A kastély és a park barokk pompájához hozzátartoztak régmúlt korok hőseinek és hősnőinek ábrázolásai, hiszen történetük a klasszikus műveltség része volt, ismeretüket a kifinomultság velejárójának tekintették. Számos ilyen kép és szobor fenn is maradt, mivel a későbbi korok is értékelték, megőrizték őket. Ezekből válogatunk minisorozatunkban.

A gödöllői kastélypark elfeledett szobra

A Grassalkovich-család gödöllői kastély franciakertjének jellegzetes elemei voltak a 18. századi mészkőből faragott mitológiai szobrok, szökőkutak, kerti építmények, így a királydombi pavilon, a lövőház és a vadgesztenyeallé. A 19. század elején Grassalkovich III. Antal felesége, Eszterházy Leopoldina a parkot átalakíttatta tájképi kertté. A szobrokat a frekventált pontokon és a kerti épületek díszeként állították fel újra. A műemlék épületegyüttes 1945 utáni hányatott sorsa a park szobrait sem kímélte, csak néhány szobortorzó maradt meg.

A vadgesztenyefasor végén, kisméretű domb tetején, talapzaton állt egy oroszlánbőrbe öltözött, kezében bunkósbotot tartó nőalak világosszürke homokmészkőből készült szobra, amely napjainkra csupán torzóként maradt meg. A legújabb kutatások alapján a szobor Omphale lüdiai királynőt ábrázolja. A mitológia szerint a gyilkosságért rabszolgaságra ítélt hős Herkules három évet töltött Omphale szolgálatában. Omphalét a képzőművészetben a Herkulestől elvett furkósbottal és fején a híres oroszlánbőrrel ábrázolták.

                                                                                                                      Kaján Marianna