Fényes ünnepség-sorozat keretében zajlott le Pest-Budán 1867. június elején Erzsébet és Ferenc József megkoronázása. Az uralkodópár 1867. május 8-án érkezett meg a magyar fővárosba. Óriási tömeg és hatalmas éljenzés fogadja őket, főleg a gyönyörű császárné, Erzsébet felé irányult a lakosság kitüntetett figyelme és szeretete. „Három századon át megkísértettük a hittel, azután megpróbáltuk a reménnyel is több ízben: de még egy hátra volt. Az, hogy a nemzet a dinasztiának valamely tagját igazán, szíve mélyéből szeresse. És hogy minthogy ezt most elértük, nem aggódom a jövő iránt.” – írta lelkesen a leendő királyné iránti rokonszenv megnyilvánulásáról br. Eötvös József.[1]

Az uralkodópár a budai várban szállt meg. Május 11-én kilátogattak Gödöllőre, Erzsébet ekkor járt itt először. A koronázási ajándékként megvásárolt kastélyban nagy erőkkel folytak a helyreállítási munkálatok, hogy minden elkészüljön a királyi család őszre tervezett több heti ott-tartózkodására. „А kir. pár múlt szombaton délután Gödöllőre rándult ki, egyszerű födeletlen kocsin. A királyné fehér nyári ruhát viselt, pettyegetett plaidet (szövet vállkendő), és kalpagot; a király magyar tábornoki ruhát. A királyné megtekintett mindent a kastélyban és környékén s igen tetszett neki. Este fél nyolckor visszatértek. (…) Ő Felsége meghagyta, hogy a gödöllői vadaskertet a bécsi császári vadaskertből népesítsék be.”[2] Erzsébetnek a gödöllői látogatásról a következőket írta Rudolf trónörökösnek 1867. május 15-i levelében: „Igen meleg volt a kertben sétálni, tehát nem irhatom le jól, de úgy látszik, hogy eléggé terjedelmes, nagy erdőkkel körülvéve; a föld nagyon puha és homokos. Másfél óra alatt kocsiztunk oda.”[3] Ferenc József pedig ezt írta fiának 1867. május 12-i levelében: „tegnap megmutattam a Mamának Gödöllőt. Innen 3 órakor indultunk és másfél óra alatt már ott is voltunk, mert most jó az út. De a hőség és a por nagyon terhünkre volt. Megnéztük a kastélyt, amin most buzgón dolgoznak, aztán sétáltunk a kertben, ami nagyon nagy és árnyékos. 8 óra után újra itt voltunk.”[4]

A következő hetekben az uralkodópár többször kilovagolt együtt a Városligetbe és néhány alkalommal kilátogattak a pesti lóversenyekre is.

A koronázási ünnepségek 1867. június 6-án kezdődtek. A koronázási szertartás során mindennek megvolt az előre meghatározott ideje, etikettje, szabálya. Erzsébet – akinek nagy szerepe volt a kiegyezés létrejöttében – édesanyjának írt levelében előre kesergett a reá váró sok reprezentációs kötelesség miatt, de kitartóan részt vett az egész ünnepségsorozaton: „Képzelem, milyen szörnyű gyötrelem lesz. Hajnaltól kezdve uszályos ruhában meg fejékesen járni aztán szakadatlan fogadások, cerclek, s ráadásul ez a szörnyű hőség. Milyen kellemes lehet most Possiban. A koronázást szombat reggel 7 órára tűzték ki. A szombatot megelőző meg a szombatot követő napokat fárasztó ceremóniák töltik ki. A legszörnyűbb lesz a bál meg a színház, mert még éjszaka sem hűl le a levegő.”[5]

Június 6-án 11 órakor Ferenc József fogadta a magyar nemesség, az országgyűlés, a tábornoki és tiszti kar tagjait. Az uralkodó magyar tábornoki egyenruhát viselt, Erzsébet magyar ruhát, a diadém mögött magyaros főkötővel. Rudolf trónörökös is sujtásokkal díszített magyar ruhát viselt. A képviselők hivatalosan felkérték Erzsébetet, hogy a hagyományoktól eltérően, az uralkodóval egy napon engedje megkoronáztatni magát. „Örömmel teljesítem a nemzetnek önök által nyilvánított kívánságát, mely saját forró óhajtásommal találkozik, s áldom az isteni gondviselést, hogy e magasztos percet megérnem engedte.”[6]

Aznap délután 3 órakor a koronázási jelvényeket átvitték a király belső lakosztályába. Erzsébet az ősi hagyományokhoz híven javításokat tett Szent István király palástján, melyet a király vállára tesznek a koronázáskor, megfoltozta a koronázási harisnyákat és méretre igazította a korona belsejében lévő bársony betétet, hogy a korona tökéletesen álljon Ferenc József fején. Az újságok szerint a varrásban a 10 esztendős Gizella főhercegnő is segített édesanyjának.[7] A császárné este 6 órakor cercle-t tartott, melyen részt vettek a palotahölgyek, többek között gróf Andrássy Gyuláné, Kendeffy Katinka grófnő, gróf Andrássy Manóné, Pálffy Gabriella grófnő és gróf Sennyey Pálné, Fiáth Mária bárónő.

Június 7-én a király délelőtt a diplomáciai testületeket fogadta. Délután átvitték a koronázási jelvényeket a koronázó-templomba, és este megtartották a bonyolult koronázási szertartás főpróbáját. Aznap este Erzsébet próbaképpen felvette „ezüstbrokát ruháját, fekete bársonyderékkal, amely tele van hintve orgonával és drágakővel. A párizsi Worth-cég mesterműve. Aránylag szerény összegbe, 5000 frankba került. Erzsébet megmutatja magát a császárnak, aki el van ragadtatva ennyi bájtól és homlokon csókolja.”[8]

Másnap, június 8-án történt meg a koronázás. A magyar főváros, Pest-Buda több pontján zajlottak a fényes ünnepi események. A koronázás színhelyére, a budai Nagyboldogasszony (Mátyás)–templomba reggel 7 órakor indult a koronázási menet a várból. Ferenc József piros huszártábornoki egyenruhát, Erzsébet pedig a csodaszép uszályos, magyaros díszruháját viselte csipkeköténnyel, csipkefátyollal, fekete ruhaderékkal, fején fekete bársony béléssel díszített házikoronával. Erzsébet királynét a koronázáskor viselt díszruhájában két magyar festő, Kovács Mihály és Székely Bertalan festményen is megörökítette.

Kaján Marianna

Felhasznált irodalom:

Brigitte Hamann: Erzsébet királyné, Európa Kiadó, 1988

Egon C. Corti: Erzsébet, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989

Pálinkás Patrícia: Mikor járt Sisi először a gödöllői kastélyban?, megjelent a Múlt-Kor holnapján 2016. június 9-én

Magyarország és a Nagyvilág 1867. május 18.

Vasárnapi Ujság, 1867. április 7.

Drága Rudolf! Ferenc József és Sisi levelei fiukhoz, Szépmíves Kiadó, 2020

[1] Egon C. Corti: Erzsébet, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989, 148. p.

[2] Magyarország és a Nagyvilág 1867. május 18.

[3] Drága Rudolf! Ferenc József és Sisi levelei fiukhoz, Szépmíves Kiadó, 2020, 147. p.

[4] Uo. 45. p.

[5] Corti, 149-150. p.

[6] B. Hamann: Erzsébet királyné, Európa Kiadó, 1988, 268. p.

[7] Uo. 268. p.

[8] Corti, 150. p.