Az udvari díszruhák kialakulásához vissza kell tekintenünk a távolabbi múltba.

Az emberek midig is vágytak arra, hogy kitűnjenek környezetükből. Ez különösen igaz volt abban az esetben, ha a család ősi vonalán fontos, befolyással bíró személyek is voltak. Eleinte erre a célra megfelelt a drága, finom és különleges anyagok viselése, azonban ahogy fejlődött a textilgyártás egyre szélesebb társadalmi rétegekben is lehetővé vált ezeknek a mindennapi használata. Mária Terézia ruharendeletekkel szigorította meg a ruhaviseleti szabályokat, ezzel meghatározta a társadalmi rétegződés mindennapi megnyilvánulását. A 16. századtól kezdődően kialakultak bizonyos előkelő beosztásokhoz, kitüntetésekhez tartozó rendi, egyházi, lovagi, koronázási, királyi ornátusok. Ezek a díszruhák megjelenésükkel és szimbólumaikkal reprezentálták az általuk képviselt rend szellemiségét is. Egyes rendeknél a tagok maguk rendelkeztek az öltözettel ( Máltai lovagrend), és haláluk után a családjuk örökölte azt. Más rendek tagjainak részére fontos események alkalmával kölcsönözték ki az öltözetet (Habsburg-ház ornátusai), és a rendi tag halála után a ruha tulajdonjoga visszaszállt az uralkodóházra.

A Habsburg-ház rendi alapításai közül a két legjelentősebb magyarságot érintő rend Mária Terézia nevéhez kapcsolódik.

Az egyik a királynő nevét viselő katonai lovagrend (1757). A másik a polgári érdemeket jutalmazó Magyar Királyi Szent István Rend (1764), amely kitüntetéssel ismerte el a hazáért és az uralkodói érdekekért megvalósított kimagasló eredményeket a diplomácia, a művészetek és a tudományok területén. A rend öltözékének kialakulását a nemzeti színek alkalmazása, az átvett ókori elemek, a kor divatja, valamint az alapszabály befolyásolta. Alapításkor 100 ornátust készítettek ( 20 nagykeresztes, 30 középkeresztes és 50 kiskeresztes), és azokat a rend ruhatárnokának felügyelete alá helyezték.

A rend élén a nagymester áll. Az első nagymester maga Mária Terézia volt, az egyetlen nő, aki ezt a címet viselte. Őt követte fia II. József, és utána az egymást követő magyar uralkodók. A címet a trónnal együtt nyerték el.

Mária Terézia részére elkészítették az ornátus egyetlen női változatát. Ez a különleges öltözék színében, díszítésében őrzi a Szent István-rendi öltözet sajátosságait, de a szabás és az öltözék kiegészítői a korszak divatját követik. A vörös bársony szoknyát tölgyleveles arany hímzés, a vállfűzőt arany csipke díszíti, erre simul a fichu (kendőcske), melyet aranyszínű textíliából varrták. A hermelin szőrmével szegélyezett zöld palást a férfiöltözékhez hasonló. A királynő nyakában a rend láncát hordozza az első osztályú kereszttel, mellére tűzve a rend ékkövekkel kirakott viseleti példánya látható.

A nagymesteri férfiöltözéket teljes pompájában az egész alakos uralkodói portrékon láthatjuk. Szép példák erre a kastély állandó kiállításában látható főnemesi és uralkodói portrék: Grassalkovich I. Antal nagykeresztes, I. Ferenc császár és Ferenc József magyar király és osztrák császár nagymesteri díszruhájában ábrázolt egész alakos portréja.

A karmazsin vörös skapuláré (váll-lepel), a zöld köpeny, amelynek eleje lekerekített, bő tölcsérujja alól szűk ruha ujj villan elő. Szegélyét és ujját hermelin szőrme és az öltözék más darabjaival egyező arany tölgyágakból álló gazdag hímzés díszíti, bélése vörös taft vagy hermelin szőrme. A galléron viselt hímzett textilcsillag, és a rendi lánc, amelyen függ a zománcos kereszt. Az öltözéket, a divatnak megfelelően, általában szűk szárú nadrág és rövid szárú csizma egészíti ki. A ruházathoz tartozik a hermelines kalpag, amely a magyar jellegzetességeket hordja magán: szőrmeszegélyes, a vörös bársony zacskója hímzett, fehér kócsagtoll bokrétája gyémántos forgóba van tűzve.

A közép- és kiskeresztesek öltözéke egyszerűbb. Az egyes ruhadarabokat hímzés helyett paszomány szegélyezi. A középkeresztes ruhát szélesebb, a kiskeresztes ruha szegélyét pedig keskenyebb zsinór díszíti.

Az ornátust kivételesen fontos események alkalmával öltötték fel a rend tagjai. Ilyen eseménynek számított az új tagok felvétele.

Az I. világháború után a száz öltözetből ötöt megtartottak Bécsben, a többi kilencvenötöt Magyarországra, a budai királyi várba szállították át. A II. világháborúban a várat lebombázták, és emiatt szinte az összes ruha, köztük Mária Terézia nagymesteri öltözete is valószínűleg elpusztult. Néhány száz ruhadarab maradt csak meg a teljes öltözetekből, amelyek közül jelenleg kettő nagyobb és két kisebb részlet található meg a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében.

Az öt teljes díszruha, amely Bécsben maradt, épségben átvészelte a háborút, és jelenleg is megcsodálhatóak teljes pompájukban.

Husz Zsuzsanna

Forrás:

Tompos Lilla: A magyar királyi Szent István rendi ornátus magyarországi története és emlékei.
Folia Historica 23/1. (2002) 171-183.