,,A királyné legkedvesebb otthona

Több, mint 11 éve, édesanyám egy addig számomra ismeretlen, DVD filmet indított el a lejátszón. A Romy Schneider-féle Sissi trilógia 2. része volt. Akkor találkoztam először a királynéval. A film azonnal magával ragadott. Akkor még a gyönyörű Romy Schneider testesítette meg számomra a királynét. Persze ma már tudom, hogy a Sissi filmsorozat mennyire marginalizálja Erzsébet igazi énjét, mindenesetre ma is úgy érzem, hogy ennek a filmnek óriási szerepe van abban, hogy az Erzsébet-kultusz napjainkban is töretlen.
Az internet világában viszonylag egyszerű volt információkat gyűjteni a királynéról, így egyre távolodtam a színésznő által eljátszott idilli képtől és egy szinte hús-vér asszony tűnt fel előttem.

Teltek az évek, az Erzsébet iránti rajongásom csak fokozódott és egyre kézenfekvőbb volt, hogy ellátogassak a Gödöllői Királyi Kastélyba. 2015-ben jártam először a kastélyban. Emlékszem, a főbejárat előtt hosszú sor állt én pedig már mérhetetlenül izgatott voltam, hogy végre beléphessek királynénk kedvenc kastélyába. Aki már járt a kastélyban, az tudja, hogy mennyire lenyűgözőek az ibolyaszínű falak, melyet a királyné oly nagyon szeretett, a gyönyörű díszterem, melynek ablakából látható az a meghajolt fenyő, melyre a legendák szerint a kíváncsiskodó ifjak másztak fel, hogy láthassák a szépségéről is híres “harmatos rózsát”, ahogyan Ferenczy Ida nevezte. Megható volt látni, hogy kedvenc kutyájának, Shadow sírjának is a Gödöllői Királyi Kastély udvara ad helyet. A kastély minden szeglete elbűvölt, így hát 3 évvel később ismételten felkerestük a kastélyt édesanyámmal, egy anya-lánya délután keretében. Az épület ismét elkápráztatott annak dacára, hogy korábban már minden bejárható zugát láttam. Azonban ez a látogatás mégis más volt, mint a korábbi, mert a tárlatvezető maga Erzsébet királyné volt! Amint a koronázási ruhájában leérkezett a lépcsőn, hogy fogadjon minket, egy kislány szemei elkerekedtek és a tátva maradt szája elé kapta a kis kezecskéjét. Azt hiszem, bennem is hasonló érzések keringtek, mint abban a pici lányban.

Újabb évek teltek el, megkaptam a jogosítványomat és így már fel sem tűnt a Debrecen és Gödöllő közötti távolság. Első utam harmadjára is Gödöllőre vezetett...
Az egyetemen nem is volt kérdés számomra, hogy Erzsébet királynéról szeretném a szakdolgozatomat írni. Első alkalommal a vezetőtanárom feltette a kérdést: “Miért pont Erzsébet?” Az igazi választ ma sem tudnám pontosan megmondani, de az biztos, hogy még 150 év távlatából is képes elvarázsolni. Számomra Erzsébet királyné jelenti a szépséget, a csodálatot, a nyugalmat, a lelki békét, annak ellenére is, hogy a királyné lelke sokkal inkább volt hasonlítható egy háborgó tengerhez. Ahhoz, hogy ennek a drága felséges asszonynak mennyire visszatudja adni a világát a kastély, kétség sem férhet. Bízom abban, hogy mihamarabb vége a vírushelyzetnek és a kastély ismét megnyithatja kapuit!

Összesen 5, számomra nagyon kedves fotót szeretnék csatolni a pályázatomhoz. Az első fotó 2015-ben készült az első alkalommal, amikor a Gödöllői Királyi Kastélyban jártam. A második fotó a legutolsó Gödöllőre látogatásomkor készült, kezemben az újonnan beszerzett Erzsébetről szóló könyvvel. A harmadik képen folyamatosan bővülő gyűjteményem egy töredéke látható, melynek nagyobb részét a kastély boltjában szereztem be. Az utolsó 2 fotó, bár nem a Gödöllői Királyi Kastélyban készült, mégis nagyon kedves a számomra ezért csatoltam.

Soraimat a “tündérkirálynő” egyik versével zárnám, Mészöly Dezső fordításában:
“Csak én nyögöm végtelen átkom,
Én, Tündérek Nagyasszonya,
Én nem lelem meg soha párom,
Velem egylelkű társam soha!”

Üdvözlettel,
Osváth Viktória"