ TÁRGYAINK

ERZSÉBET MAGYAR LEVELEI – PADLÁSRÓL A MÚZEUMBA

A legféltettebb műkincseink gyakran igen kacskaringós utakon kerülnek közgyűjteménybe. Így történt ez Erzsébet királyné felbecsülhetetlen értékű magyar leveleivel is, amelyeket sokszor távoli országokból küldött haza. Címzettjük, Ferenczy Ida gondosan megőrizte őket – de a világháború végén már padláson taposták a becses iratokat.

Ferenczy Ida Erzsébet királyné magyar nyelvű felolvasónője volt, 34 éven át szolgálta hűségesen a királynét, magánéletét is csaknem teljesen feladva. Az évek során bizalmas barátnőjévé vált, akivel Erzsébet életének minden apró mozzanatát megosztotta: hosszú utazásairól is rendszeresen küldött számára részletes beszámolókat vagy pár soros kéréseket, utasításokat. Ida az udvartartás többi tagjával is levelezésben állt, sőt, a komornától kifejezetten elvárta, hogy beszámoljon őfelsége hogylétéről.

„Az utazás során minden rendben volt. Az időbeosztás maradhatna mint tegnap, korán reggel egy kis pohár víz, aztán felöltözés, először is meleg tengeri fürdő, aztán (…) séta 8-tól fél 9-ig, utána reggeli. Hús és feketekávé, frizurakészítés és 12 óra körül ismét séta 5 óráig. Aztán préselt leves, tojás, gyümölcslé, és 6 órától ismét rövid séta.” – írta például Marianne Meissl komorna Biarritzból, 1896 decemberében.

Ferenczy Ida számított arra, hogy a megőrzött privát üzenetekre az utókor is kíváncsi lesz, ezért a királyné leveleivel igen körültekintően járt el: az általa kompromittálónak gondolt részeket kivágta vagy kikapargatta. A gondosan kezelt levélgyűjtemény unokaöccse, balatoni Farkas László felsőbabádi kastélyában érte meg a II. világháborút. A földönfutóvá lett családtagok a melléképületből nézték végig a kifosztott kastélyban állomásozó szovjet csapatok tevékenykedését. Mígnem egy napon összebarátkoztak egyikükkel, aki felengedte őket a saját padlásukra… Itt találták meg a homokba taposott iratokat, amiket órákig tartott lehordani onnan. „Ezt az édesapánk által összeszedett és így megmenekített levélanyagot – bátyámmal, Kiss Lászlóval együtt – anyánktól örököltük. Én vállalkoztam arra, hogy rendezésének nekifogjak. Végtelen tisztelettel, kegyelettel, nagy-nagy szeretettel és türelemmel láttam hozzá a hatalmas feladathoz.” – írta Tolnayné Kiss Mária, a gyűjtemény egyik örököse. A gyűrött, szennyezett, összekeveredett iratokat éveken keresztül rendezte, rendszerezte, a borítékokról levágott bélyegeket helyükre illesztgette. A levelek mellett más magániratokat (képeslapok, táviratok, versek, receptek, feljegyzések, stb.) is tartalmazó, időben a 19. század második felétől a 20. század első harmadáig terjedő anyagból két könyvet is publikált: Kedves Idám! (1992) és Útközben Erzsébet királynéval (1998) címmel. Az eredeti dokumentumokat mindenképpen közgyűjteményben szerette volna elhelyezni, s a két évtizedes, jó szakmai kapcsolat miatt kerültek 2013-ban a Gödöllői Királyi Kastély múzeumi gyűjteményébe, ahol azonnal megkezdődött az iratok tisztítása, restaurálása, feldolgozása. Ennek eredményeként látott napvilágot a Kedves Idám! című kötet átdolgozott kiadása 2016-ban, amelyben Erzsébet királyné mellett Ferenc József, Andrássy Gyula és Schratt Katalin leveleit olvashatják az érdeklődők, Tolnayné Kiss Mária alapos jegyzeteivel ellátva.

Faludi Ildikó, muzeológus