Gr. Andrássy Gyula a mecénás és műgyűjtő
Üvegablak az Andrássy-család címerével a tiszadobi kastélyban, 2020 fotó: Kaján Marianna
Az Andrássy család tagjai évszázadok óta neves műgyűjtők és mecénások voltak, gondoljunk csak a betléri kastély és a krasznahorkai vár gyűjteményére.Andrássy Gyula gróf – aki ifjúkorában szívesen rajzolgatott – ugyancsak nagy műgyűjtő hírében állt. Már az 1840-es évektől kezdett műtárgyakat gyűjteni, először európai utazásai alkalmával. „Id. gr. Andrássy Gyula a régi arisztokrata gyűjtő típusát képviselte, azét a gyűjtőjét, aki elsősorban a kép rendeltetését, személyes vonatkozásait veszi tekintetbe. (…) Gyűjtőtendenciája akadémikus jelleget visel.” (Magyar Művészet, 1927.) Soha nem mulasztotta el megnézni a Műcsarnok kiállításait, és rendszeresen vásárolt ott is műalkotásokat.Tőketerebesi, tiszadobi kastélyaiban és budai palotáiban fontos helyet kaptak a műtárgyak.
Bal oldali: Tőketerebes, az Andrássy-kastély főhomlokzata, 1895-1899 között Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
Jobb oldali: Tőketerebes, az Andrássy-kastély főhomlokzata, 2009 fotó: Kaján Marianna
Tőketerebes, az Andrássy-kastély egyik belső tere, 1895-1899 között Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
Gyűjteményének kiemelkedő darabjai voltak: Tintoretto, Tiziano, Van Dyck, Turner egy-egy műve, Rembrandt egy különleges önarcképe, a magyar festők közül Zichy Mihály, Madarász Viktor, Mészöly Géza, Greguss Imre, Székely Bertalan, Munkácsy Mihály, Pállik Béla alkotásai.
Bal oldali:Tiszadob, az Andrássy-kastély főhomlokzata, 1895-1899 között Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
Jobb oldali: Tiszadob, az Andrássy-kastély főhomlokzata, 2020 fotó: Kaján Marianna
Tiszadob, az Andrássy-kastély nagyszalonja, 1895-1899 között Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
Az Andrássy-házaspárt a korszak jelentős mesterei örökítették meg: Benczúr Gyula, Horovitz Lipót a grófot, Than Mór a grófnét.
Franz von Lenbach: gr. Andrássy Gyulánéról (Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria) és Benczúr Gyula: gr. Andrássy Gyuláról (Magyar Nemzeti Múzeum) készült alkotásaik a „gr. Andrássy Gyula, a lángoló zseni” című időszaki kiállításon, Gödöllői Királyi Kastély, 2009 fotó: Kaján Marianna
A német festőművész, Franz von Lenbach a házaspárról készített portrépárját kiállította az 1873-as bécsi világkiállításon.
Gróf Andrássyt 1861. augusztusában megválasztották a Képzőművészeti Társaság elnökének, melyet miniszterelnökségéig viselt. A Társaság célja a hazai művészet támogatása, és a Festőakadémia létrehozása volt. Andrássy a „magyarságot az európai kultúra legszélsőbb őrszemének tekintette Kelet felé s így a magyar tudomány és művészet ápolását a nemzeti becsület követelményének érezte.” (Angyal Dávid: Gróf Andrássy Gyula)
A gróf szívesen támogatta a tehetséges művészeket, segítségével kapott évjáradékot Liszt Ferenc, külföldi ösztöndíjakat a festőművész Pállik Béla és Munkácsy Mihály.
Munkácsyval szoros barátságba került. 1869-ben figyelt fel a még kezdőnek számító festőművészre, ekkor a Műcsarnok tárlatán megvásárolta tőle „Az itatónál” című festményét.
Munkácsy Mihály: Az itatónál című festménye (Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria) a „gr. Andrássy Gyula, a lángoló zseni” című időszaki kiállításon, Gödöllői Királyi Kastély, 2009 fotó: Kaján Marianna
Gyűjteményében más Munkácsy alkotások is voltak, például: „Tanulmányok a Krisztus Pilátus előtt” című festményhez, valamint a „Virágcsendélet gömbalakú vázával” (1882). A Párizsban nagy karriert befutott festőművész élete végéig hálás maradt egykori mecénásának. Amikor 1882 február végén hazalátogatott, a tiszteletére rendezett fényes lakomán a Nemzeti Kaszinóban „az asztalfőnél ült Munkácsy, jobbján gr. Károlyi István, a kaszinó igazgatója, balján gr. Andrássy Gyula” (Vasárnapi Ujság, 1882. febr. 26.) A művész maga küldte el a grófnak „Krisztus Pilátus előtt” című festményéről készült rézmetszetet. 1884 augusztus végén Munkácsy újra Budapestre érkezett, hogy személyesen felügyelje „Krisztus a Keresztfán” című festményének bemutatását a Műcsarnokban. A festmény hatalmas sikert aratott, emberek sokasága nézte meg a monumentális nagyságú műalkotást. Andrássy gróf ekkor levelet írt a Képzőművészeti Társulat elnökének, Ipolyi Arnold püspöknek, melyben kérte „vigye Miskát Terebesre” (Budapesti Hírlap, 1884. aug. 29.). A megtisztelő meghívást a festőművész örömmel elfogadta, és felvidéki útjuk során a Munkácsy-házaspár szeptember közepén néhány napot a gróf tőketerebesi kastélyában töltött.
Fennmaradt egy anekdota is kettejükről: amikor egy estélyen Andrássy hosszasan elbeszélgetett a festővel, „egyik barátja megjegyezte, hogy a külügyminiszternek igazán nem kellene ennyit foglalkoznia egy piktorral a többi vendég rovására. Andrássy azt felelte: Mondd csak, tudod, hogy ki volt Németalföld miniszterelnöke Rembrandt korában? Engem már réges-rég elfelejtettek, amikor Munkácsyról még mindig tudni fogják, hogy ki volt.” – olvasható Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban című visszaemlékezésében. Munkácsy megörökítette Andrássy Gyulát a párizsi Magyar Egyesületnek készített festményén, melyet kiállítottak az 1900-as párizsi világkiállításon. Munkácsy egyik utolsó alkotását, a „Sirató asszonyok a keresztfánál” című monumentális festményét a tőketerebesi Andrássy-mauzóleum számára készítette.
Tőketerebes, az Andrássy-mauzóleum belseje, 1900 körül Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei A fotó bal oldalán átható egy részlet Munkácsy Mihály: „Sirató asszonyok a keresztfánál” című festményéből.
Andrássy két fia folytatták apjuk műpártoló, műgyűjtő és mecénási tevékenységét. Tivadar – aki maga is festett – követte apját az Országos Képzőművészeti Társulat élén, Gyula budai otthonába pedig a korszak jelentős művészei, irodalmárai jártak és élénk szalonélet folyt.
