I.Andrássy Gyula 1867-ben,fénykép: Schrecker Ignác, Pest forrás: Wikipedia

 „Te belőled minden lehet, a mi lenni csak akarsz, még Magyarország nádora is.”

(gróf Széchenyi István)

Deák Ferenc, 1867 után, fénykép: Ellinger Ede, Pest,A vizitkártya érdekessége a jobb felső sarokba ragasztott Erzsébet királyné fénykép. Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

„Providenciális államférfiú” azaz „gondviselésszerű”

(Deák Ferenc, a „haza bölcse”)

„Andrássy szavai a lángoló zsenit tükrözik, míg Deáké a nyugodt logikát, (...) bölcsességet”. (részlet gr. Festetics Mária udvarhölgy naplójából)

„Andrássy Gyula olyan ember, a kit védeni könnyebb, mint vádolni; mentegetni hálásabb, mint elítélni. Mert jobban esik róla föltenni a jót, mint elhinni a rosszat. (…)

Igen! gróf Andrássy Gyulát a sors, a természet ritka előnyökkel halmozta el. Dús és fürtös fekete haja és göndör fekete szakálla közt csábítón mosolyog két mélyen fekvő kék szem. Körüle erő, benne szelídség. (…) Arcának szabálytalan vonásai imponáló összhangban olvadnak össze. Termete sugár; alakja daliás; tartása délceg. Megjelenése büszke; társalgása nyájas. Érzi, hogy rendkívüli ember, s ha akarja, nem érezteti senkivel. (…) Magyar mágnás, nagy úr, kinek egyedüli passiója, hogy a közügynek éljen. Ez néha annyira abstrakt lénnyé teszi, hogy a kormányzati érdeken kívül minden kivész belőle. Hírneve a világra szól; arcképeit minden világváros kirakataiban megbámulják. Barátja a hatalmasoknak, és mint aranygyapjas vitéz „cousin”-ja saját fejedelmének. Nymbusa glória; s glóriája össze van kötve azzal a fogalommal, hogy: magyar. Neve, mint forradalmáré, a bitón függött; s most első támasza a trónnak. Minden szava élc: hallgatása oraculum. Aki közelében volt, csodálta, aki távol volt tőle, közelébe vágyott. Ez volt gróf Andrássy Gyula a nemzet szemében.”

(II. Kákay Aranyos: Gr. Andrássy Gyula, 1878)

Falk Miksa, 1866-67 körül,fénykép: Schrecker Ignác, Pest.Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

„gróf Andrássy Gyula, egyike nemcsak a legjelentékenyebb, hanem a legérdekesebb személyiségeknek, a kiket monarchiánk újabb története felmutatni képes. (…) ő olyasmivel bírt, a mi hasonlíthatatlanul többet ér, mint minden elméleti tudomány: némelyek intuitionak, (…) én egyszerűen lángésznek nevezem. (…) ő a legnehezebb és legbonyolódottabb helyzetekben is csodálatos egyszerűséggel tudta magát tájékozni és mindenkor a helyes utat megtalálni. (…) Ő gavallér volt a szó legszebb és legnemesebb értelmében. Teljesen képtelen volt valami aljasságot elkövetni, vagy akár csak felfogni, hogy másvalaki ilyesmit elkövetni képes. Ε tekintetben az ő jelleme teljes összhangzásban volt a mi felséges királyunkéval és nem csekély részben ez összhangnak köszönhető, hogy közte és a felséges úr között oly benső személyes barátság fejlődött, a milyen talán még sohasem létezett egy uralkodó és annak minisztere közt.” (Falk Miksa: Kor és jellemrajzok, 1903)

Andrássy személyét érték azonban kritikák is:

„Jókai (…) egy cikksorozatot kezdvén a „Hon“-ban, bírálat alá veszi az Andrássy-kormány öt évi működését. (…) Andrássyról elmondja, mikép rakta magát körül „jó, szelíd, ennivaló minisztertársakkal, úgy hogy jelenleg a kormányban senkinek más ideája, más akarata nincsen, mint az övé“— ha csakugyan volnának ideái és erős akarata.”

(Magyar Ujság, 1871. aug. 31.)

