Az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösének tragikus halála még napjainkban is foglalkoztatja az embereket. Rudolf főherceg, vagy ahogyan Magyarországon hívták: Rudolf királyfi tragédiája az emberek számára olyan felfoghatatlan volt, hogy még hosszú évek múltán is hitték: mégsem halt meg.

A Budapesti Hírlap 1893. április 13-i számában az alábbi kedves gödöllői történetet olvashatjuk:

„A Rudolf-monda és Kossuth.

Gödöllőről írják lapunknak a kővetkező érdekes dolgot: Gödöllőn is, mint az ország sok részében, a nép közt erős gyökeret vert az a hit, melyet a rejtelmesség homálya egyre táplál, hogy Rudolf királyfi nem halt meg, hanem ismeretlen világokon bujdosik és egyszer csak ismét vissza fog térni közénk. Ennek a néphitnek most egy eredeti variánsa száll Gödöllőn szájról-szájra.

A királyi kastélyban és kertjében 4-5 nap óta élénk előkészületek folynak, hogy a termek Erzsébet királyné s esetleg a király elfogadására készen legyenek. Sürög-forog a gödöllői nép a parkban és a kastély körül és az elevenséget még zajosabbá teszi tizennyolc falu felpántlikázott legénysége, mely a katona-sorozással járó örömét vagy búsulását kurjongatja világgá, borízű hangon, teli torokkal.

— Hát várják-e? — szólítottam meg tegnap egy galambősz gödöllői parasztot, — várják-e nagyon a fölséges királynét?

— Várni, uram, várjuk, — mondá az öreg — de nem jön az most ide, mert idegen országban van sietős dolga.

— Aztán micsoda dolga, mit gondol, uram-bátyám?

— „A fiát várja, a Rudolf királyfit; mert megfogadta, hogy a fia nélkül nem jön haza hozzánk.”

— „De hiszen a királyfi régen meghalt!”

— „Nem halt az meg, uram, hanem Taliánországban jár.”

— „Aztán mit csinál ott?”

— „Hát kérem szeretettel, az ország dolgában fáradozik. Uraatyja. az öreg király valami fölött összezördült Kossuth Lajossal és most a fiatal király abban fárad, hogy a két öreget kibékítse. Ott van bizony a királyfi Kossuthnál, de nem tudnak megegyezni, azért nem jön haza, mert megígérte az édesanyjának, hogy törik-szakad, haza hozza Kossuthot.”

Meghagytam a jámbort hitében; de kíváncsi voltam, vájjon csak ennek az egy öreg parasztnak a naiv fantáziája szülte-e ezt a mesés ötletet? Kérdezősködtem itt is, ott is; beszélgettem tegnap és ma vagy harminc gödöllői emberrel és asszonnyal, és többjüktől is hallottam ezt a mesét. A mi különben az udvar idejövetelét illeti, erről annyit jelenthetek, hogy Bécsből a kerti és kastélybeli munkálatok gyors befejezését megsürgették és hogy két nappal ezelőtt egy külön udvari ember érkezett Gödöllőre s annak intézkedései szerint erősen folynak az előkészületek, hogy az udvar idejövetele esetén minden rendben legyen.”

Rudolf trónörökös magyar huszártábornoki egyenruhában, 1888 körül

Koller Károly fotója alapján készült grafika keretben, Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

Rudolf trónörökös több alkalommal lefényképeztette magát Koller Károly fényképésszel budapesti műtermében, sőt, 1876 őszén, amikor Erzsébet királyné kérésére a gödöllői kastélyban Koller fényképeket készített Mária Valéria főhercegnőről, akkor a trónörököst is megörökítette lóháton.                  

      Kaján Marianna