Andrássy Gyula gróf, a magánember

1_p1230400.JPG

Andrássy Gyula márvány domborműve a krasznahorkai várban, 2009 fotó: Kaján Marianna

Csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula Magyarország hatalmas birtokokkal rendelkező arisztokratája volt.

A család gyökerei Erdélybe szívébe vezetnek, ősi birtokaik közé tartozott egykor Csíkszentkirály. Később a Felvidék jelentős birtokosai közé kerültek, akik a gazdálkodás mellett az iparfejlesztésben, a Tisza szabályozásban jelentős szerepet játszottak, és tevékenyen részt vettek Gömör vármegye politikai életben is. Őseik méltó utódaivá váltak gróf Andrássy Károly (1792–1845) és gróf Szapáry Etelka (1798–1876) fiai: Emánuel (Manó) (1821–1891), Gyula (1823–1890) és Aladár (1827–1903). A korán özveggyé váló Andrássyné hitbizománnyá alakította birtokait, melyek tulajdonjoga halála után, 1876-ban fiaira szállt: Manóé lett a betléri és a parnói uradalom, birtokai voltak Zemplénben és Borsodban, Aladár a homonnai és a letenyei birtokok tulajdonosa lett. Gyula örökölte a tőketerebesi és a tiszadobi uradalmat.

2_p1230329.JPGAndrássy Gyula márvány domborműve a krasznahorkai várban, 2009 fotó: Kaján Marianna

Életrajzaiban születési helyként két település szerepel: Kassa város – ahol palotájuk volt a Fő utcában – és a Gömör megyei Oláhpatak, ahol az 1830-as években élt a család. Az ottani földszintes, klasszicista stílusú kastélyt az apa, Andrássy Károly építtette[1].

3_gkk_gysz_2249-k.jpg

gróf Andrássy Gyula, 1870-71 körül fotó: Ellinger Ede, Pest Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Gróf Andrássy Gyula nem volt hétköznapi jelenség dús, fürtös fekete hajával, villódzó kék szemével, daliás termetével a magyar nemesek különlegesen szép díszmagyar ruhájában… nem véletlen, hogy száműzetése alatt a párizsi szalonok kedvelt alakja lett, akit franciául „le beu pendu”, azaz a „szép akasztott” -nak neveztek. Párizsban házasodott meg, 1856-ban feleségül vette a különlegesen szép erdélyi grófkisasszonyt, Kendeffy Katinkát (1830–1896).

4_1_gkk_gysz_4429_tivadar_p1840218.JPG

Andrássy Tivadar (1857-1905) 1867-68 körül fotó: Victor Angerer, Bécs&Ischl Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

 

4_2_gkk_gysz_4429_ilona_gysz_4429-66.JPG

gróf Andrássy Ilona (1858-1952) 1867-68 körül fotó: Victor Angerer, Bécs&Ischl Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

 

4_3_gkk_gysz_4429_duci_p1840216.JPG

ifj. gr. Andrássy Gyula (Duci) (1860-1929), 1867-68 körül fotó: Victor Angerer, Bécs&Ischl Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Három gyermek született: Tivadar (1857–1905) Párizsban, Ilona (1858–1952) Petronellben, Katinka anyjának Pozsony melletti kastélyában, és Gyula (1860–1929) a tőketerebesi családi kastélyban.

Andrássy Gyula „mint államférfiú is jó ember maradt, férj és apa, aki mindenekelőtt családja körében érezte jól magát.”[2] „Szigorú fegyelmet tartott családjában és ellentmondást nem tűrt. Szeretetreméltó zsarnok volt (...)”[3] Festetics Mária grófnő naplójában a következőket jegyezte fel a családról: „Otthonukban minden oly egészséges, természetes, az egymás iránti kölcsönös figyelem maga a jótétemény! Hogy felnéznek rá /Andrássyra/ mindannyian, hogy lesik a gyermekek apjuk minden szavát, még akkor is, ha nem értenek meg mindent. Hallatlanul érdekes volt! Sokat beszélt, és nagyon komolyan, világos és éles logikával, ami a sajátja. Mert, amit mond, az nem felületes nézeten alapul, hanem meggyőződésének világos kifejezése és alapos megfontolás eredménye![4] A politikai pályára lépő Andrássynak egyre kevesebb ideje maradt gyermekeire, nevelésük a feleségére maradt.

