172 éve zajlott le az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat egyik jelentős ütközete, az isaszegi csata. Az ütközet tétje igen nagy volt a magyar csapatok számára. Ha a honvédek győznek a császáriaknak Budára, vagy Vácra kell visszavonulnia, s ez által befejeződhet a Duna–Tisza közének felszabadítása. A magyar honvédek fényes győzelmére minden évben hagyományőrző huszárok felvonulásával emlékezünk a gödöllői kastély udvarán, a jelenlegi veszélyhelyzet idején e helyett ez az írással idézzük fel a csata és az azt követő napok történéseit.

A Windisch-Grätz herceg vezette osztrák sereg 1849. április 6-án, Isaszeg térségében találkozott a magyar fősereggel. A heves küzdelem egész nap zajlott, s csak Damjanich János vezérőrnagy 3. hadtestének kitartásán és Aulich Lajos határozott, bátor fellépésén múlt, hogy a nap végére a csata magyar győzelmet hozott. A császári csapatok Pest irányába vonultak vissza, útközben szuronyaikkal összehasogatták a gödöllői kastély parkjában álló Királydombi pavilon uralkodóportréit (köztük több Habsburg uralkodó arcképét is), abban a magyar államiság jelképeit látva. Április 7-én, Nagyszombaton a magyar seregek harc nélkül vonultak be Gödöllőre, ahol Kossuth Lajos és tábornokai (Görgey Artúr, Klapka György és Damjanich János) a kastélyban rendezték be ideiglenes főhadiszállásukat (ott ahol néhány nappal korábban Windisch-Grätz herceg és csapatai szálltak meg), s a győzelem örömére az épület előtt díszszemlét tartottak. Ezt követően a kastély dísztermében haditanácsra gyűltek össze. A fővárost körülvevő ellenséges védvonal miatt egy megkerülő hadművelet tervét dolgozták ki. Kossuth ezt követően négyszemközti beszélgetésen előbb Görgeyvel, majd a hadsereg főtisztjeivel is egyeztette elképzelését, miszerint szükségesnek tartja a trónfosztást és egy függetlenségi nyilatkozat kihirdetését. Görgey ugyan nem értett egyet e gondolatokkal, de másnap Kossuth egy nemzethez intézett szózatot fogalmazott meg, s április 10-én az Ausztriától való elszakadás határozott tervével utazott el Debrecenbe. Ezen a napon a honvédsereg is elhagyta Gödöllőt. A kastély lovardáját hadikórházként használtak tovább. Április 14-én aztán az országgyűlés a debreceni nagytemplomban közfelkiáltással kimondta, hogy az ország „… szabad, önálló és független európai statusnak”, a Habsburg–Lotaringiai-ház pedig „trónveszettnek nyilváníttatik”.

Dr. Papházi János