TEREPFUTÁS és SPORTMÁSZÁS, azaz GYALOGLÁS, SÉTA, HEGYMÁSZÁS Erzsébet királyné „módra”

Divatrajz női túraruhákról, 1890-es évek forrás: Pinterest

Erzsébet királyné számára a járkálás, gyaloglás hozzátartozott a mindennapi életéhez. Már gyermekkorában is képtelen volt sokáig egyhelyben ülni.[1]  Különös természetéből fakadóan, állandóan mozgásban kellett lennie. Legkedvesebb lánya, Mária Valéria is leírta ezt naplójában: „Asztalbontás után a Mama bejött a szobámba, ahol a jó bécsi szokás szerintn le s fel járkáltunk.”[2] A királyné 1883 körül felhagyott a lovaglással, ekkor a gyaloglásé lett a főszerep. Képes volt akár 8-10 órás gyalogtúrákat tenni esőben, szélben, nyári melegben vagy télen, akár hóban is, nem szegte kedvét a nehéz, meredek, sziklás terep sem. A királyné udvarhölgyei közül kevesen bírták az erős, olykor emberfeletti iramot. Gróf Sztáray Irma udvarhölgy, hogy megfeleljen a királyné elvárásainak, szabadidejét is arra használta, hogy gyakorolja a túrázást: „Kipróbáltam magamat hegynek, völgynek és végül feltétlen bizalmat éreztem gyalogló képességem iránt.”[3] A legkitartóbb kísérője gr. Festetics Mária volt, aki naplójában többször leírt egy-egy ilyen nagy megpróbáltatást. “A császárnéval ugyanis hatalmas sétát tettünk a Bécs környéki erdőkben, méghozzá rohamléptekben. Egy rendőr, aki így szaladni látott bennünket, azt hitte, üldöznek minket. Amikor felismerte a császárnét, már nem avatkozott a dolgunkba, de azért szuszogva a nyomunkban volt, míg csak a kastélyba nem értünk.”[4] Egy másik alkalommal a „schönbrunni kastélytól számítva mintegy hatvan kilométert tett meg a dimbes-dombos Bécsi erdőben, vagyis, ha teljesítményét tekintjük, akkor tíz kilométert tett meg egy óra alatt. Erzsébet olyan jó időt gyalogolt, mint még soha. (…) Tulajdonképpen nem is nevezhető ez az egész gyaloglásnak, hanem szüntelen rohanásnak…”[5]

Divatrajz női túraruháról, 1890-es évek forrás: Pinterest

Erzsébet a gyors-gyaloglással télen sem hagyott fel, hiába aggódott érte környezete: “A hosszú séták ebben a zord télben nagyon nehezemre esnek. Újra rekedt lettem, és ebben a csikorgó hidegben futni nem kicsiség. Lehet az idő bármilyen, a császárné nem adja fel a sétáit, melyeket oly gyors iramban teszünk, hogy a homlokomról folyik a verejték a 10 C-os hidegben. Csak neki ne ártson ez meg!”[6]

A királynénak volt egy speciális „járás-technikája”, erről görög felolvasója, Konstantinos Christomanos könyvében az alábbi érdekes párbeszéd olvasható:

„- Nem tudok eléggé csodálkozni azon, hogy az órákig tartó gyaloglás után a legcsekélyebb fáradtság sem tükröződik felséged járásán.

- Sohasem fáradok el – válaszolta [a királyné]. – Nővéreimmel együtt apánknak köszönhetjük ezt. „Meg kell tanulni járni”, mondta nekünk és ehhez egy híres tanítómestert is fogadott számunkra. … a tanárunk (…) a lelkünkre kötötte: „Minden lépésünknél, amelyet megteszünk, az előzőt pihenhetjük ki, amíg a lábnak a föld fölött van módja elsurranni.” A szemünk előtt csak egy példa lebegett: a pillangóké.”[7]

Az úticélok kiválasztásában is Erzsébet a legfőbb szempontja az volt, hogy legyenek kirándulóhelyek, megmászható magas hegyek, dombok. „Én azokon a legmagasabb és legelhagyatottabb hegycsúcsokon tudok fellélegezni, szabadon venni a levegőt, ahol más elveszve érezné magát. (…) Egyáltalán nem azt tartom szemem előtt, amit a turisták, hogy hány méter magasra kapaszkodom fel, hanem csak megmászni akarom az utat. A hegymászás maga vonzóbb, mint az elért csúcs. Számomra a hegycsúcs nem cél, inkább akadály, mint a lovaglásban.”[8] – jegyezte le a királyné szavait a görög Christomanos. Előfordult, hogy kíséretével éjszakai túrára ment a hegyekbe udvarhölgyével és kíséretével: „Amikor felébresztettek, azt mondták, hogy a Mama éjjel 1 órakor felment a Schmitten[9] csúcsára Majláth Saroltával, a vezetőkkel és a lámpásokkal…”[10] – írta naplójába Mária Valéria főhercegnő. Sokszor és szívesen megmászta például a Dachsteint és a Bad Ischl melletti Jainzent is. Mindkettő látványa nagy hatással volt a királynéra: „A Jainzen a Mama varázshegye, ahol verset ír, álmodozik…”[11]

