130 éve született és 33 éve halt meg az utolsó magyar királyné - Kovács Éva írása
130 éve született és 33 éve halt meg az utolsó magyar királyné, Zita a Bourbon-házból származó parmai hercegnő (olaszul: Principessa Zita di Borbone-Parma, németül: Kaiserin Zita von Österreich, teljes nevén Zita Maria delle Grazie Adelgonda Micaela Raffaela Gabriella Giuseppina Antonia Luisa Agnese; született: Viareggio, 1892. május 9, elhunyt: Zizers, 1989. március 14.), házassága révén 1916–1918 között Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja, IV. Károly magyar király felesége.
Párma utolsó hercegének, Róbertnek második, Braganzai Mária Antóniával kötött házasságából született, apjának tizenhetedik gyermekeként és tizenegyedik leányaként. (Az első feleségtől, Maria Pia Bourbon-szicíliai hercegnőtől származó 12 gyermek közül heten a szülők közeli rokonsága miatt fogyatékkal születtek. Őket is a többi gyermekkel együtt nevelték a család Viareggio közelében lévő rezidenciáján, ami ebben a korban példátlannak számított.)
Zita számos keresztneve közül az elsődlegeset valószínűleg nagynénjétől, egyben keresztanyjától, Adelgunde Bardi grófnőtől kapta, és a 13. századi Lucca városában élt Szent Zitára utal. A család, főleg a szigorú és következetes édesanya nagy gondot fordított a vallásos nevelésre és a sokoldalú képzésre. Bár az édesapa az olasz egységesülés miatt anélkül vesztette el trónját, hogy valójában trónra lépett volna, a család súlyt fektetett az uralkodói életstílusra. A gyermekek házitanítóik segítségével megtanultak franciául, németül, olaszul, portugálul és angolul, majd bentlakásos iskolákban folytatták tanulmányaikat. Így történt ez a 11 éves Zitával is, aki több testvérével együtt a zangbergi Szent József leánynevelő intézetbe került és hamar osztályelső lett. Édesapja 1907-es halála miatt itt nem fejezte be tanulmányait, de a Wight-szigeten lévő bencés rendi Szent Cecília zárdában töltött még két évet, és csak a párás klíma miatt meggyengült egészsége miatt vitte haza édesanyja. Korai élményei és katolikus neveltetése egy életre meghatározták az ifjú hercegnő gondolkodását és világszemléletét, amelyek életének későbbi viszontagságai és megpróbáltatásai közepette biztos támpontot jelentettek számára.
Franzensbadi gyógykúrája idején többször találkozott anyai nagynénjének, Mária Terézia főhercegnének otthonában annak unokájával, Károly főherceggel, akinek a közelben állomásozott az ezrede, és akivel idővel egymásba szerettek. A két fiatal gyermekkorától ismerte egymást és Zita bátyja, Sixtus barátja is volt Károlynak. Az idős császár, Ferenc József ekkoriban már szorgalmazta Károly családalapítását, kikötve, hogy európai királyi házból válasszon magának feleséget, mivel Ferenc Ferdinánd morganatikus házassága miatt az ő utódai fogják örökölni a trónt. Zita családja ennek a feltételnek csak névleg felelt meg, hiszen már nem uralkodott, ám trónigényüket továbbra is fenntartották, így a frigynek nem volt akadálya. Zita és Károly 1911. október 21-én az alsó-ausztriai Schwarzau kastélyában keltek egybe, számos európai előkelőség és Ferenc József jelenlétében. Az idős császártól Zita egy diadémot kapott ajándékba, amit az ünnepségeken viselt is. A diadémot és a vendégsereget, valamint Ferenc Józsefet egyébként mozgóképeken is láthatjuk, ugyanis a szertartást megelőzően rövid időre beengedték a kamerákat.
A trónörökös párral Károly és Zita jó kapcsolatot ápolt, amihez valószínűleg hozzájárult az is, hogy Zita a rangban alatta álló Chotek Zsófiát magával egyenrangúként kezelte. Bár a trónöröklésben a második helyen álltak, a fiatalok bizonyára nem számítottak rá, hogy rövid időn belül át kell venniük a trónörökösi szerepet. Ferenc Ferdinánd meggyilkolása nem csak ezt jelentette számukra, hanem az első világháború megpróbáltatásait is, amelyben az ifjú trónörökösné férje és három fivére a Monarchia csapataiban harcolt, míg két bátyja az ellenséges belgák oldalán kényszerült hadba vonulni.