5_gkk_gysz_4429-67.JPG

Andrássy Gyuláné szül. gr. Kendeffy Katinka, 1867 körülfotó: Schrecker Igánc, Pest Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Andrássyné Katinka a korszak szépasszonya volt, jótékonysági egyletek elnöknője, a rászorulók segítője. Jellemének megismerésében leánya, Ilona angol nevelőnője, Mary Elisabeth Stevens levele segít: „Olyan asszony, akit lehet szeretni, mert őszinte, egyenes, tiszteletreméltó, és nincs benne egy szemernyi büszkeség vagy hiúság sem. Talán éppen azt lehetne a szemére vetni, hogy olyan kevéssé hiú. A gróf gyakran megfeddi, amikor nem öltözik át a vacsorához, ő pedig mindig azt válaszolja: „Ha valaki tiszta és rendes, mit számít falun a többi?” Éppen ez az, amiért olyan kellemes ebben a házban élni.”[5] A gyermekek napjait szigorúan beosztották: tanulás, séta, lovaglás, vívás. Nagyon várták a nyarakat, amikor a család leköltözött Terebesre, Tiszadobra vagy az erdélyi Dobrinba. „Az estéket együtt töltötte a család, filozófiai, művészeti, történelmi vagy politikai kérdésekről beszélgetve.”[6] A gyermekek apjukkal rendszeresen megvitatták az aktuális politikai helyzetet.

 Andrássy Gyula és felesége kapcsolata a Katinkához írt levelek tanulsága szerint harmonikus volt. Mindketten szerettek például olvasni. Andrássy „könyvtárának könyvei telve vannak saját kezű jegyzeteivel. Shakespeare és Goethenek csodálója volt. (…) A magyar költők közül mindenekelőtt Petőfit szerette, azután Aranyt és Jókait.”[7] A gróf az 1840-es években maga is írogatott verseket. Otthonaikban, így Terebesen is – a kornak megfelelően – a házaspár „külön lakosztályban lakik, a gróf nem alszik egy szobában a feleségével, errefelé a házaspárok csak ritkán alszanak együtt. A gróf szobái a földszinten vannak, és éppen fölötte vannak a grófné szobái.”[8] A házaspár sokat utazott együtt és külön is: rokonlátogatások, társadalmi kötelezettségek, fürdőkúrák, a birtokok ügyeinek intézése és a politika szólította el őket hazulról. Fürdőkúrára például sokszor külön utaztak: Andrássyné lányával a divatos fürdőhelyeket vagy tengeri üdülőhelyet választott, míg Andrássy a Zemplén megyei Ránk-füredre járt már az 1860-as évek közepétől, ahol egy szénsavas forrás által táplált fürdő volt. Általában két hetet töltött itt, és sokszor magával vitte fiait: „Kedves jó Mamám! (…) Az itteni fürdő nékem miután a víz nem olly jó mint szokott lenni – az első 2 nap nem tette a szokott jó hatást – (…) mert romlott gyomorral jöttem ide mi alkalmasint – a pesti hülésnek volt maradéka – most azonban már igen érzem hogy csakugyan jót tesz (…) Duczinak a folytonos együttlét igen jót tesz, most már idáig vittem hogy eljön hozzám és egy két oráig olvas – és mindenben engedelmeskedik. Tivadart tegnap – elküldöttem a maga ponyán – a Fakón – egyedül az erdőbe lovagolni egy úton hol egy nappal előbb együtt voltunk – szerencsésen bemászott valami bokorba hol a galyak lehozták és a lova elszökött, azonban utána futott és megfogta és szerencsésen visszaérkezett. Gondoltunk magára hogy megijedt volna – de most reménylem megnyugszik belé mert szükséges hogy a fiú már kezdjen önállóságot nyerni. Tegnap elhozattam Duczi ponyját is – mert a ki olvas – annak lovagolni is lehet – és ma hárman együtt lovagoltunk ki. (…) félek hogy Budán maga szenved a höségtől. (…) magát szivből csókolják – a két fiú és a Papa”[9] Feleségével a gróf a politikáról is őszintén beszélt. E levélrészlet a kiegyezés előtti évből való: „E napokban igen sok dolgom volt… képzelem várta mikor fogja beszédemet olvasni, de hiába várta.. isszonyú grippem van már nehány nap ota; (…) már kétszer voltam a szóláshoz bejelentve, amikor a Maga barátja (Deák) megszólított, hogy talán jobb lesz nem szólani és azt javasolta nekem, hogy a helyet elnököljek. Tudja, hogy nekem a szólás mindég kellemetlen emotio és ha azt mondják ne szóljak, azt mindég szívesen teszem. E napokban kapott tudósítás szerint nem lehetetlen, (…) hogy csakugyan kifognak újév táján egy miniszteriumot nevezni, én azonban még mindég nem hiszem (…)”[10]

           

A politikai pályán eltöltött sok-sok év alatt Andrássynak „szüksége volt rá, hogy birtokain kipihenje a közügyek fáradalmait. Minden szabad perczet felhasznált, hogy a városból Tőketerebesre vagy Tiszadobra, saját alkotásához, meneküljön.”[11]

Amikor Andrássy Gyula családjával hazaérkezett az emigrációból 1858-ban, azonnal hozzákezdett birtokai rendbetételéhez. Folytatta, amit gróf Széchenyi István hagyott rá, a Tisza szabályozását, éppen tiszadobi birtoka környékén. A Tőketerebes-környéki iszapos határt is művelésre alkalmas területté tette a víz lecsapolásával.

