Gróf Grassalkovich Antal 1739-ben kezdi el élete fő művét megépíttetni: a gödöllői uradalom középpontjában lévő kastélyát. A barokk stílusban emelt kettős U alakú épület kettős kupolájával irányadó volt a kortársak számára, nem véletlenül hívják “gödöllői típusnak” az erre hasonlító főúri lakokat. Szinte élete végéig bővíti a családi rezidenciáját, amellett, hogy templomokat, iskolákat is építtet. Utódai halála után már csak belső átalakításokat végeznek, nem is kicsinyeket.

Hat gyermeke közül Antal (1734-1794) fia örökli a birtokot, ám családi rezidánciáját Pozsonyivánkán rendezi be. Felesége herceg Esterházy Anna Mária (1739-1820), akinek édesapja az az Esterházy “Fényes” Miklós, akihez a fertődi Esterházy-kastély felvirágzása köthető. Eszterháza a színművészet, a zene, a képzőművészetek központjává vált Mária Terézia uralkodása (1740-80) idején. A hercegi udvar hangversenymestere nem más volt, mint az európai hírű Joseph Haydn. 

Grassalkovich II. Antalnak tehát két igen markáns példa lebegett szeme előtt: édesapja mecénási tevékenységét tovább vitte, ám nem az építészetben, hanem apósát követve a művészeteket kezdte el pártolni. Kezdetben a pozsonyi illetve a pozsonyivánkai kastélyban rendeztek színházi előadásokat, majd apósa mintájára II. Antal is alapított egy 24 tagú (vonós) zenekart.

I.József (1780-90) birodalmi hercegi címet adományozott a Grassalkovich családnak. A rangemelésnek azért is volt nagy jelentősége, mert ebben a korszakban a magyar főnemesi hierarchiában csupán a Batthyányiak és az Esterházyak egy-egy ága viselt hercegi címet. Mindennek reprezentációs vonzata is volt, így II. Antal számítva a hercegi címre, 1782-85 között felújíttatja a gödöllői kastélyát, ami addigra kissé divatjamúlttá vált. Az épületegyüttes külső látványában már az ekkorra teret hódító klasszicizáló későbarokk stílus elemei jelentek meg. A belső átalakítások közül pedig a második U alak déli szárnyának átépítését kell kiemelnünk. Három szint egybebontásával kialakítottak egy 120 fő befogadására képes színházat. Falai a korszaknak megfelelően klasszicizáló későbarokk festésűek, részletgazdag, vidám színekkel. A nézőtér két bejárattal rendelkezik, az egyik a belső udvarról érhető el, a másik a páholy alatt a kastélyba vezet, hiszen a színház maga az épület egyik szárnyában rejtőzik. A játéktér másfél méterrel magasabban helyezkedik el, ami a korban jellemző kulisszás rendszerű, mechanikus szerkezetekkel ellátott volt. A nézőtér hátsó fele felett található a hercegi páholy, ahonnét a legjobb kiállítás nyílt. Csak meghívóval lehetett részt venni az előadásokon, jegyet nem lehetett váltani, a meghívottak közül is, csak kevesek foglalhattak helyet a páholyban, a hercegi pár mellett. A hercegi udvar több heti gödöllői tartózkodása alatt budai és pesti színtársulatok fordultak meg a kastély színpadán a Grassalkovichok és környékbeli nemesek örömére. A zenét II. Antal saját zenekara szolgáltatta, akiket az északi oldalon, a róluk elnevezett Muzsikus-szárnyban helyeztek el (jelenleg ez még felújítás előtt áll, ám romtúra keretében megtekinthető). A zenetörténetben is a barokk a legnagyobb formaalkotó korszak, a máig használatos zenei formák és műfajok ekkor keletkeztek: opera, oratórium, kantáta, szonáta, concerto, fúga, szvit. 

A színház szomszédságában található a déli oldalon a kastély lovardája. Mindkettő szoros összeköttetésben állt a kastély sörpincével. A két részre osztott teremben tárolták és szolgálták fel a seritalt és egyéb üdítőket. E hármas egység az úri szórakozás magas színvonalát képviselte, nem beszélve a herceg Grassalkovich II. Antal és neje vendégszeretetéről. 

 A Barokk színház rekonstrukciós rajza (Kralovánszky Réka, 1988)

*kortárs utazó megnevezése (Vályi Nagy András: Magyar Országnak leírása II. Budán, 1799.)

Villangó-Török Ivett

 (A cikk eredeti helye: GDL Pelikán 2022.június 23. 3.évf. 3.szám 19. old.)