Gróf Grassalkovich Antal 1739-ben kezdi el élete fő művét megépíttetni: a gödöllői uradalom középpontjában lévő kastélyát. A barokk stílusban emelt kettős U alakú épület kettős kupolájával irányadó volt a kortársak számára, nem véletlenül hívják “gödöllői típusnak” az erre hasonlító főúri lakokat. Szinte élete végéig bővíti a családi rezidenciáját, amellett, hogy templomokat, iskolákat is építtet. Utódai halála után már csak belső átalakításokat végeznek, nem is kicsinyeket.

Hat gyermeke közül Antal (1734-1794) fia örökli a birtokot, ám családi rezidánciáját Pozsonyivánkán rendezi be. Felesége herceg Esterházy Anna Mária (1739-1820), akinek édesapja az az Esterházy “Fényes” Miklós, akihez a fertődi Esterházy-kastély felvirágzása köthető. Eszterháza a színművészet, a zene, a képzőművészetek központjává vált Mária Terézia uralkodása (1740-80) idején. A hercegi udvar hangversenymestere nem más volt, mint az európai hírű Joseph Haydn. 

Grassalkovich II. Antalnak tehát két igen markáns példa lebegett szeme előtt: édesapja mecénási tevékenységét tovább vitte, ám nem az építészetben, hanem apósát követve a művészeteket kezdte el pártolni. Kezdetben a pozsonyi illetve a pozsonyivánkai kastélyban rendeztek színházi előadásokat, majd apósa mintájára II. Antal is alapított egy 24 tagú (vonós) zenekart.

I.József (1780-90) birodalmi hercegi címet adományozott a Grassalkovich családnak. A rangemelésnek azért is volt nagy jelentősége, mert ebben a korszakban a magyar főnemesi hierarchiában csupán a Batthyányiak és az Esterházyak egy-egy ága viselt hercegi címet. Mindennek reprezentációs vonzata is volt, így II. Antal számítva a hercegi címre, 1782-85 között felújíttatja a gödöllői kastélyát, ami addigra kissé divatjamúlttá vált. Az épületegyüttes külső látványában már az ekkorra teret hódító klasszicizáló későbarokk stílus elemei jelentek meg. A belső átalakítások közül pedig a második U alak déli szárnyának átépítését kell kiemelnünk. Három szint egybebontásával kialakítottak egy 120 fő befogadására képes színházat. Falai a korszaknak megfelelően klasszicizáló későbarokk festésűek, részletgazdag, vidám színekkel. A nézőtér két bejárattal rendelkezik, az egyik a belső udvarról érhető el, a másik a páholy alatt a kastélyba vezet, hiszen a színház maga az épület egyik szárnyában rejtőzik. A játéktér másfél méterrel magasabban helyezkedik el, ami a korban jellemző kulisszás rendszerű, mechanikus szerkezetekkel ellátott volt. A nézőtér hátsó fele felett található a hercegi páholy, ahonnét a legjobb kiállítás nyílt. Csak meghívóval lehetett részt venni az előadásokon, jegyet nem lehetett váltani, a meghívottak közül is, csak kevesek foglalhattak helyet a páholyban, a hercegi pár mellett. A hercegi udvar több heti gödöllői tartózkodása alatt budai és pesti színtársulatok fordultak meg a kastély színpadán a Grassalkovichok és környékbeli nemesek örömére. A zenét II. Antal saját zenekara szolgáltatta, akiket az északi oldalon, a róluk elnevezett Muzsikus-szárnyban helyeztek el (jelenleg ez még felújítás előtt áll, ám romtúra keretében megtekinthető). A zenetörténetben is a barokk a legnagyobb formaalkotó korszak, a máig használatos zenei formák és műfajok ekkor keletkeztek: opera, oratórium, kantáta, szonáta, concerto, fúga, szvit. 

A színház szomszédságában található a déli oldalon a kastély lovardája. Mindkettő szoros összeköttetésben állt a kastély sörpincével. A két részre osztott teremben tárolták és szolgálták fel a seritalt és egyéb üdítőket. E hármas egység az úri szórakozás magas színvonalát képviselte, nem beszélve a herceg Grassalkovich II. Antal és neje vendégszeretetéről. 

 A Barokk színház rekonstrukciós rajza (Kralovánszky Réka, 1988)

*kortárs utazó megnevezése (Vályi Nagy András: Magyar Országnak leírása II. Budán, 1799.)

Villangó-Török Ivett

 (A cikk eredeti helye: GDL Pelikán 2022.június 23. 3.évf. 3.szám 19. old.)

A biodiverzitás, azaz a biológiai sokféleség többféle módon megjelenik a Gödöllői Királyi Kastély parkjában. A 26 ha nagyságú terület ideális életteret biztosít számos növény és állatfaj részére. A teljesség igénye nélkül néhány példa, amely igazolja ezt az állítást

Együtt élnek itt a 100 évesnél idősebb, közel 30 m-es faóriások ( Hegyi mamutfenyő, Molyhos tölgy, Kocsánytalan tölgy) a sztyepp rétek, lősz gyepek védett növényével, a 10-30 cm magas Janka tarsókával. Jól megférnek egymással a történeti, tájképi kert idős Erdei fenyői az eredeti erdőtársulásokat képviselő Kislevelű hársakkal. A sokféleséget tükrözi az is, hogy megtalálhatók a kertben a pusztaréthez hasonló vadvirágos gyepfoltok, de a romantikus tájképi kert telepített növényzete is.

Ha a felújított kert sétaútjain végigsétálunk, megcsodálhatjuk az évelők sokszínűségét, de más is felkeltheti a figyelmünket. Beporzók lepik el a virágzatokat, táplálékot gyűjtve maguknak. Ezek a rovarok előszeretettel látogatják többek között a macskamentát, orvosi zsályát, levendulát, fáklya liliomot, varjúháj, gémorr és veronika féléket. A különféle hasznos rovarok a hátsó kertrészekben is bőven találnak táplálékforrást, amelyet a terület szakaszos kaszálásával próbálunk fenntartani. A házi méhek számára a sok korai juhar és hárs biztosít eleséget. A rejtett életmódú rovaroknak azáltal is életteret biztosítunk, hogy az elpusztult és kivágásra került fák fatörzséből és ágaiból egy részt a helyszínen hagyunk.

Az idős fák természetes odvai kiváló fészkelő- és búvóhelyet biztosítanak számtalan madárfajnak és denevérnek. A gazdag madárvilág fészkelését  mesterséges fészekodúk kihelyezésével is segítjük. A téli madáretetést két nagyméretű önetető segíti, és két itatóhely is a madarak rendelkezésére áll. Széncinkék, fakopáncsok, fekete harkály és zöld küllő jelenléte mindennapos a kertben, de fülemüle is fészkel a bokrok között. A figyelmes sétálók ökörszemet, vagy sárgafejű királykát is hallhatnak és láthatnak. Elmondható az is, hogy egy hollópár évről évre fészkelőhelyül választja a kastélypark egyik fekete fenyő csoportját.

Végül érdemes említést tenni az itt előforduló emlősökről, bár a jelenlétük nem annyira szembeötlő mint a madaraké. Nappal inkább csak mókusokkal találkozhatunk, de néha sün és mezei nyúl is felbukkan. A kistestű rágcsálók közül cickányok, erdei egerek is előfordulnak szép számmal, eleséget biztosítva ezzel az éjszaka aktív baglyoknak. Közülük a macskabagoly különösen szereti a kastélypark idős fáinak odvait, vagy a kastély melléképületinek padlástereit.

Weidl Tamás