A gödöllői kastély „ékszerdoboza” a színház, amelyet a déli szárnyak egyikében Grassalkovich II. Antal (1734–1794) alakíttatott ki, az épületen 1782 és 1785 között végzett átalakítások során. Ez az első, máig fennmaradt, kulisszás kőszínház Magyarországon. A korábban háromszintes épületszárny szintjeinek egybebontásával jött létre a színház kialakítására alkalmas 24,5 méter hosszú, 8 méter széles és 9,5 méter magas tér. Ennek az átalakításnak esett áldozatul Migazzi Kristóf (1714–1803) bíboros, váci püspök rokokó festésű vendéglakosztálya, amelyet Grassalkovich I. Antal létesített számára.

A színházterem falait klasszicizáló késő-barokk festés díszítette. A római oszlopfős, térhatású félpilléreket felül párkányzat, alul márványhatású lábazat köti össze. A pillérek közötti felületeket okker keretezésű, rózsaszín mezők töltik ki, szalagcsokros növényfüzérekkel. A nézőtér felé enyhén lejtő, 80 négyzetméteres színpadot a kor színvonalán álló technikával működtették. A barokk színpadkép térhatását oldalról betolható kulisszákkal, felülről függesztett díszletvásznakkal (ún. szuffitákkal) és hátsó díszletvásznakkal érték el.

Az eredetileg a színpad felé erősen lejtő nézőtér és a színpad között nem volt zenekari árok: a zenészeket alacsony paraván választotta el a közönségtől. A nézők a földszinti ülőhelyeken és a két hátfali karzaton foglalhattak helyet. A színház csak időszakosan működött. Grassalkovich II. Antal és családja évente mindössze néhány hetet töltött Gödöllőn. (Az év nagyobb részét Bécsben, Pozsonyban és Pozsonyivánkán töltötték.) A herceggel együtt utazott a huszonnégy tagú házi zenekara is, amely a színielőadásokon, templomi szertartásokon és más udvari eseményeken a zenét szolgáltatta. A zenekar karmestere és zeneszerzője Druschetzky György (1745–1819) volt. A zenészek számára a színházzal szemközti szárnyban, az ún. Muzsikus gangon szobasort és próbatermet alakítottak ki. A színházban a Budán, Pesten és Győrben fellépő német társulatok játszottak. Az előadásokon a környékbeli arisztokrácia tagjai is megjelentek.

A Grassalkovich II. Antal halálát (1794) követő mintegy hét évtizedből nincs adat a színház használatát illetően. Megszüntetésére 1867-ben került sor, amikor a kastélyt megvásárolta a magyar állam, s koronázási ajándékként I. Ferenc József és Erzsébet királyné rendelkezésére bocsátotta. Az épületet gyors felújítással tették alkalmassá a királyi család és az udvartartás fogadására. A színház berendezését elárverezték, belső terét két födém beépítésével ismét három szintre tagolták. A szinteken összesen 15 szobát és folyosókat alakítottak ki.

Ez a szerkezet maradt fenn 1986-ig, amikorra a kastély II. világháború utáni, méltatlan hasznosítási formái következtében az épület állapota erősen leromlott, s a födém leszakadt. A feltárás során előkerült, mindhárom szintre kiterjedő falfestés vezetett a korábban csak írott forrásokból ismert színházépület azonosításához. A falkutatás a korabeli berendezés és színpadtechnika nyomait is egyértelműen feltárta. A színház helyreállítása céljából a szinteket ismét egybebontották. A falfestés fennmaradt részleteit restaurálták, a hiányokat az eredetitől megkülönböztetve rekonstruálták. (Néhány milliméterrel mélyebben fekvő, kevésbé kidolgozott felületek).

A színpadnyílás felett a Grassalkovich-család címerének hercegi változata látható. A színpadkép két pár forgó kulissza (prizma) és három pár toló kulissza, valamint a felső és hátsó díszletvásznak segítségével változtatható. A színpadtechnikát korabeli analógiák alapján gyártották újra. A kulisszák kézi és gépi erővel egyaránt mozgathatóak.

A színpad mögött csigalépcső vezet az egykori Migazzi-lakosztály területére, amelynek falfestését restaurálták. (A hiányokat itt fehér felületek jelzik.) Ez a terület most zsinórpadlásként működik. A színház üzemeltetéséhez szükséges háttérfunkciókat (öltözők, raktárak, gépészet) két, újonnan beépített pinceszinten alakították ki. A 120 fő befogadására alkalmas színház 2003 augusztusától ismét nívós előadásoknak ad otthont, sőt, 2019-ben a kastély részére írt darabok is színre kerültek itt.

A színháztörténeti kuriózumnak számító épületrész múzeumlátogatás keretében, idegenvezetéssel tekinthető meg.

Faludi Ildikó, muzeológus