Kastélytemplom. Képeslap, 1900 k.

,,Nem a szenteknek,/Hanem a szentek Istenének/A szentek tiszteletére/Emelünk oltárokat”* 

Grassalkovich I. Antal jogász, földesúr, báró majd grófi rangra emelt főúr, hosszasan sorolhatnánk még az életének 77 éve alatt betöltött és elnyert tisztségeit, a templomépíttető kegyúri szerepe kevésbé kerül előtérbe.

Ha feltennénk a kérdést Gödöllő lakosainak, hogy milyen építkezések fűződnek Grassalkovich I. Antal nevéhez, talán elsőként a legtöbb ember a legnagyobb hazai beépített alapterületű barokk kastély fenséges épületegyüttesére gondolna. Kevesebben tudják, hogy Gödöllőn a kastély építése mellett jelentős volt településfejlesztő munkája is. Neki köszönhetünk több köztéri, vallási témájú alkotást is: Nepomuki Szent János szobrát, a Kálváriát az Erzsébet-parkban és a Mária-oszlopot. A gróf római katolikus vallását aktívan gyakorolta és ennek hatására 33 templomot emelt. Gödöllői uradalmában a legjelentősebb egyházi építkezései közé tartozott a soroksári templom, a máriabesnyői  kapucinus rendház és templom, illetve a kastélytemplom megépítése.  Kezdetben a kastély földszintjén egy kisebb méretű kápolna volt a magánáhítatok helyszíne a főúr és családja számára. 

A kastély bővítésekor az északi, jelenleg Lipót-szárnynak nevezett részhez szervesen kapcsolódó reprezentatív kastélykápolna építésébe kezdett a kegyúr, melynek alapkőletételére 277 évvel ezelőtt, 1746. április 22-én került sor. Eredetileg ezen a részen egy református templom állt, a terület megvásárlása után a gróf a meglévő épületet elbontatta. A protestáns közösséget telekkel, pénzzel és építőanyaggal is támogatta, így a református hívek új templomot tudtak emelni 1744-ben. A kastélyhoz szorosan illeszkedő, építészetileg is egységet képező templomot 1749. május 16-án szentelték fel. Védőszentje Nepomuki Szent János, a gyónás védőszentje, akinek alakja több helyen is megjelenik: a főoltárképen, valamint a templom mennyezetén, az életét bemutató stukkódíszeken. 1769-tól működik önálló plébániaként a kápolna, melynek közössége javarészt a gróf által hívott telepesekből és családjaikból szerveződött. Grassalkovich gróf családjával együtt a kastély oratóriumában vett részt az egyházi szertartásokon, melyet a pap egy csigalépcsőn keresztül tudott megközelíteni, hogy szentáldozásban részesítse a kegyurat és családját. Mária Terézia az 1751-es Gödöllőn tett látogatása során több alkalommal vett részt misén a gróf vendégeként. A Grassalkovich család három generációja közül unokája, III. Antal végzett kisebb átalakításokat és újításokat a templomban 1837-38-ban, melynek a bejárat feletti tábla állít emléket. 

1867-ben, miután Ferenc József koronázási ajándékként használatba vette a kastélyt, itt hallgatta családjával, az udvartartás közeli tagjaival és vendégeivel a miséket gödöllői tartózkodásuk során. Ebben az időszakban újították meg a templombelsőt, az oratórium berendezését. Még egy pompás esküvőre is sor került a királyi időszakban: itt kötött házasságot Erzsébet unokahúga, Marie-Luise von Wallersee Georg von Larisch-Moennich gróffal 1877. október 20-án. Később a Horthy-időszakban új tabernákulum (oltárszekrény) került a szentélybe.

A templom kapui egészen 2011 decemberéig nyitva álltak a hívők előtt, majd az elcsendesedés időszaka következett, melyet olykor emlékmisék, komolyzenei koncertek szakítottak meg. A tervek szerint 2023 nyarán ismét élettel telnek meg az évszázados falak, az előre meghirdetett vezetések mellett egyházi szertartásokra és koncertekre is várjuk az érdeklődőket, akik a fenséges barokk templomtér áhítatos csendjében szeretnének töltődni. 