A 814 m magas Jainzen, Bad Ischl mellett forrás: Internet

Erzsébet Európa nagyvárosait is gyalogosan járta be. Így tett például Párizsban is. „Hogy minél jobban kiélvezzen mindent, reggeltől estig gyalogol a városban, míg végre hölgyei kidőlnek. Bécsben megbotránkozva mesélik, hogy a császárné omnibuszon utazott. «Bárcsak megtenné» írja Festetics grófnő, «sajnos azonban mindíg gyalog járunk.»”[12]

                                                                                   Kaján Marianna történész-muzeológus

[1] Gabrielle Praschl-Bichler: Sisi, a fitnesz és a fogyókúra királynője. Budapest, 2002. 42. p.

[2] Lichtenegg, 1891. január 26. Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója, 1878–1899. Válogatta és sajtó alá rendezte Martha és Horst Schad, Gabo Kiadó, Budapest, 2001. 250. p.

[3] Gr. Sztáray Irma: A királyné kíséretében. Budapest, 1909. 24. p. Sztáray grófnő a királynét utolsó éveiben kísérte extrém gyalogtúráin.

[4] 1882. szeptember 12. Egy udvarhölgy naplójából. Festetics Mária grófnő, udvarhölgy naplójának

Budán és Gödöllőn papírra vetett részei. Fordította Dr. Tolnayné Kiss Mária. Gödöllői Királyi Kastély

Múzeum, Gödöllő, 2009

[5] Gróf Egon Cäsar Corti: Erzsébet. Hasonmás, reprint kiadás, Budapest, 1989. 330. p.

[6] Buda, 1883. január 6. Kiss Mária Egy udvarhölgy naplójából. Festetics Mária grófnő, udvarhölgy

naplójának Budán és Gödöllőn papírra vetett részei. Fordította Dr. Tolnayné Kiss Mária. Gödöllői

Királyi Kastély Múzeum, Gödöllő, 2009

[7] Konstantinos Christomanos: Naplójegyzetek. Szépmíves Kiadó, 2019. 70. p.

[8] Konstantinos Christomanos: Naplójegyzetek. Szépmíves Kiadó, 2019. 133-134. p.

[9] A Zell am See melletti Schmitten 1925 m magas hegy, az Alpok keleti részén található.

[10] 1885. augusztus 9. Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója, 1878–1899. Válogatta és sajtó alá rendezte Martha és Horst Schad, Gabo Kiadó, Budapest, 2001. 65. p.

[11] 1885. szeptember 6. Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója, 1878–1899. Válogatta és sajtó alá rendezte Martha és Horst Schad, Gabo Kiadó, Budapest, 2001. 67. p.

[12] Gróf Egon Cäsar Corti: Erzsébet. Hasonmás, reprint kiadás, Budapest, 1989. 280. p.

VÍVÁS, LÖVÉSZET, KERÉKPÁROZÁS

VÍVÁS

Erzsébet királyné az 1880-as évek elejétől egy újabb elfoglaltságot talált: vívni tanult, és ezzel is divatot teremtett a hölgyek között. Ezt a sportágat sokáig kifejezetten férfiak művelték, majd az 1880-as években egyre népszerűbb lett Bécsben, ahol a Johann Hartl, a Bécsi Vívóegyesület vezetője hívta fel rá a hölgyek figyelmét, és rendezett bemutatókat a bécsi Musikverein nagytermében. A kezdeményezés erős ellenérzéseket váltott ki a felsőbb körökben, nem tartották illendőnek, főleg a rövid szoknya viselése miatt. Elképzelhető, hogy éppen ezek az ellentmondásos dolgok keltették fel az újdonságokért rajongó különc királyné figyelmét. Kérésére „állandó fizetéssel vívómestert szerződtetnek, s Erzsébet igen rövid idő alatt a legnagyobb előmenetelt tanúsítja ebben is, mint mindenben, amibe belefog, mert mindent komolyan és buzgón végez. A kis páncél, a vívókesztyű, a modern, rövid szürke szoknya kitűnően illik neki, a vívómestereknek pedig össze kell szedniök egész tudományukat, ha nem akarnak alulmaradni.”[1] 1883 tavaszán Baden-Baden-i tartózkodására alatt Erzsébet „élete a mozgásban való nagy tobzódás. Reggel torna, aztán vívás, majd hat óra futás a környéken, vagy távlovaglás a hegyekbe, esetleg a síkságon.”[2]

Női vívók, rajz a francia Le Journal Illustre újságban, 1885 forrás: Pinterest

1884-ben a Herkules című magyar sportlap is a vívást népszerűsítette. A hölgyeknek a tőrvívást javasolta, ami szép testtartást, ruganyosságot és lélekjelenlétet kölcsönöz.