6_terebes_fortepan_83535.jpg

Bal oldali kép: Tőketerebes, az Andrássy-kastély hátsó homlokzata, 1895-1899 között

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Jobb oldali kép: Tőketerebes, az Andrássy-kastély hátsó homlokzata és parkja, 2009 fotó: Kaján Marianna

6_terebes_fortepan_83494.jpg

 Tőketerebes, az Andrássy-kastély belső tere, 1895-1899 között Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

A Zemplén megyében lévő Tőketerebes gróf Szapáry Etelka hozományaként, 1838-ban került az Andrássy-család tulajdonába. A gróf Csáky család által 1786-ban épített emeletes kastélyt Andrássy az 1870-80-as években historizáló stílusban átépíttette. A műkincsekkel, szép búrokkal gazdagon berendezett kastély igazi családi otthonná vált. Az angol nevelőnő is elragadtatással írt róla: „Terebes … gyönyörű szép, igazi kastély, nagyon nagy, nagyon csinos, a legkifinomultabb ízléssel van berendezve, és el van látva minden kényelemmel. (…) A salle à manger (ebédlő) masszív bútorokkal van berendezve, (…) Ebből a teremből nyílik a képtár, szintén gyönyörű terem. A másik oldalon három kisebb-nagyobb szalon sorakozik, majd Katinka grófné és a gyermekek szobái következnek, és sok más terem, biliárdszoba, az urak szobái, a szobalányok szobái stb. A földszinten találhatók a gróf szobái. Ott a könyvtár (ez az egyik kedvenc helyem), és van egy nagyon otthonos kis szalon, ahol esténként üldögélünk…”[12] A kastélyt nagy park vette körül, pompás gesztenyefasorral. A felduzzasztott régi várárokból csónakázó tavat létesítettek. A család főleg a nyarakat töltötte itt, ahol vidám élet folyt: ebédek a szabadban, lovaglás, séták a parkban, vadászatok. 1887-ben az Andrássy családot hatalmas megtiszteltetés érte: I. Ferenc József király az őszi hadgyakorlatok alkalmával, szeptember 11-14. között itt a kastélyban lakott kíséretével. A község is fejlődésnek indult. Terebes és Homonna között vasútvonal épült, 1871. augusztus 26-án, az első próbaúton a gróf is ott volt. A házaspár rendszeresen segítette a település rászorulóit, a gróf épületet ajándékozott, ahol kérésére felekezetnélküli iskolát létesítettek.[13]

tiszadob.jpg

Bal oldali kép: Tiszadob, az Andrássy-kastély hátsó homlokzata, 1895-1899 között Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei 

Jobb oldali kép: Tiszadob, az Andrássy-kastély hátsó homlokzata és parkja, 2020 fotó: Kaján Marianna