„[Különböző] időtöltésekkel jobban szeret foglalkozni, mint hallgatni tanácsosainak relációit, vagy részt venni hosszas miniszteri tanácsokon. Ha szép idő volt, nem volt olyan nap, hogy órákig ne sétált, ne kocsikázott volna (maga hajtván lovait,) ott, a hol a legtöbb nép járt. Frizurája, mely typikussá lett, naponkint sok időt vett igénybe. E mellett nem volt, (és most sincs) olyan nap, melyben háromszor ne öltözött volna. Ő hozta divatba a „Franz Josef” kabátokat, mely több évig csaknem „deákpárti uniformis” lett. Mindezek apró, jelentéktelen vonások, de gróf Andrássy Gyula egyéniségében élesen kidomborodnak. — Mert ha kalkulust csinálunk abból az időből, melyet gróf Andrássy Gyula a kormányon eltöltött, ezen időnek legalább fele ezen apró és jelentéktelen vonások által abszorbeáltatik. — A másik felén megosztozik az alvás, a táplálkozás, és az unalmas részletekkel való bíbelődésnél az örökös ásítás. Tessék kiszámítani, mi marad az alkotásra, és a magasabb conceptiókra?”

(részlet II. Kákay Aranyos, azaz ifj. Ábrányi Kornél: Gróf Andrássy Gyula. Politikai élet- és jellemrajz című, 1878-ban megjelent könyvéből. Ábrányi nevéhez politikai és társadalmi röpiratok sokasága fűződik.

Andrássy halála 1890. február 18-án Volosca-ban mély megrendülést keltett. A sajtóban méltató nekrológok sokasága olvasható. Az újságok megírták a királyi pár részvét-táviratainak szövegét, amelyeket az özvegynek küldtek:

„Megilletődve küldöm a grófnőnek legmelegebb részvétem kifejezését. Az ön családja sokat veszített, de ép úgy fájlalják e veszteséget a király és a haza. Én azonban leghívebb barátomat veszítettem. Erzsébet.”

„Kedves grófné! Mélyen megilletődve intézem önhöz e sorokat, hogy felejthetlen férjének elhunyta fölött legbensőbb részvétemet kifejezzem. Érzem egész nagyságát a gyászos veszteségnek, mely bennünket ért, mert a boldogultban, kiben ön szeretett férjét, a haza pedig legnagyobb és legjobb fiainak egyikét siratja. Én is mély bánattal gyászolom kedvelt hívemet, ki lovagias jellemmel párosult fennkölt szellemével évek során át legjobb tanácsadóim egyike volt s kinek valódi hazafias és államférfiúi nagy érdemei az egész monarchiában maradandó elismerésre számíthatnak. Enyhítse a Mindenható önnek és családjának méltó fájdalmát, melyben, a dicsőültnek emlékét hálás érzelemmel megőrizve, őszintén osztozom.

Budapesten, 1890 február 18-án. Ferencz József, s. k.”

„Leomlott a Pharosz! Maga a világítótorony. De az őrfény, melyet magasan hordott, nem hunyt el vele együtt; az ott marad, éjben, viharban jelezni a biztos révpartot. (…) Kétszer koronázott: egyszer a király felkent fejére, másszor a monarchiára tette fel a koronát. (…) Mikor visszavonult is, megmaradt az ország és a király tanácsadójának, kinek szavai a jóslatok és ítéletmondások erejével bírtak; (…) Megérte azt a győzelmet, hogy a miket megjósolt, az mind beteljesült; a mit tervbe vett, az megvalósult; (…) Most már át van adva nagy neve a történelemnek; alkotásai az utókornak; hamvai a haza földének.

De egy nemzet hálája nem elég, hogy Őt felmagasztalja; nem elég a hármas halom s a négy folyós veres mező, hogy őt betakarja; nevének ragyogni kell ez egész világrész felett…” (Részlet Jókai Mór nekrológjából. Kolozsvár, 1890. febr. 19.)

