TORNA

Erzsébet királyné gyermekkorától tornázott, főleg a reggeli órákban. A források szerint az 1880-as években dr. Ludwig Seeger (1831–1893) híres bécsi orvos javaslatára[1] a királyné „mindenütt, ahol hosszabb ideig tartózkodott, magának teljes tornaiskolát rendeztetett be. Volt ilyen a bécsi Burgban, Schönbrunnban, Gödöllőn és Ischlben, sőt, ha a külföldön, pl. Irland-, Angol- és Franciaországban, kellett egészségi szempontból huzamosabban időznie, oda is egész tornakészüléket vitt magával, s volt gondja, hogy gyermekei is ezt az egészséges sportot megkedveljék.”[2]

Mária Valéria a gödöllői kastélyban látta édesanyját tornázni, 1879. október 3-án ezt írta naplójába: „Amikor megérkeztem a kastélyba, felszaladtam a lépcsőn. Passy (a mama szobalánya) ott állt a folyosón, és azt mondta, menjek a Mamához, rohantam végig a folyosón… a Mama még nem készült el, mert éppen tornagyakorlatokat végzett, de én odaszaladtam hozzá és sok-sok puszit kaptam a Mamától!!!”[3]

Konstantinos Christomanos, a királyné görög felolvasója egy alkalommal különös ruhában látta Erzsébetet tornagyakorlatok közben: „A szalon és a budoár közötti nyitott ajtóban kötelek, tornász- és gyűrűszerek voltak felszerelve. Úgy találtam őt, amint fekete strucctollakkal körbeszegélyezett, hosszú fejedelmi uszállyal épp emelkedett a gyűrűn. Még sohasem láttam őt ilyen pompás öltözetben. A köteleken függve fantasztikus hatást tett, mint egy kígyó és madár közötti lény. Hogy leereszkedhessen, az alacsonyan felfeszített kötél felett át kellett ugrania. – Ez a kötél arra való – mondta – hogy az ugrásról el ne feledkezzem. Az apám nagy vadász volt az urak közt, és azt akarta, hogy tanuljunk meg úgy ugrani, mint a zergék. Majd arra kért, hogy az olvasást az Odüsszeiából folytassuk. Ma később kívánt kikocsizni, mert néhány főhercegnő fogadására várt, amiért ezt a különlegesen ünnepélyes ruhát kellett fölvennie, ahogy nekem elmondta. – Ha a főhercegnők megtudják, hogy ebben a ruhában tornáztam, el lesznek képedve. De én ezt csak úgy „en passant” (mellékesen) cselekedtem, egyébként mindig korán vagy este intézem el ezt a dolgot.”[4]

                                                                                   Kaján Marianna történész-muzeológus

Erzsébet királyné öltözőszobája és tornaszobája a bécsi Hofburgban fotó: www.sisimuseum-hofburg.at/en/about-the-location/imperial-apartments/rooms/dressing-exercise-room

[1] Dr. Ludwig Seeger (1831–1893) a bécsi Wiedner Kórház kitűnő doktora, életreformere, „elektroterapeutája”, a bécsi Ortopéd Gimnasztikai Intézet vezetője volt, aki ízületi problémákra gyógymódként alkalmazta a gimnasztikai gyakorlatokat és a sok mozgást a friss levegőn. Tanácsait Erzsébet királyné is követte. Gabrielle Praschl-Bichler: Sisi, a fitnesz és a fogyókúra királynője. Budapest, 2002. 106. p.

[2] Simon Péter: Király és Haza. Budapest, 1899. 69. p.

[3] 1879. október 3. Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója, 1878–1899. Válogatta és sajtó alá rendezte Martha és Horst Schad, Gabo Kiadó, Budapest, 2001. 18. p. A gödöllői tornaszoba pontos helyét források híján nem tudjuk biztosan, de valószínű az emeleti lakosztályában, a tágas öltözőszobájában alakíthatták ki.

[4] Bécs, 1892. január 1. Konstantinos Christomanos naplójegyzetek, Szépmíves Kiadó, 2009. 59. p.

Idén július 26–augusztus 11. között Párizs ad otthont a XXXIII. nyári olimpiának. A francia főváros 1900 és 1924 után harmadik alkalommal helyszíne az ötkarikás játékoknak. Az első modernkori nyári olimpiát 1896. április 6–15. között rendezték meg Athénban. A sportolók ott 9 sportágban indulhattak: atlétika, birkózás, kerékpározás, sportlövészet, súlyemelés, tenisz, torna, úszás, vívás. A magyar sportolók már akkor kiemelkedő sikereket értek el, 6 érmet (2 arany, 1 ezüst, 3 bronz) nyertek. Az osztrákok is kitűnően szerepeltek, 5 érmet (2 arany, 1 ezüst, 2 bronz) szereztek.