7_3_tiszadob_20200819_133139.jpg

Buxus-labirintus a tiszadobi kastély parkjában, 2020 fotó: Kaján Marianna

Másik családi birtoka a Szabolcs megyei Tiszadob volt, „itt egyesül a Tisza két ága, az Eleven- és a Holt-Tisza, ahogy akkor nevezték őket.”[14] 1879-ben egy szép kis vadászlak[15] állt a Tisza partján, itt vendégeskedett gróf Széchenyi István és Vásárhelyi Pál 1845-ben, amikor megkezdték a Tisza szabályozását. Az új kastély helyét Andrássy Gyula választotta ki: „a holt Tisza által képezett kanyarulatban, egy 42 méternyi magaslaton fekszik s tornyaiból a környező terjedelmes síkságon át egészen a Kárpátokig a legelragadóbb kilátások egyike nyílik.”[16] A kastélyt északról a pompás buxus-labirintus, délen francia park, keletről a Tisza, északon és nyugaton mintegy ötszáz hektáros angol park vette körül, mely leért a Tiszáig. Az 1890-es évek elején a „kerti tóként” használt Holt-Tisza partjára csónakház, üvegház is épült, és a terebesi kastélyparkból egy szökőkút került a kastély déli homlokzata elé. Andrássy Gyula az épület tervezését az arisztokrata-körökben kedvelt német származású építészre, Meinig Artúrra (1853–1904) bízta. A gróf – kinek életében meghatározóak voltak a Franciaországban eltöltött évek – kastélyának előképéül a Loire-menti kastélyokat választotta, és rajzokkal instruálta a tervezőt. Az épület feltehetően 1880-85 között épült, 4 bejárata, 12 tornya, 52 szobája és 365 ablaka van. „Belső berendezése egész múzeuma az értékes bútoroknak, műtárgyaknak és festményeknek. (…) még a néhai külügyminiszter (...) építtette; de tulajdonképen fia (Gyula) fejezte be a belső berendezést és a parkírozást.”[17] Az épület belsejében impozáns látványt nyújt a főlépcsőház fafaragásos tölgyfa lépcsője. A legreprezentatívabb az ún. Lovagterem volt, falait az Andrássy-család őseinek arcképei, gobelinek, fegyverek díszítették és egy kandalló, az Andrássyak latin nyelvű jelmondatával: „Fidelitate et fortitudine” (hűséggel és bátorsággal).

8_tiszadob_p2120009.JPG

Márványkandalló a tiszadobi kastélyban, rajta az Andrássy-család jelmondatával: „Fidelitate et fortitudine” (hűséggel és bátorsággal) fotó: Kaján Marianna

8_tiszadob_gkk_gysz_2038_2_p1430988-k.jpgAndrássy Gyula levélpapír-fejléce a családi jelmondattal és az Aranygyapjas renddel, 1880-as évek Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

A nagy szalon falait festmények díszítették, többek között Van Dyck, Turner, Mányoki Ádám képei. Az érdekes, kör alakú saroktorony négyszintes, itt volt a könyvtárszoba mennyezetig érő polcokkal.

Andrássy Gyula – talán családja erdélyi gyökerei miatt – szívesen időzött Torda megyei birtokán Marosludason, és az 1870-es évek elején vásárolt Hesdáti havasok között Dobrinban. „Nagyon tetszett neki ez a félreeső, magános hely, s ő építtetett oda kastélyt, (…) Kolozsvártól egynapi járóföldre.”[18] A fenyőgerendákból épült dobrini kastély 1882 augusztusára készült el: „pompásan van berendezve, csinos terasszal ellátva, 16 lóra istálló, cselédszobák, konyha és jégveremmel. A kastély előtt foly végig a Jára vize, háta mögött pedig égig nyuló fenyvesek emelkednek. Az ex-külügyminiszter egész családjával a kastélyban időzik (...) Naponta nagy vadászkirándulásokat tesznek a havasokba.”[19]

9_fortepan_82168.jpg

Budapest, gr. Andrássy Tivadar palotája a budai rakparton, 1895 körül. Ma a Francia Intézet van a helyén.

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Az Andrássy család házat tartott fenn a magyar fővárosban, amely Pesten, a József tér 8. szám alatt állt.[20] „Hatalmas épület, a fele bérbe van adva, és a bérlők mellett itt él a három Andrássy család is.”[21] 1867. február 18-án, a második felelős magyar minisztérium kinevezésének napján e ház előtt tartott tartott fáklyás felvonulást Pest ifjúsága. Innen költözött Andrássy miniszterelnökként családjával és hivatalával 1867. május elején a budai Sándor-palotába. 1869-ben Andrássy Budán, a Dunasoron vett két házat, „vételáruk összesen 58.000 forintot tesz.”[22] A Fő utca Lánchídhoz közeli részén (mostani Francia Intézet helyén) álló palota lett Tivadaré, a másik kicsit távolabb, a Fő utca 11. szám alatt volt. Itt lakott 1879 után az Andrássy-házaspár, majd Gyula fiuk örökölte.[23] A paloták első emeletét használta a család, a többi szinten elegáns bérlakások voltak, a fölszintet pedig boltok számára adták ki.

10_fortepan_82281.jpg

Andrássy (Sugár) út az Oktogonnál, a Városliget felé nézve, 1880 körül fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Gróf Andrássy Gyula miniszterelnöksége alatt indult meg a magyar főváros fejlődése, körutak, sugárutak, középületek építése. A munkákat a Fővárosi Közmunkák Tanácsa – első elnöke Andrássy Gyula volt – irányította, pl. az Operaház építését, a Királyi palota bővítését, a budai Nagyboldogasszony (Mátyás)-templom restaurálását. Budapest máig legszebb útját – mely 1885-re készült el – Andrássy Gyuláról nevezték el. A Városligettől a város szívébe vezető széles sugárút Andrássy elképzelései szerint egészen a Lánchídig vezetett volna.