*A kastélytemplom Nepomuki Szent Jánost ábrázoló főoltárképe felett szereplő, eredetileg latin nyelven írt idézet Lábadi Károly fordításában.

Demeter-Guba Erzsébet, múzeumpedagógus

Az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösének tragikus halála még napjainkban is foglalkoztatja az embereket. Rudolf főherceg, vagy ahogyan Magyarországon hívták: Rudolf királyfi tragédiája az emberek számára olyan felfoghatatlan volt, hogy még hosszú évek múltán is hitték: mégsem halt meg.

A Budapesti Hírlap 1893. április 13-i számában az alábbi kedves gödöllői történetet olvashatjuk:

„A Rudolf-monda és Kossuth.

Gödöllőről írják lapunknak a kővetkező érdekes dolgot: Gödöllőn is, mint az ország sok részében, a nép közt erős gyökeret vert az a hit, melyet a rejtelmesség homálya egyre táplál, hogy Rudolf királyfi nem halt meg, hanem ismeretlen világokon bujdosik és egyszer csak ismét vissza fog térni közénk. Ennek a néphitnek most egy eredeti variánsa száll Gödöllőn szájról-szájra.

A királyi kastélyban és kertjében 4-5 nap óta élénk előkészületek folynak, hogy a termek Erzsébet királyné s esetleg a király elfogadására készen legyenek. Sürög-forog a gödöllői nép a parkban és a kastély körül és az elevenséget még zajosabbá teszi tizennyolc falu felpántlikázott legénysége, mely a katona-sorozással járó örömét vagy búsulását kurjongatja világgá, borízű hangon, teli torokkal.

— Hát várják-e? — szólítottam meg tegnap egy galambősz gödöllői parasztot, — várják-e nagyon a fölséges királynét?

— Várni, uram, várjuk, — mondá az öreg — de nem jön az most ide, mert idegen országban van sietős dolga.

— Aztán micsoda dolga, mit gondol, uram-bátyám?

— „A fiát várja, a Rudolf királyfit; mert megfogadta, hogy a fia nélkül nem jön haza hozzánk.”

— „De hiszen a királyfi régen meghalt!”

— „Nem halt az meg, uram, hanem Taliánországban jár.”

— „Aztán mit csinál ott?”

— „Hát kérem szeretettel, az ország dolgában fáradozik. Uraatyja. az öreg király valami fölött összezördült Kossuth Lajossal és most a fiatal király abban fárad, hogy a két öreget kibékítse. Ott van bizony a királyfi Kossuthnál, de nem tudnak megegyezni, azért nem jön haza, mert megígérte az édesanyjának, hogy törik-szakad, haza hozza Kossuthot.”

Meghagytam a jámbort hitében; de kíváncsi voltam, vájjon csak ennek az egy öreg parasztnak a naiv fantáziája szülte-e ezt a mesés ötletet? Kérdezősködtem itt is, ott is; beszélgettem tegnap és ma vagy harminc gödöllői emberrel és asszonnyal, és többjüktől is hallottam ezt a mesét. A mi különben az udvar idejövetelét illeti, erről annyit jelenthetek, hogy Bécsből a kerti és kastélybeli munkálatok gyors befejezését megsürgették és hogy két nappal ezelőtt egy külön udvari ember érkezett Gödöllőre s annak intézkedései szerint erősen folynak az előkészületek, hogy az udvar idejövetele esetén minden rendben legyen.”

Rudolf trónörökös magyar huszártábornoki egyenruhában, 1888 körül

Koller Károly fotója alapján készült grafika keretben, Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Rudolf trónörökös több alkalommal lefényképeztette magát Koller Károly fényképésszel budapesti műtermében, sőt, 1876 őszén, amikor Erzsébet királyné kérésére a gödöllői kastélyban Koller fényképeket készített Mária Valéria főhercegnőről, akkor a trónörököst is megörökítette lóháton.                  

      Kaján Marianna