Andrássy Gyula lovasszobra, Zala György alkotása a Parlament előtt, képeslap, 1907, Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

2023-ban ünnepeljük a 19. század egyik legjelentősebb magyar politikusának, gróf Andrássy Gyula születésének 200. évfordulóját. Andrássy alig 2 hónappal volt fiatalabb a költőóriástól, Petőfi Sándortól, Jókai Mór, Széchenyi István és Kossuth Lajos kortársa, egy nem mindennapi arisztokrata. Zemplén vármegye országgyűlési követe, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ezredese, később konstantinápolyi követ. A külföldi magyar emigráció aktív tagja, a párizsi szalonok „szép akasztott”-ja, Deák Ferenc mellett az osztrák–magyar kiegyezés létrehozója, magyar miniszterelnök és Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere. Mindezek mellett híres mecénás és műgyűjtő. Nagy szerepe volt a magyar főváros fejlődésében, így nem véletlen, hogy Budapest ma is legszebb sugárútját már életében Andrássyról nevezték el, lovasszobra állt és újra áll a Parlament előtt.

„Andrássy, a liberális arisztokrata, aki kényelmes életet is élhetett volna, vállalva a kényelmetlenségeket, politikai csatákat, valóban sorsfordító szerepet töltött be a magyar történelemben. Egy rendszerváltást vezényelt le, és egy hosszú, gazdaságilag és kulturálisan, életszínvonalban és az egészségügy terén rohamosan fejlődő korszakot alapozott meg.” – olvasható Kozári Mónika: Gróf Andrássy Gyuláról szóló könyvében (Sorsfordítók a magyar történelemben sorozat).

Prinzhofer: gr. Andrássy Gyula 1848-ban, litográfia forrás: Wikipedia

Csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula 1823. március 8-án (néhány forrás szerint március 3-án) született Oláhpatakon, a családi kastélyban. Szülei Andrássy Károly (1792–1845) és Szapáry Etelka (1798–1876), testvérei: Klementina (16 éves korában elhunyt), Emmánuel (Manó) (1821–1891) és Aladár (1827–1903). Andrássy Gyula ifjúkora a reformkori Magyarországhoz kötődik, jogi tanulmányokat folytatott, majd a kor szokásainak megfelelően bejárta Európát. Járt Angliában és Franciaországban, Párizsban előkelő barátokat is talált. Hazatérve bekapcsolódott a politikai közéletbe. Példaképeként tisztelte gróf Széchenyi Istvánt, aki már korán felismerte kiváló képességeit, és nagy jövőt jósolt neki. 1847-ben Zemplén vármegye országgyűlési követe, majd a vármegye főispánja lett.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetén a zempléni önkéntes nemzetőrök parancsnoka, részt vett a schwechati és a pákozdi csatában. A dicsőséges tavaszi hadjárat idején Görgey Artúr tábornok segédtisztje, majd ezredesi rangot kap. 1849 nyarán Kossuth Lajos kormányzó követe lett Konstantinápolyban. A világosi fegyverletétel után emigrálni kényszerült, Párizsban élt, de többször járt Londonban is. 1851-ben „in effigie” (jelképesen) felakasztották, halálos ítéletét Ferenc József császár írta alá.

„A szép akasztott” rövid idő alatt a párizsi szalonok kedvelt figurája lett. Az emigrációban, Párizsban 1856. július 9-én házasságot kötött gróf Kendeffy Katinkával (1830–1896). Három gyermekük született: Tivadar (1857–1905), Ilona (1858–1945) és Gyula (1860–1929). 1857. szeptemberében térhetett haza családjával, s újra bekapcsolódott a politikai életbe. Deák Ferenc politikájának támogatója és segítője lett, de kapcsolatot tartott az emigrációval is, főleg Kossuth Lajossal. Az 1861-es és az 1865-ös országgyűlésen Sátoraljaújhely követe, 1865-ben a képviselőház alelnökévé választották.