Andrássy közéleti tevékenységéhez tartozott a számos egyesületi, bizottsági tagság, elnöki tisztség. Ezek közül kiemelkedik a Magyar Tudományos Akadémiai tagság és az Országos Magyar Képzőművészeti Társaság elnöki tisztsége. Az Andrássyak neves műgyűjtők és mecénások voltak, amelyet a gróf is – aki ifjúkorában szívesen rajzolt – folytatott. Kastélyaiban és budai palotáiban kiemelt helyet kaptak a műtárgyak. A házaspárt is több festőművész: Benczúr Gyula, Horovitz Lipót, Than Mór és Franz von Lenbach megörökítette. A gróf rendszeresen támogatta a tehetséges művészeket, Munkácsyval szoros barátságba került, több alkotását is megvásárolta gyűjteménye számára.

Andrássy szívesen járt színházba is, de főleg a prózai darabokat kedvelte: „a zene kevésbé vonzotta, mint a költészet. Sajnálattal vallotta be, hogy alapjában véve nincsen zenei érzéke. (…) Wagner operái mégis tetszettek neki.”[24] A legjobban a „Walkür”-t kedvelte.

Andrássy a külügyminiszteri tárcáról való lemondása után sem vonult vissza egészen a közügyektől és kapcsolatban maradt az uralkodóházzal is. Meghívták udvari bálokra, estélyekre, vadászatokra, és sokszor kérték tanácsát politikai döntésekben. A gróf idejének nagy részét az 1880-as évektől főleg gazdálkodással töltötte. Egyik Zemplén megyei birtokán, Szőllőskén bortermeléssel foglalkozott. Itt is volt egy kis kúriája. „Különösen büszke volt saját boraira és az elismerésre, mellyel ezeknek adóztak. Bismarck herczeg minden karácsonyra egy kosár szomorodnit kapott a szöllöskei pinczékből.”[25]

mauzol.jpg

Tőketerebes, az Andrássy-mauzóleum és jobb oldalon a belseje 2009 fotó: Kaján Marianna

Andrássy Gyula 1890. február 18-án az adriai-tenger partján lévő kisvárosban, Voloscában halt meg. Végső nyughelyet a tőketerebesi kastély parkjában Meinig Artúr tervei szerint épített neogótikus stílusú mauzóleumban talált, „azon a helyen, mely életében legkedvesebb tartózkodó helye volt. A sarkophag és a mellette búsúló nemes női alak, mely az elhunyt leányát ábrázolja, Zala György szobrász műve. (...) A mauzoleum művészi becsénél fogva teljesen méltó a nagy államférfiú emlékéhez.”[26]

 Kaján Marianna

 

 

[1]    A kastély a birtokkal később a legkisebb fiúé, Aladáré lett.

[2]   Wertheimer Ede: gróf Andrássy Gyula élete és kora III. kötet, MTA, Bp., 1913. 446.p

[3]   Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban. Európa, Budapest, 1973. 21.p

[4]   Egy udvarhölgy naplójából. szerk.: Tolnayné Kiss Mária, Faludi Ildikó. Gödöllő, 2009. 74.p

[5]  Stevens, Mary Elisabeth: Levelek az Andrássy-házból. 1864-1869. Sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányokat írta Cieger András, General Press, Bp., é.n. 169-70. p.

[6] Károlyiné i.m. 21.p

[7] Wertheimer i.m 437.p

[8] Stevens i.m. 184.p

[9] MNL P4. 621/6-7. (1867-68.?) aug. 11. Ránk

[10] MNL P4, 623/11-12. 1866. dec. 7. Pest

[11] Wertheimer i.m. 447.p

[12]  Stevens i.m. 71-72

[13]  Vasárnapi Ujság, 1869.okt. 10.

[14]  Károlyiné i.m. 13.p

[15]  A korábbi vadászkastély az új befejezése előtt leégett.

[16] Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. (OMM) Az Alföld.

[17] Magyarország vármegyéi és városai, szerk.: Borovszky Samu. Szabolcs megye

[18]  Budapesti Hírlap, 1890. febr. 20.

[19]  Budapesti Hírlap, 1882. aug. 14.

[20]  A mai József nádor téren állt, a II. világháború alatt megsérült és lebontották.

[21]  Stevens i.m. 104.p

[22]  Vasárnapi Ujság, 1869. nov. 21.

[23]  Ez ma is áll.

[24]  Wertheimer i.m. 438.p

[25]  Wertheimer i.m. 447.p

[26]  OMM i.m. Zemplén megye