„Andrássy Gyula gróf csúcsa volt a magyar úri nobilitásnak és a magyar szellemnek. Ha Deák Ferencz a magyar paraszt inkarnácziója, azoknak összes bölcsessége egy fejben, Andrássy a magyar úr finomsága, charme-ja és szeretetreméltósága desztillált alakban. Nagy úr tudott lenni, a nélkül, hogy gőgös legyen, mindenkit megnyert, sőt megigézett, a nélkül, hogy leereszkedőnek látszanék.” (Mikszáth Kálmán, Vasárnapi Ujság 1906.)

Gr. Andrássyról történetek, anekdoták sokasága maradt fent, következzék néhány:

Miniszterelnökként a Sándor-palotában „nejével, gróf Kendeffy Katinkával együtt, mint házigazda fényes estélyen fogadta a királyt és a királynét. Amint a felséges pár belépett, Andrássy kezébe fogott egy kopott ócska cilindert és folyton a keze között szorongatta, amíg csak a király és a királyné jelen voltak. Úgy járt-kelt a vendégek között. Mindenki bámulta a házigazdát és tudakolta, hogy mit akar azzal a gyűrött, ócska kalappal. — Hát — felelte Andrássy —, amíg a király és a királyné itt vannak, a magam házában én is csak vendég vagyok.” (Pápay István: Visszaemlékezések I. Ferenc József és IV. Károly királyról.)

„Nehány évvel ezelőtt a műcsarnokban ki volt állítva Tisza Kálmán miniszterelnöknek Benczúr által festett képe, a mely a miniszterelnököt diszmagyar ruhába öltözve egy karosszékben ülve ábrázolja. Andrássy Gyula gróf többedmagával nézegette a képet. A társaság tagjai különféle dicsérő megjegyzéseket tettek róla. Az egyik azt mondta, hogy igen jellemző a tekintete, a másik, hogy jellemző a fej tartása, a harmadik, hogy jellemző a ruha színezése. Andrássy Gyula gr. nagy komolyan azt mondta: Én egyebet tartok rajta jellemzőnek. – Ugyan mit? — Azt, hogy fogja a széket.” (Ellenzék, 1890. febr. 19.)

„Megtörtént egy alkalommal, hogy előszobájában sokáig megváratta az angol nagykövetet, ki emiatt szemrehányást is tett neki. Andrássy azzal mentegetőzött, hogy éppen „toilettet csinált.” A büszke ánglius, kit e könnyedén odavetett válasz még jobban bántott, sértődve így kiáltott fel: „Ne feledje, hogy személyemben az angol királynő látogatását fogadja ön!“ Andrássy nyugodtan így felelt: „Hiszen beláthatja drága lord, hogy az angol királynőt nem fogadhatom ingujjban?” A nagykövet homlokáról eloszoltak a haragos felhők s a diplomáciai „konfliktus" el volt hárítva”. (Ellenzék, 1890. febr. 19.)

„A 60 éves Andrássy Gyula gróf. Többet ér ez valamennyi címénél s érdemrendjénél: a hatvanadik születésnap. Itt végződik a férfikor s kezdődik az öregség. De, aki ez időt oly teli életerőben, oly fiatalon éri meg, mint a mi Andrássy Gyulánk, az csakugyan kiváló kegyeltje a szerencsének. S alig tudjuk elhinni, hogy Andrássy Gyula gróf nevéhez máris hozzá tehetjük ezt a szót: az öreg. Hisz oly délcegen üli még a lovat, annyi impozáns van megjelenésében, ahányszor a törvényhozók közt látjuk, annyi szellem sziporkázik ajkairól (...) Külsejében alig is történt változás 30 év óta. Haja csakoly dús, csakoly gondozott, mint mikor a száműzetésből haza jött. Pedig ő egykorú Sennyey Pállal. Kívánjuk, hogy az optikai csalódás még sokáig tartson (…)” (Budapesti Hírlap, 1883. márc. 9.)

Andrássy, a katona. Egy „alkalommal egy csapatszemlén a Szt-István-rend nagyszalagjával jelent meg a gróf. József főherceg Lázár százados hadsegédét küldte hozzá ama kérelemmel, hogy tegye le a szalagot, mert az „szabályellenes.” „Mit csináljak vele?” – szólt Andrássy gr. altábornagy. Végre zsebébe dugta a szalagot.” (Budapesti Hírlap, 1883. márc. 9.)

