Ferenc József szeretett felesége, Erzsébet királyné tragikus halála után egyre ritkábban jött Gödöllőre. A Budai Várkapitányság azonban továbbra is gondot viselt a kastélyra és az uradalomra: karbantartották az épületegyüttest és a parkokat, megtartották az állandó személyzetet.

Az újságokban évente felröppentek a hírek a király tervezett gödöllői tartózkodásáról: megírták a feltételezett érkezések napját, hogy elkezdődött a lázas munka a gödöllői kastélyban: takarítanak, szellőztetnek, renoválnak, feltérképezik a vadállomány legszebb példányait. A látogatások azonban sorra elmaradtak, vagy csupán egy-egy napos vadászatok lettek, az uralkodó főleg legkedveltebb vadjára, a vaddisznóra vadászott Valkón és Babaton.

1911 tavaszán aztán a hír igaz lett: 7 év után tényleg eljött Gödöllőre a király!

„A gödöllői kastélyban már hetek óta azzal foglalkozik az állandó személyzet, hogy az érkező udvar részére a lakosztályok kifogástalan tiszták, kifűtöttek és egészségesek legyenek. E héten megvizsgálta egy direkt Bécsből érkezett udvari bizottság is Pálffy herceg személyes vezetése alatt a lakosztályokat és mindent a legnagyobb rendben talált.” (Gödöllő és Vidéke, 1911)

Az idős uralkodó majdnem egy teljes hónapot, május 6 – június 1. közötti heteket töltötte a kastélyban. Podhorányi József a kastélykápolna plébánosa az alábbiakat jegyezte fel ekkor a kastélykápolna Historia Domusába¹: „A kastély körül végzett munkálatok bizonyossá tették, hogy jön legfelségesebb urunk, a Király. 1911. május 6-án délután 4 órakor (…) a Felség automobilon jött Budapestről Paar gróf főhadsegéddel ülve egy autóban, a másikban a kíséret, a többi személyzet vasúton jött. A fogadtatás igen meleg volt, az Erzsébet parktól kezdve az utat fellobogóztuk, az út mentét elfoglalták az iskolások, testületek és a közönség százai (…) látszólag jól esett a hajlott korú fejedelemnek. Rövid megszólítás után a Felség felment szobáiba látszólag igen fáradtan. A fogadó nap után az idő rosszra és igen hűvösre fordult, s dacára, hogy a király köhögése aggasztó volt, mégsem engedett fűteni, sőt majdnem naponta kikocsizott, legtöbbnyire vadász nélkül” főleg Szentkirályra, fogatát négy szép szürke ló húzta.

A betegeskedő uralkodó visszavonultan élt a kastélyban. Korán kelt, reggel misét hallgatott, napközben államügyekkel foglalkozott, naponta rövidebb-hosszabb sétákat tett a kastélyparkban, és minden este 8 órakor nyugovóra tért. Ferenc Józsefet nemcsak szárnysegédei, hanem udvari orvosa, Dr. Josef Kerzl is elkísérte és felügyelte egészségügyi állapotát.

A király néhány alkalommal vendégeket is fogadott. Családtagjai közül Lipót főherceg, József főherceg és Auguszta főhercegnő látogatták meg, de érkeztek ide politikusok is, pl. gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök. Podhorányi József plébános is kért kihallgatást Ferenc Józseftől, hogy megnyerje legfőbb támogatását a községben építendő gimnázium ügyében. Május 17-én délelőtt 11-kor fogadta a király dolgozószobájában a plébánost, Kiss Ferenc községi főjegyzőt és Ádám Ferenc bírót. Podhorányi fogalmazta a kérvényt, „kérvén telket és pénzt (…) A Felség kérdezte: Ugye bár Gödöllőnek nagy haszna lesz ebből? Igenlő válaszomra azt mondta: De ez nagyon sok pénzbe fog ám kerülni. Midőn erre kijelentettem, hogy ezért kérjük Felséges Urunk támogatását, a Felség erre elmosolyodott és elbocsájtott (…) A kérvény a legfelségesebb kézjeggyel ellátva került a minisztériumunkhoz, a hol kellő figyelembe részesült, hogy 3 hónap múlva a gimnáziumot meg lehetett nyitni. (…) Én az isteni gondviselésnek ujját látom az ő megjelenésében.”(Historia Domus)

Ferenc József 1911. június 1-én délután 1 órakor utazott el különvonatán Gödöllőről. A község népe, gyermekek, felnőttek sokasága sorfalat álltak tiszteletére a kastélytól a vasútállomásig. Akkor még senki sem sejthette, hogy utoljára látták az idős uralkodót.

Kaján Marianna

1 - A Historia Domus, a római katolikus plébániák napi történetét tartalmazó a plébános által vezetett naplószerű könyv.

felhasznált források:

Gödöllő és Vidéke (1911), A gödöllői kastélykápolna Historia Domusa, Vasárnapi Ujság (1911)