Vajon felkeltette a sportot kedvelő Erzsébet királyné érdeklődését az első nyári olimpia? A Fővárosi Lapok 1896. március 18-i számában[1] ez a hír olvasható: „A királyné az olimpiai játékokon. Athén, márczius 17. (A »Főv. Lapok« eredeti távirata.) Erzsébet királyné legközelebb Korfuba érkezik, mely alkalomból a görög lapok kifejezést adnak reményüknek, hogy a felséges asszony, ki a görög irodalom iránt annyira érdeklődik, fel fogja használni az alkalmat, hogy megnézze az olimpiai játékokat is.” 1896 első hónapjait Erzsébet Cap Martinban[2] töltötte, majd március végétől április végéig a korfui Achilleion kastélyban tartózkodott. Nem találtam forrást, hogy ellátogatott volna az olimpia idején Athénba. Négy évvel később, 1900-ban a második olimpiát Párizsban rendezték, ezt sajnos a királyné már nem érte meg. Erzsébet kedvelte Párizst, szeretett inkognitóban, észrevétlenül sétálni az utcákon, végigjárta a város nevezetességeit, szívesen lovagolt a Bois de Boulogne-ba, és rendszeresen rendelt ruhákat a párizsi divatszalonokból.[3]

Erzsébet királyné számára gyermekkorától kezdve rendkívül fontos volt a rendszeres testmozgás, így nem meglepő, hogy több olyan olimpiai sportág is van, amelyet Erzsébet élete során kipróbált vagy élete részévé vált. Melyek ezek? A lovaglás, torna, úszás, vívás, kerékpározás. Ide számíthatjuk még az öttusa[4] sportágai közül a lövészetet és a terepfutást, ez utóbbi a királynénál, mint „séta” és „túrázás”, de inkább gyors-gyaloglás volt. Valamint ne felejtsük ki az egészen újnak számító olimpiai sportágat, a sportmászást, ezt ugyancsak sajátos módon, de kipróbálta a királyné. Szép kis sor! Nézzük, hogyan „művelte” Erzsébet ezeket a napjainkban is népszerű sportágakat.

A cikksorozat első sportága, a lovaglás, ami Erzsébet királyné számára hosszú évtizedekig a legfontosabb volt.

LOVAGLÁS, VADÁSZAT, MŰLOVAGLÁS

Erzsébet már fiatal lánykorától kezdve rendkívül tehetséges és bátor lovas volt, számára lóháton ülni a szabadságot jelentette. Gödöllő és Pest környékén az 1870-es évektől angol mintára falkavadászatokat rendeztek, ezek állandó résztvevője volt a királyi pár, Ferenc József és Erzsébet királyné. „Elkísértem a királynét a vecsési vadászatra (…) Csodás látványt nyújtottak a lovasok, a kopók, a gyönyörű lovak, a kék ég és a zöldellő vetés! Vidám kép volt a mozgásba lendült vadászcsapat, a legnagyobb megelégedés látszott rajtuk. A legszebb azonban a királyné volt, akinek csodálatos alakját a kedvesség, kecsesség mellett a magasztosság és méltóság oly elbűvölően lengte körül! – Sokáig meg tudtam különböztetni alakját a távolodó vörös frakkosok között, míg egyszer csak hirtelen eltűntek a szemem elől.”[5] – írta naplójában 1872 december elején gr. Festetics Mária udvarhölgy.

Erzsébet legendásan karcsú és elegáns alakját valóban a lovaglókosztüm hangsúlyozta ki legjobban, ezt a királyné tette népszerűvé a 19. század közepétől Magyarországon. Erzsébet lovaglóruhái igazi szabász-remekek voltak: legtöbbször fekete, olykor sötétbarna színű finom posztóból készült az egészen feszes felső kabát, nyakrészen kilátszódó csipkegalléros blúzzal, hosszú, uszályos szoknyával, amelynek olyan hosszúnak kellett lennie, hogy eltakarja a lábat még vágta közben is. Fején fekete cilindert viselt fátyollal, később pedig fekete kemény férfikalapot. A királynénál mindig volt egy legyező, dámanyergén ennek külön kis tokja volt. Többrétegű szarvasbőr kesztyű védte a kezét, hogy a kantár ne sértse fel.

Részlet az Erzsébet királyné Emlékkiállításról, bal oldalon Wilhelm Richter (1824–1892): Erzsébet királyné a gödöllői lovardában Avolo lován (1876), című festménye látható. (fotó: Kaján Marianna  jobb oldalon: Wilhelm Richter (1824–1892): Erzsébet királyné a gödöllői lovardában Avolo lován, 1876, olajfestményről készült reprodukció, megjelent Egon Caesar Conte Corti: Elisabeth „Die Seltsame Frau” című, 1934-ben megjelent életrajzi könyvében