Az Andrássy-kormány tagjai 1867-ben, fénykép, Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Deák Ferenc mellett a kiegyezést előkészítő tárgyalások egyik vezetője. Deák javaslatára nevezte ki Ferenc József császár a második magyar kormány miniszterelnökének 1867. február 17-én.

Eduard von Engerth: Koronázás, 1867. június 8. című festményéről készült rézmetszet, Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Gróf Andrássy Gyula nádorhelyettesként Simor János esztergomi érsekkel együtt koronázta meg 1867. június 8-án Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét. 1871-ig volt magyar miniszterelnök és honvédelmi miniszter.

Katzler (1867): A koronázási eskü Pesten, 1867. június 8.,színezett litográfia, eredeti fakeretben

Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Jelentős szerepe volt a dualista rendszer megszilárdításában, a modern, önálló magyar államszervezet megteremtésében, a Horvátországgal történt kiegyezés (1868) létrehozásában, a nemzetiségi törvény megalkotásában, honvédelmi miniszterként pedig az önálló magyar Honvédség megalakításában.

1871 és 1879 között az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminiszteri posztját töltötte be. E fontos és nagy horderejű tisztségében átalakította a Monarchia külpolitikájának irányvonalát, kimozdította a Monarchiát az elszigeteltségből, s jó kapcsolatot alakított ki a Német Császársággal, főleg Otto von Bismarck kancellárral, Olaszországgal, sőt, Oroszországgal is. Nevéhez fűződik az 1872-ben megkötött, ún. Hármas vagy három császár (osztrák–magyar – német – orosz) szövetsége. Külügyminiszterségének csúcspontja volt az 1878-ban megtartott Berlini Kongresszus. Utolsó politikai tette az 1879. október 7-én, a Monarchia és Németország között aláírt ún. Kettős szövetség. Lemondása után sem vonult vissza egészen a magyar politikai életből, továbbra is foglalkozott közügyekkel, rendszeresen felszólalt az országgyűlésben, utoljára 1889 tavaszán a véderővita során.

Andrássy mindezek mellett Magyarország jelentős birtokokkal rendelkező arisztokratája, számos egyesület alapító tagja, 1861–66 között a Szépművészeti Társulat elnöke, mecénás, híres műgyűjtő volt. Nagy művészetpártoló, több magyar festőművész, pl. Munkácsy Mihály partonálója. 1876-tól a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági, majd 1888-tól tiszteletbeli tagjának nevezték ki.

Képeslap gr. Andrássy Gyula emlékére, 1904 után, Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Életének utolsó éveiben súlyos betegségben szenvedett, 1890. február 18-án halt meg az Adriai-tenger partján lévő kisvárosban, Voloscában. A Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában felravatalozott koporsója mellett lerótta kegyeletét a királyi pár, valamint a magyar politikai elit színe-java. Innen vitték végső nyughelyére, a tőketerebesi kastély mauzóleumába.

Emlékét bronzba is öntötték: lovasszobrát, Zala György alkotását a parlament déli oldalán avatták fel I. Ferenc József jelenlétében, 1906-ban. A lovasszobor rekonstrukciója 2016-tól újra a Parlament előtt áll.

                                                                       Kaján Marianna

Andrássy politikai pályájáról számos könyv, tanulmány jelent meg, mi a következő hetekben, mint magyar arisztokratát és mint magánembert szeretnénk egy kicsit jobban bemutatni.

Következő cikkünkben arról olvashatnak, hogyan vélekedtek Andrássyról barátai, kortársai, és válogatunk a róla szóló történetekből, anekdotákból.

„Gyászbetűkkel van beírva Magyarország történetébe 1889. év január hó 30.

Gyászbetűkkel e szó: Mayerling.” (Kánya Emília: Rudolf trónörökös emléke)

Rudolf trónörökös, Erzsébet királyné és I. Ferenc József egyetlen fia, a magyar nép „Rezső királyfija” tragikus körülmények között meghalt 1889. január 30-án, Mayerlingben.

