Az udvari étkezéseknek szigorú szabályrendszere volt. Ferenc József császárt senki nem szólíthatta meg, nem kérdezhetett tőle semmit, és nem mesélhetett neki csak úgy egyszerűen, társalgás csak az asztalszomszédok között volt megengedett. Köztudomású, hogy a császár gyorsan és keveset evett, ha pedig befejezte az étkezést, asztalt bontottak. Senkit nem érdekelt, hogy az asztaltársaság többi tagja eljutott-e a főétkezéshez vagy sem. Akkor sem volt jobb a helyzet, ha a császárné is részt vett az étkezéseken, ő ugyanis még kevesebbet fogyasztott, és hamarabb is végzett. A bécsi Hofburgtól nem messze található Sacher hotel forgalma Ferenc József császársága alatt lendületesen növekedett, mert az asztalnál éhesen maradt főhercegek útja sokszor oda vezetett, ha az udvari étkezések után végre jól is akartak lakni.

Ugyanebben az időben egy újszerű kezdeményezésnek, a királyi palotában megmaradt ételek „újrahasznosításának” lehetünk tanúi a mai Attila utca 32-ben, Budán. A szóban forgó Burgzsandár kisvendéglő a vár tövében, a testőrlaktanya mellett működött. Gazdája Kabon József volt, aki fiatal korában palotaőrként szolgált a budai várban, és a palotaőrségtől leszerelve az 1880-as években kocsmát nyitott a Tabánban. Mivel kiváló kapcsolatokat épített ki hajdani munkaadóival, elérte, hogy a konyhán megmaradt ételeket ő kapja meg. Összeköttetéseit arra használta fel, hogy a királyi asztalról származó falatok felhasználásával „udvari ebédet” adjon vendégeinek.

© FSZEK 020445
A kép jobb oldalán látható épület alagsorában nyílt meg a Burgzsandár fogadó 1884-ben.

Miután Ferenc József a Budavári Palotában természetes sietséggel elfogyasztotta az étkeket, az egész vendégseregnek ott kellett hagynia az asztalt. Néhány falat után már el is vitték a szinte érintetlen fogásokat. „A vendégek legtöbbje nem győzte az iramot, s a szédületes tempóban váltakozó 16-17 fogás közül akárhányból még venni sem volt ideje. A nagy sietségben étlen-szomjan maradt a király vendége, az illetetlen tálak és palackok ellenben kivitettek a konyhába, hogy régi hagyomány szerint a személyzet rendelkezésére bocsátassanak. A személyzet aztán egy-egy gálaebéd befejeztével - árverést rendezett a dús zsákmányból. Az árverésre felment a Várban lakó hivatalnok, arisztokrácia, államtitkárnék és miniszteri tanácsosnék siettek szakácsnőkkel és szobalányokkal, hogy egymásra licitálva minél többet biztosítsanak maguknak a finom falatokból. Olcsó pénzen jutott mindenkinek, de a legjava, az oroszlánrész –árverésen kívül – a „Burgzsandáré” lett.”¹

A roskadozó tálakat tehát Kabon szerezte meg, akire már éhesen vártak a kockás abroszos kisvendéglő törzsvendégei, hogy hozza a várból a királyi konyha főztjét, melyet adagonként 1 Forintért árult, maga is odaülve az asztal mellé, kuncsaftjai közé. Egy teljes vacsoráért vagy ebédért ez akkoriban nem számított soknak. A Burgzsandár udvarán este 9 óra tájban megkezdődött a „második udvari ebéd”, amelyet ugyan nem az udvarnál fogyasztottak, hanem konkrétan az udvaron.

A sok-sok fogás között szerepelt a gödöllői fácán is, amelynél „odalépett a lakmározókhoz a Burgzsandár, s a szertartásokhoz híven poharat emelt felséges urunkra, a császárra és királyra.” A Buda és vidéke hetilapból tudjuk, hogy Gödöllőről bor is került a király asztalára, ugyanis a „gödöllei pincze-szövetkezet állandóan szállítja nemes borait a királyi udvar részére. A királyné ő felsége bártfai tartózkodására a szövetkezet pinczéjéből nagyobb készlet indul. A borok Budán is kedvezően terjednek. Megrendelések Gödöllőre intézendők.”² A bevételből ugyan nem gazdagodott meg Kabon, de a tisztességes élethez elég volt a királyi, már-már pazar vendéglátásból származó bevétel.

© MNM CC BY-NC-SA
Gödöllői vadászat

A Gödöllői Királyi Kastélyban, Ferenc József és Erzsébet királyné pihenőrezidenciáján is jól járt a személyzet a nagyobb léptékű királyi étkezések után, mert a „maradékétel” az övé lett: „Az ételeket és italokat, mielőtt a királyi asztalra kerülnének, Kleibel Gusztáv katonai ellenőr vizsgálja meg. Az ételeket Gödöllőn a konyhától távolfekvő ebédlőig négyszögletes, zárt edényekben viszik az ebédlő melletti tálalószobába, a hol az udvari ebédnél a főszakács, ha pedig a király egyedül ebédel, egy komornyik tálalja ki. A maradékétel a szolgaszemélyzeté. Ő Felsége rendeletére mindent a fővárosban vásárolnak, csak az ivóvizet szállítják Schönbrunnból. Boldogúlt Erzsébet királyné ellenben a gödöllői udvari artézi kút vizét kedvelte s ezt Bécsbe is utána kellett szállítani.”³

© MKVM CC BY-NC-ND
Gödöllői kastély konyhaszemélyzetének csoportképe.