„Hogy Andrássy nagy szónok-e, vagy csak érdekes szónok: a fölött sokat lehet vitatkozni — (…) Annyi bizonyos, hogy szellemessége közmondásos a kontinensen. Mikor (…) a keleti kérdés szőnyegre jutott, „esetről-esetre való politikának” nevezte. (…) Gorcsakov-val való barátságát ekképp jelzé: „Ha valaki engem mélységbe akar lökni, legjobb vele karon fogva mennem.” Ha politikájának homályossága felett töprengett a delegátusok tömege, azzal állott elő: „Inkább önök töprengjenek, mint én.” Ha diplomatiájának titkait szorgolták, azzal üté el a dolgot: „A kártyában nem a gibicek kedvéért játszom.” (A Hon, 1878. dec. 01.)

                                                                                               Összeállította: Kaján Marianna

Andrássy Gyula lovasszobra, Zala György alkotása a Parlament előtt, képeslap, 1907, Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

2023-ban ünnepeljük a 19. század egyik legjelentősebb magyar politikusának, gróf Andrássy Gyula születésének 200. évfordulóját. Andrássy alig 2 hónappal volt fiatalabb a költőóriástól, Petőfi Sándortól, Jókai Mór, Széchenyi István és Kossuth Lajos kortársa, egy nem mindennapi arisztokrata. Zemplén vármegye országgyűlési követe, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ezredese, később konstantinápolyi követ. A külföldi magyar emigráció aktív tagja, a párizsi szalonok „szép akasztott”-ja, Deák Ferenc mellett az osztrák–magyar kiegyezés létrehozója, magyar miniszterelnök és Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere. Mindezek mellett híres mecénás és műgyűjtő. Nagy szerepe volt a magyar főváros fejlődésében, így nem véletlen, hogy Budapest ma is legszebb sugárútját már életében Andrássyról nevezték el, lovasszobra állt és újra áll a Parlament előtt.

„Andrássy, a liberális arisztokrata, aki kényelmes életet is élhetett volna, vállalva a kényelmetlenségeket, politikai csatákat, valóban sorsfordító szerepet töltött be a magyar történelemben. Egy rendszerváltást vezényelt le, és egy hosszú, gazdaságilag és kulturálisan, életszínvonalban és az egészségügy terén rohamosan fejlődő korszakot alapozott meg.” – olvasható Kozári Mónika: Gróf Andrássy Gyuláról szóló könyvében (Sorsfordítók a magyar történelemben sorozat).

Prinzhofer: gr. Andrássy Gyula 1848-ban, litográfia forrás: Wikipedia

Csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula 1823. március 8-án (néhány forrás szerint március 3-án) született Oláhpatakon, a családi kastélyban. Szülei Andrássy Károly (1792–1845) és Szapáry Etelka (1798–1876), testvérei: Klementina (16 éves korában elhunyt), Emmánuel (Manó) (1821–1891) és Aladár (1827–1903). Andrássy Gyula ifjúkora a reformkori Magyarországhoz kötődik, jogi tanulmányokat folytatott, majd a kor szokásainak megfelelően bejárta Európát. Járt Angliában és Franciaországban, Párizsban előkelő barátokat is talált. Hazatérve bekapcsolódott a politikai közéletbe. Példaképeként tisztelte gróf Széchenyi Istvánt, aki már korán felismerte kiváló képességeit, és nagy jövőt jósolt neki. 1847-ben Zemplén vármegye országgyűlési követe, majd a vármegye főispánja lett.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetén a zempléni önkéntes nemzetőrök parancsnoka, részt vett a schwechati és a pákozdi csatában. A dicsőséges tavaszi hadjárat idején Görgey Artúr tábornok segédtisztje, majd ezredesi rangot kap. 1849 nyarán Kossuth Lajos kormányzó követe lett Konstantinápolyban. A világosi fegyverletétel után emigrálni kényszerült, Párizsban élt, de többször járt Londonban is. 1851-ben „in effigie” (jelképesen) felakasztották, halálos ítéletét Ferenc József császár írta alá.