A királyné a vívást magyarországi tartózkodásai alatt is folytatta, a budai palotában és a gödöllői kastélyban külön vívótermet alakítottak ki számára. Itteni vívómesterének a francia származású vívómestert, Friedrich Ferencet kérték fel, aki nyugdíjba vonulásáig a pesti tudományegyetem vívótanára volt. „A királyné szívesen tartózkodott Budán vagy Gödöllőn, s ilyenkor Friedrich mester naponta órát adott neki és leányának Mária Valéria főhercegnőnek is. Az öregedő Friedrich mestert a kortársak „győzhetetlennek” hívták, aki életében csak egyetlenegy vereséget szenvedett el, az anekdota szerint épp a felséges királyné „amazon” kardjától.”[3]

Női vívóruha, divatrajz, 1880-as évek forrás: Pinterest

LÖVÉSZET, CÉLBALÖVÉS

Erzsébet az 1880-as évek végén a vívás mellett elkezdett célba lőni tanulni. „Köztudomású, hogy a királyné szenvedélyes gyakorlója különféle sportoknak. (…) legújabban a céllövésben gyakorolta magát s a vadászpuskát már is ügyesen kezeli. Legutóbbi gödöllői tartózkodása alatt gyakran tett vadaszati kirándulásokat a király, vagy a toszkánái nagyherceg társaságában, vagy egyedül is. Különösen kedvezett a királynénak a vadászszerencse e hó 6-ikán, amikor egy faágról egy hatalmas vadmacskát sikerült lelőnie. A ritka vadászzsákmány Bécsbe küldetett, hol Hadek udvari preparátor fogja preparálni és pedig oly helyzetben, amint a királyné lelőtte, mikor az üldöző kutya ellen védekezett. A kitömött állatot a királyné egyik szalonjában fogják elhelyezni.”[4]

Női vadászruha, divatrajz, 1890-es évek forrás: Pinterest

A gödöllői kastélyparkban állt egy lövőház, melyet a legújabb kutatások szerint III. Grassalkovich Antal építtetett a 19. század első felében. Az L alakú épület mellett lévő tisztáson szabadtéri lőteret is kialakítottak. A királyné ott gyakorolhatta a célbalövést.

Lövőház a Gödöllői Királyi Kastély parkjában, képeslap, 1900-as évek Gödöllői Királyi Kastélymúzeum gyűjteménye

KERÉKPÁROZÁS

Az 1890-es években kezdett divatba jönni a kerékpározás, aminek egyik leglelkesebb rajongója Erzsébet királyné idősebb lánya, Gizella főhercegnő lett. Példáját követte a király barátnője, Schratt Katalin színésznő is, aki azonban olykor-olykor megsérült… 1897 tavaszán Ferenc József már komolyan aggódni kezdett a szerinte egyre veszélyes hóbort miatt: „Mindjárt tartottam tőle, hogy az agyrázkódásának a következményei nem múlnak el egy-kettőre (…) Az egész biciklizést csendben elátkozva és teljes szívemből, valamint puszta önzésből is mielőbbi jobbulást kívánva, maradok a legszebb üdvözletekkel Ferenc József”[5]

Ruhák kerékpározáshoz, divatrajz, 1890-es évek vége forrás: Pinterest

Erzsébetet is elkezdte érdekelni ez a sport, főleg azért, hogy lehet-e fogyni ezzel… A király 1897. június 11-én Schratt Katalinhoz írt leveléből arra lehet következtetni, hogy már a királyné is kerékpározik, és még kúrája közben, Bad Kissingenben is „szorgalmasan akar biciklizni, mindent megtesz a fogyás érdekében, mert a múlt ősz óta 6 kilót hízott.”[6]

                                                                                                              Kaján Marianna történész-muzeológus

[1] Gróf Egon Cäsar Corti: Erzsébet. Hasonmás, reprint kiadás, Budapest, 1989. 287. p.

[2] Gróf Egon Cäsar Corti: Erzsébet. Hasonmás, reprint kiadás, Budapest, 1989. 287. p.

[3] Kozák Péter: Illem, sport, divat. „Amazonok” a századfordulón (19-20. század). Rochy és Társa Bt, Viktória Kiadó, 2004. 81. p.

[4] Budapesti Hírlap, 1887. december 25. Köszönet az Arcanum Adatbázisnak.

[5] 1897. április. 6. Hamann, Brigitte: Kedves Barátném! Ferenc József levelei Schratt Katalinhoz, Budapest,

1994. 212. p.

[6] 1897. június 11. Hamann, Brigitte: Kedves Barátném! Ferenc József levelei Schratt Katalinhoz, Budapest,

1994. 140. p.