A kastély és a park barokk pompájához hozzátartoztak régmúlt korok hőseinek és hősnőinek ábrázolásai, hiszen történetük a klasszikus műveltség része volt, ismeretüket a kifinomultság velejárójának tekintették. Számos ilyen kép és szobor fenn is maradt, mivel a későbbi korok is értékelték, megőrizték őket. Ezekből válogatunk minisorozatunkban.

Minerva szobra

Menerva néven az etruszkok egyik istennője, a békés foglalatosságok, mesterségek, művészetek és az igaz ügyért harcolók védnöke volt. Kr. e. 241-ben evokáció szertartás keretében vált hivatalos római istenné, amelynek során megkérték, hogy vegye Rómát oltalmába, cserébe még gazdagabb kultuszt és nagyobb tiszteletet ígértek számára. A honosított Minerva így rögtön Róma három legfontosabb főistenének egyike lett, Jupiter és Junó mellett. Legfőbb temploma a Capitolim dombon állt, ünnepét minden év március 19 és 23 között ünnepelték, különösen az iparosok és kézművesek. Hagyományosan ekkor tisztították meg a télen berozsdásodott fegyvereket, ekkor szedték be a tandíjat Minerva szolgái, a tanítók, és ekkorra esett a trombitaszentelés ünnepe is. Kultusza átalakult, a bölcsesség, a kereskedelem, a háború és a gyógyítás istenasszonyaként is tisztelték. Személyét később a görög Pallas Athénével azonosították, hiszen az eredetmonda szerint ő is apja fejéből pattant ki, mennydörgéstől kísérve, de nem teljes az egyezés kettejük között. Őt is gyakran ábrázolták sisakban és pajzzsal, és szinte mindig dárdát tart az egyik kezében.

A szobor eredeti helyét nem ismerjük. A kastélyparkból mentették be a lovarda egyik falfülkéjébe az 1990-es évek elején, ahonnan a lovarda felújítása előtt került raktárba. Sóskúti mészkőből készült, eredetileg festett volt, mint a korábban ismertetett Diana szobortöredék. A mellvértet viselő nőalak sisakos fejét utólag azonosítottuk a begyűjtött töredékek között. Hiányai és sérülései arra utalnak, hogy szándékos rongálás áldozata lett.

A szobor anyagvizsgálatát és restaurálását Szörényi Bella végzős kőszobrász restaurátor hallgató végezte a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel között együttműködés keretében és a BME anyagvizsgáló laboratóriumának közreműködésével 2014-ben. Diplomamunkája részeként elkészítette a szobor kis méretű, elképzelt rekonstrukcióját is, amelynek képét szintén megtalálják fotógalériánkban.

Kovács Éva Marianna

A kastély és a park barokk pompájához hozzátartoztak régmúlt korok hőseinek és hősnőinek ábrázolásai, hiszen történetük a klasszikus műveltség része volt, ismeretüket a kifinomultság velejárójának tekintették. Számos ilyen kép és szobor fenn is maradt, mivel a későbbi korok is értékelték, megőrizték őket. Ezekből válogatunk minisorozatunkban.

Salamon fogadja Sába királynőjét

Salamon fogadja Sába királynőjét. Szövött kárpit a Kastélymúzeum gyűjteményéből. Fotó Dabasi András és Kardos Judit

Az ószövetségi témájú falikárpit 1996-ban, vásárlás útján került a gyűjteményünkbe. A hatalmas, több mint 3 méter magas és 4 méter széles faliszőnyegen megjelenített történet a Bibliában és a Koránban is szerepel. Sába (a mai Jemen) királynője, hallva Izrael királyának, Salamonnak bölcsességéről, ajándékba szánt kincsekkel megrakodva fölkerekedett, hogy meglátogassa. Salamon udvarában nemcsak a hír igazáról, hanem a király gazdagságáról és vendégszeretetéről is megbizonyosodott. A Korán leírása szerint a látogatás hatására elhagyta pogány hitét, és egyistenhívővé vált. Az etióp mitológia szerint kapcsolatukból fiú született, aki a császári dinasztiát alapította.

A mozgalmas ábrázolás a történet számos részletét megjeleníti. A kompozíció az ünnepelt párizsi festő, Claude Vignon 1624-as festményén alapul, amely ma a Louvre gyűjteményében látható. A királynő szolgálói kíséretében érkezik az öreg bölcstől és a hatalom oroszlánjaitól körülvett, lépcsős trónon ülő király elé. A háttérben a várost és a környező tájat látni. Bár a figurák antikizáló viselete egy pillanatig megtéveszt, ám a jellegzetes 17. századi ládikák és urnák, de főleg a franciakert geometrikus ágyásai elárulják a készítés idejét.

Az európai szövött kárpit hagyományosan a feudális udvarok reprezentatív díszítéséhez tartozott, tulajdonosa hatalmát és gazdagságát hirdette, a pompa és luxus fogalma tapadt hozzá, amely gyakran megmutatkozott témájában is. A legnagyobb műhelyeket fejedelmi udvarok alapították, a tervező, a kartonkészítő és a szövő szoros együttműködése miatt ugyanis helyhez kötött és nagy anyagi hátteret igénylő műfaj volt egészen a 19. század elejéig, a jacquardszövés és a gépesített tömeggyártás elterjedéséig.

Kovács Éva Marianna