Az 1870-es évektől Európa-szerte Erzsébetet a „falkavadászatok királynőjének” nevezték, aki kitűnően megállta helyét a legnehezebb angliai és írországi terepeken rendezett falkavadászatokon. „Jó idő lévén, minden nap vadásztam most, rendesen már 6 kor kelnem kell, úgy, hogy este olyan légkábult és éhes vagyok, hogy szinte tántorgok. Mindenki itt akar lovakat eladni, még egyet se vettem (…) Mult Vasárnap lovagoltam a Csintalant az akadályverseny téren. Ugráltam vele egy akadályt, mint nálunk a Tribünen Sprung. (…) Tegnap rendkívüli jó vadászatunk volt, s ámbár buktam mégis egy percz alatt a kutyáknál voltam megint, és kaptam, és érdemeltem is, mint a Vörös (Bay Middleton) mondja, a becses farkat. (…) Ámbár nem vadásztam, mégis álmos vagyok, egy fiatal lovat próbáltam ma, mit csak most kaptam Irlandból és sokat ugráltam és vágtattam.” – írta a királyné levelében Ferenczy Ida felolvasónőnek 1881 első hónapjában az angliai Combermere Abbey-ből.[6] Erzsébet nagyon szerette a szép lovait, büszke volt rájuk, voltak lovai Írországból, Angliából, sőt, a kisbéri ménesből is. Legkedvesebbek: Szép Heléna, Ballerina, Avolo, Flick és Flock. A királyné lovait minden tartózkodási helyén kitüntető figyelemmel és gondossággal vették körül. A gödöllői kastélyban is külön istállóban tartották őket.

Erzsébet királyné akadályt ugrat át, 1880as évek eleje Th. L. Atkinson (John C. Charleton nyomán), acélmetszet,Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

 Erzsébet nemcsak a tereplovaglásban, hanem az ún. műlovaglásban is rendkívül tehetséges volt. Az 1870-es években vásárolt cirkuszi lovakat és sok nehéz lovasmutatványt megtanult, oktatói a Renz-cirkusz műlovarnői, Emilie Loisset és Elise Petzold voltak. Erzsébet legkedveltebb magyarországi lakóhelyén, a gödöllői kastélyban a lovardát az 1870-es évek végén a királyné elképzelései szerint átépítették, körmanézst alakítottak ki körben négy nagyméretű tükörrel, ezekben pontosan láthatta a lovak mozdulatait. Erzsébet rendszeresen tartott lovas bemutatókat családtagjainak és meghívott vendégeinek, így a lovarda a társasági élet fontos helyszíne lett. A királynét Wilhelm Richter több festményen is megfestette lóháton. Az egyik legkülönlegesebb kép 1876-ban készült, ezen Erzsébetet dámanyeregben, a térdre ereszkedett Avolo nevű cirkuszi lován örökítette meg a művész a gödöllői lovardában.[7] A festmény most a versailles-i kastélyban látható, ahol az olimpiai játékok tiszteletére 2024. júl. 2 – nov. 3. között „Horse in Majesty – At the Heart of a Civilisation” címmel a lovaglásról nyílt időszaki kiállítás. Külön érdekesség, hogy az olimpiai lovas versenyeknek a versailles-i kastély parkja lesz a helyszíne.                                                                                                                      

  Kaján Marianna történész-muzeológus

A Gödöllői Királyi Kastély „Lóra, magyar, lóra” című időszaki kiállítása tisztelgés a párizsi olimpiai játékok előtt.

A 2024. július 1. és augusztus 11. között látogatható tárlaton a lovak különleges világát ismerhetik meg kedves látogatóink ifj. Vastagh György (1868–1946) mezőhegyesi ló- és állatportré szobraival a Mezőhegyesi Ménesbirtok, valamint Molnár-C. Pál (1894–1981) festményeivel és grafikáival a Molnár-C. Pál Emlékház és a Műterem-Múzeum, illetve magánszemélyek gyűjteményéből.

[1] Köszönet az Arcanum Adatbázisnak.

[2] A királyné kíséretével 1895 novemberétől 1896 március végéig tartózkodott Cap Martin-ban.

[3] Erről a témáról majd egy későbbi cikkemben írok.

[4] Az öttusa sportágai: lovaglás, vívás, úszás, lövészet, terepfutás. A legfrissebb hírek szerint a 2024-es olimpián utoljára szerepel az öttusában a lovaglás, helyére az akadályverseny kerül.

[5] Festetics Mária grófnő naplója, Gödöllő, 1872. december 7. Egy udvarhölgy naplójából. Festetics Mária

grófnő, udvarhölgy naplójának Budán és Gödöllőn papírra vetett részei. Fordította Dr. Tolnayné Kiss

Mária. Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, Gödöllő, 2009

[6] Erzsébet királyné levele Ferenczy Idához magyar nyelven, Combermere Abbey, Whitchurch, Shropshire, 1881. február-március, Gödöllői Királyi Kastélymúzeum Farkas Archívum

[7] A festményt 1908-ban Ferenczy Ida felolvasónő ajándékozta az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak, napjainkban a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található, és a Gödöllői Királyi Kastély Erzsébet királyné Emlékkiállításának kiemelt műtárgya.