Halála megdöbbentette az egész birodalmat. A tragikus hírt még homályosabbá tett az udvar hallgatása és az ellentmondásos hírek. 1889. január 31-én a hivatalos sajtóhír a következő volt: „Ő császári és királyi Fensége Rudolf trónörökös f. hó január 30-án reggeli 7 és 8 óra közt, Baden melletti Mayerlingben levő vadászkastélyában, szívszélhüdés folytán hirtelen elhunyt”. Csak később hozták nyilvánosságra, hogy „a halál önkezűleg okoztatott”. A tragédia másik áldozatát, a fiatal Mary Vetsera bárónőt titokban temették el. A haláleset mélyen lesújtotta a királyi párt. Erzsébet királyné soha nem heverte ki fia elvesztését.

A temetés napján, 1889. február 5-én a király nyilatkozatot intézett az Osztrák–Magyar Monarchia népeihez és a hadsereghez. Magyarországon gr. Tisza Kálmán miniszterelnököt bízta meg, hogy hirdesse ki országszerte. „Kedves Tisza! Valódi szükségét érzi szívem, még a legfájdalmasabb gyász napjaiban közvetlenül szeretett népeimhez fordulni, hogy a megható ragaszkodás és kegyeletteljes hűség számtalan jeleiért, mindnyájuknak legbensőbb és kifogyhatatlan köszönetemet kifejezzem. — E végből mellékelve küldöm ebbeli nyilatkozatomat, melynek magyar koronám összes országaiban való megfelelő kihirdetésére Önt ezennel utasítom.” A napilapok február 6-án címoldalon jelentették meg – ahogyan írták – a „király manifesztumát”, azaz kiáltványát, az alábbi szöveggel:

Népeimhez!

A legsúlyosabb csapás, mely atyai szívemet érhette, drága, egyetlen fiamnak pótolhatatlan elvesztése, Engem, Házammal és hü népeimmel a legmélyebb gyászba borított.

Bensőmben megrendülve, alázatossággal hajlok meg az Isteni gondviselés ki nem fürkészhető határozata előtt s népeimmel a Mindenhatóhoz könyörgők: Adjon erőt, hogy uralkodói kötelmeimnek lelkiismeretes teljesítésében ne lankadjak, hanem követve ugyanazt az irányt, melynek változatlan megtartása ezentúl is a jövőre biztosítva van, a közjó és a béke áldásainak megőrzésére irányzott folytonos törekvésben bátran és bizalomteljesen kitartsak.

Vigaszt nyújtott azon tudat, hogy a legkeserűbb lelkifájdalom e napjaiban népeimnek mindenkor tapasztalt szívélyes részvéte környez, s hogy minden oldalról, minden körből, közelből és távolból, városból és faluról, e részvétnek oly sokféle és olyannyira megható nyilatkozásait veszem.

Benső elismeréssel érzem, hogy a kölcsönös szeretet és hűségnek az a köteléke, mely Engemet és Házamat Monarchiám minden népével összeköt, a megpróbáltatás ily nehéz óráiban csak még inkább megerősödik és megszilárdul, s azért szükségét érzem annak, hogy részemről s a császárné és királyné, forrón szeretett Hitvesem részéről, valamint mélyen sújtott Menyem nevében is a gyászunkon való szeretetteljes részvétnek mindezen nyilvánulásait szívem mélyéből megköszönjem.

E mélyen érzett köszönettel, hü népeimmel egyetemben fohászkodom az Isten kegyelmes segedelmeért, a további együttműködéshez egyesült erővel a haza üdvére.

Kelt Bécsben, 1889. évi febr. hó 5-én.

Ferenc József, s. k.

1. Ferenc József nyilatkozatát az emberek nemcsak az újságok címoldalán olvashatták, hanem falragaszokon is az utcákon. A Gödöllői Királyi Kastélymúzeum gyűjteményébe bekerült nyomtatvány méretéből adódóan (42x34 cm) egy ilyen plakát lehetett.

A sokszorosított példány id. Poldini Ede és Társa budapesti nyomdájában készült.

Kaján Marianna