 

^{© Gödöllői Királyi Kastély, díszterem, gálaebédek és -vacsorák helyszíne}

¹Magyar Elek: Az ínyesmester 1000 új receptje. Az udvari ebéd. Athenaeum. Budapest, 1935. 10.oldal

²Buda és vidéke, 1895. (4. évfolyam, 1-52. szám)1895-06-09 / 23. szám

³Királyi vadászatok Gödöllőn. In: Huszadik Század. Sajtóhírek a múlt századból. 1904. november

Katóné Balogh Mária
tárlatvezető

Források:

Brigitte Hamann: Erzsébet királyné. Árkádia. Budapest, 1988.

Saly Noémi: Kiskocsma, kispörkölt….. http://nol.hu/archivum/archiv-125462-106422

Gundel Imre-Harmath Judit: A vendéglátás emlékei. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1979.

Budai kiskocsmák az Obszerverben. In: Magyarság. Budapest, 1929.01.29. X. évfolyam.24.szám.

A gödöllői kastély a királyi korszak után 1920-tól Horthy Miklós (1868–1957) kormányzó rezidenciája lett 1944-ig. Az épületegyüttes és a hozzá tartozó épületek, az alsó- és felső park a Kormányzósági Gazdasági Iroda, majd a Kabinetiroda Gazdasági Hivatala alá tartozott, de a tényleges teendőket a Budai Várkapitányság látta el. Várkapitánysági alkalmazott volt az ide helyezett kastélygondnok. A gondnok feladatai közé tartozott az állandó személyzet (portás, szobafelvigyázó, takarítónők, kertészek stb.), a napszámosok, a kisegítő személyzet és az idénymunkások koordinálása, a felújítások, karbantartási munkák irányítása, felügyelete.

A kastélyban a Horthy-korszakban is rendszeres volt a karbantartás: lakosztályok, szobák, lépcsőházak, melléképületek, konyhák festése, mázolása, bútorok javítása, kárpitozása, parketták viaszolása, szőnyegporolás, órák javítása, kályhajavítások, ablaküvegcsere, tetőjavítások, kapuk, kerítések, úthálózat javítása, pálmaház, melegház, Lovarda és Istállók karbantartása. Vászonrolókat szereltek fel a folyosókra, szobákba, többek között a főépület emeletén lévő ebédlőbe és tálalóba. Szakaszosan felújították a kastély homlokzatait, a kocsibehajtó régi fakocka burkolatát kő burkolatra cserélték. A főépület első emeleti teraszára, Horthyné lakosztályához ponyvatetőt szereltek fel. Növelték a szobák komfortosságát fürdőszobák és toalettek kialakításával, valamint kiépítették a telefonhálózatot. A kastélyban 1943-ban 38 mellékállomás volt: kormányzói család tagjai, szárnysegédek, kabinetiroda szobáiban, moziteremben, konyhahelyiségben, a lovastestőrség és a távírda helyiségeiben.

Horthy Miklós és családja hosszabb időt augusztusban töltött itt, valamint a vadászati szezont. A kormányzó és felesége, Purgly Magdolna ugyanazokat a szobákat lakták, amelyeket a Ferenc József és Erzsébet királyné használt. A lakosztályok nagypolgári eleganciát tükröztek, a falakon egyszerű törtfehér festés volt. Horthyné szobái tele voltak családi fotókkal, tájképekkel, szobanövényekkel, virágos huzatú bútorokkal. Horthy dolgozószobájának elrendezése hasonlított a királyéhoz: ugyanazon a helyen állt az ülőgarnitúra és a kormányzó íróasztala is. Gyermekeik számára a Gizella-szárny (ekkor Valéria-szárny) emeletén lévő szobákat rendezték be, az előkelő vendégeket pedig a díszudvart szegélyező épületszárnyak, az ún. belső szárnyak emeletén és a Rudolf-szárny emeletén helyezték el. Nyaranta kiköltözött a kastélyba a Katonai Iroda és a Kabinetiroda hivatali apparátusa a Nopcsa-szárnyba (egykori Muzsikus-szárny) és a Várkapitányi lakba. A szárnysegédek és a testőrség a Főudvarmesteri épületet, valamint a Rudolf-szárny mezzaninját és földszintjét kapta meg. A kastély többi szárnyában lévő kisebb-nagyobb szobákat a személyzet lakta. Az egykori sörház épületében távírdát alakítottak ki. A hátsó melléképületekben kapott helyet a cipész- és szabóműhely, a szíjjártó- és borbélyműhely. A Kocsiszín nagy részét garázsnak használták.

A kastély felsőparkja a királyi kertészeti hivatalhoz tartozott, külön kertintézővel. 1930-ban a sportot kedvelő kormányzó és családja számára az úszómedence épült a felsőparkban takaros kis fürdőházzal, valamint egy nagy méretű szökőkút a díszudvar közepére.

Kaján Marianna