A háború idejére Zita Ferenc József kérésére Schönbrunnba költözött, ahol a császárnői és királynéi szerepre készítette őt föl. Amikor az idős császár 1916. november 21-én meghalt, Károlyból és Zitából császár és császárné, valamint király és királyné lett.
A háború ellenére a magyar trónra lépést meg kellett előznie a koronázásnak, amit december 30-án tartottak, a viszonyokhoz mérten pompás és ünnepélyes keretek között. A királyné pompás kidolgozású ruháját a magyar arisztokrata hölgyek ajándékozták, a különleges csipkefátyol az Esterházy-család kincstárából való.
Zita az addigi hagyományokat megtörve nemcsak a haza anyjaként tevékenykedett, hanem aktívan segítette férje uralkodását. Részt vett politikai döntések megvalósításában, fontos személyeket fogadott, támogatta és erősítette az időnként ingadozó uralkodót. Fő célkitűzésük, hogy a béke mielőbbi megkötésével egyben tartsák a soknemzetiségű államot, kettejük családjainak minden kapcsolatát latba vetve sem sikerülhetett, sőt az összeomlással egyidejűleg le kellett mondaniuk a kormányzásról.
Éppen ezt megelőzően 1918. októberében jöttek öt gyermekükkel Gödöllőre, hogy néhány hetet a kastélyban töltsenek, de a szülőknek 26-án már gyermekeiket hátrahagyva kellett Bécsbe utazniuk, őket 30-án, Szlovákián át, nagy kerülővel vitték utánuk. A lemondás után Auszriában címzetes császári pár lettek, Magyarországon azonban továbbra is legitim uralkodók.
A család 1919 márciusában száműzetésbe kényszerült, de mivel a Habsburg-törvény értelmében minden vagyonukat államosították, pénz híján jóakaróik adományaiból éltek, gyakran rossz körülmények között. Ettől kezdve Zita a trón visszaszerzését tekintette Isten által rárótt legfőbb kötelességének. Férje az ő bátorítása és támogatása által két magyarországi restaurációs kísérletre is vállalkozott, amelyre mindkét alkalommal elkísérte. A vállalkozás azonban meghiúsult és a családot a nyugati hatalmak Madeirára száműzték.
Mikor 1922. április 1-jén a spanyolnáthában megbetegedett Károly tüdőgyulladásban elhunyt, Zita utolsó gyermekükkel, Erzsébettel volt várandós, aki nem sokkal ezután született meg. Ezután minden idejét és tehetségét gyermekei nevelésének szentelte. Spanyolországban, majd Belgiumban telepedett le. Ottó trónörökös gyámjaként, majd annak nagykorúsága után tanácsadójaként a Habsburg törvények érvénytelenítésén és a monarchista mozgalmak megerősítésén dolgozott, ám az Anschluss után ismét menekülni kényszerült, és kisebb gyermekeivel Kanadában települt le, miközben Ottó New Yorkban maradt. 1944 után karitatív adományokat gyűjtött Ausztria számára, valamint 1948 után férje boldoggá avatási pere ügyében tevékenykedett. Ekkor már többször utazott Európába, hogy a szükséges dokumentumokat megszerezze, de Ausztriába lemondó nyilatkozat hiányában nem léphetett.
1952-ben végleg visszatelepült, hogy Luxemburgban ápolhassa idős édesanyját, Mária Antóniát, aki 1959-ben halt meg 96 éves korában. Ekkor a zizersi ferences rendi kolostorba költözött, néhány kilométerre az osztrák határtól, Svájcba. 1982-től az osztrák szövetségi kormány engedélyezte számára, hogy lemondó nyilatkozat nélkül Ausztriába utazzon. Bruno Kreisky kancellár ezt a gesztust János Károly spanyol király közbenjárására tette. Ettől kezdve gyakran meglátogatta egykori országát, és benne szeretteinek sírját, sőt az osztrák televízióban is többször szerepelt.
1987-ben 95. születésnapját családja, 34 unokája és 15 dédunokája körében töltötte. 1989. március 14-én hunyt el, testét a hagyományoknak megfelelően a bécsi kapucinusok kriptájában helyezték örök nyugalomba nagyszabású gyászünnepség keretében. Szíve kívánsága szerint Svájcba, a muri apátság kápolnájába került, férjéé mellé.
Kovács Éva Marianna
Képek forrása: Múlt-Kor