„A szép akasztott” rövid idő alatt a párizsi szalonok kedvelt figurája lett. Az emigrációban, Párizsban 1856. július 9-én házasságot kötött gróf Kendeffy Katinkával (1830–1896). Három gyermekük született: Tivadar (1857–1905), Ilona (1858–1945) és Gyula (1860–1929). 1857. szeptemberében térhetett haza családjával, s újra bekapcsolódott a politikai életbe. Deák Ferenc politikájának támogatója és segítője lett, de kapcsolatot tartott az emigrációval is, főleg Kossuth Lajossal. Az 1861-es és az 1865-ös országgyűlésen Sátoraljaújhely követe, 1865-ben a képviselőház alelnökévé választották.

Az Andrássy-kormány tagjai 1867-ben, fénykép, Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Deák Ferenc mellett a kiegyezést előkészítő tárgyalások egyik vezetője. Deák javaslatára nevezte ki Ferenc József császár a második magyar kormány miniszterelnökének 1867. február 17-én.

Eduard von Engerth: Koronázás, 1867. június 8. című festményéről készült rézmetszet, Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Gróf Andrássy Gyula nádorhelyettesként Simor János esztergomi érsekkel együtt koronázta meg 1867. június 8-án Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét. 1871-ig volt magyar miniszterelnök és honvédelmi miniszter.

Katzler (1867): A koronázási eskü Pesten, 1867. június 8.,színezett litográfia, eredeti fakeretben

Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Jelentős szerepe volt a dualista rendszer megszilárdításában, a modern, önálló magyar államszervezet megteremtésében, a Horvátországgal történt kiegyezés (1868) létrehozásában, a nemzetiségi törvény megalkotásában, honvédelmi miniszterként pedig az önálló magyar Honvédség megalakításában.

1871 és 1879 között az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminiszteri posztját töltötte be. E fontos és nagy horderejű tisztségében átalakította a Monarchia külpolitikájának irányvonalát, kimozdította a Monarchiát az elszigeteltségből, s jó kapcsolatot alakított ki a Német Császársággal, főleg Otto von Bismarck kancellárral, Olaszországgal, sőt, Oroszországgal is. Nevéhez fűződik az 1872-ben megkötött, ún. Hármas vagy három császár (osztrák–magyar – német – orosz) szövetsége. Külügyminiszterségének csúcspontja volt az 1878-ban megtartott Berlini Kongresszus. Utolsó politikai tette az 1879. október 7-én, a Monarchia és Németország között aláírt ún. Kettős szövetség. Lemondása után sem vonult vissza egészen a magyar politikai életből, továbbra is foglalkozott közügyekkel, rendszeresen felszólalt az országgyűlésben, utoljára 1889 tavaszán a véderővita során.

Andrássy mindezek mellett Magyarország jelentős birtokokkal rendelkező arisztokratája, számos egyesület alapító tagja, 1861–66 között a Szépművészeti Társulat elnöke, mecénás, híres műgyűjtő volt. Nagy művészetpártoló, több magyar festőművész, pl. Munkácsy Mihály partonálója. 1876-tól a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági, majd 1888-tól tiszteletbeli tagjának nevezték ki.

Képeslap gr. Andrássy Gyula emlékére, 1904 után, Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Életének utolsó éveiben súlyos betegségben szenvedett, 1890. február 18-án halt meg az Adriai-tenger partján lévő kisvárosban, Voloscában. A Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában felravatalozott koporsója mellett lerótta kegyeletét a királyi pár, valamint a magyar politikai elit színe-java. Innen vitték végső nyughelyére, a tőketerebesi kastély mauzóleumába.

Emlékét bronzba is öntötték: lovasszobrát, Zala György alkotását a parlament déli oldalán avatták fel I. Ferenc József jelenlétében, 1906-ban. A lovasszobor rekonstrukciója 2016-tól újra a Parlament előtt áll.

                                                                       Kaján Marianna

Andrássy politikai pályájáról számos könyv, tanulmány jelent meg, mi a következő hetekben, mint magyar arisztokratát és mint magánembert szeretnénk egy kicsit jobban bemutatni.

Következő cikkünkben arról olvashatnak, hogyan vélekedtek Andrássyról barátai, kortársai, és válogatunk a róla szóló történetekből, anekdotákból.